A hámképződés szakaszában sebgyógyulás, a mitózis zajlik le, lezárva a keletkező szövethibát új hámsejtekkel, és elindítva a hegképződés későbbi szakaszát. Az epithelizációs fázis követi a granulációs fázist és megkeményíti az addig kialakult granulációs szövetet. A hámképződés túlzott folyamata okozhat sebgyógyulás rendellenességek fordulnak elő hyperkeratosis és hipergranuláció.
Mi az epitelizációs szakasz?
Az epithelializációs fázis vagy a reparatív fázis sebgyógyulás körülbelül a szöveti sérülés utáni ötödik-tizedik napon következik be. A sebgyógyulás folyamata lehetővé teszi az emberi szervezet számára, hogy kompenzálja a szövet különböző hibáit. Kicsi sebek alig igényelnek támogatót intézkedések gyógyítani. A csont esetében kötőszöveti és a nyálkahártya, a szervezet teljes mértékben helyreállítja a szövetet. Ezzel szemben az összes többi szövet sebgyógyulása elhagyja hegek. Összességében a sebgyógyulási folyamat öt különböző szakaszból áll. Haemostasis megnyitja a folyamatot. Ezt az első fázist követi a gyulladás szakasz a sérült szövet tisztítására. A következő granulálási fázisban az első sejtek képződnek a seb lezárására. A negyedik fázist reparatív fázisnak vagy epitelizációs fázisnak nevezzük. Az epithelializációs szakasz a seb epithelializálására szolgál. A szövethibát ebben a fázisban hámsejtek borítják és kollagén hegszövetbe érik. A hámképződési fázist a végső hegképződés követi. Ezeket a folyamatokat követően a hiba biztonságosan lezárul.
Funkció és feladat
A sebgyógyulás epitelizációja vagy reparatív fázisa a szöveti sérülés után körülbelül ötödik-tizedik napon következik be. Ezt a fázist közvetlenül megelőzi a granulációs fázis. A seb gyulladásos tisztítása után hajók és a seb területén granulációs szövet képződött ebben a lépésben. A gyulladásos fázis növekedési faktorai által vonzott fibroblasztok túlnyomórészt részt vettek a kötőszöveti. Az epithelializációs fázisig az alvadás során keletkező fibrinhálózatot a plazmin teljesen lebontotta, és így fibrinolízisen esett át. Eközben a sebszövet már szilárd a kollagén fehérjeglikánokat tartalmaz. Mindezek a feltételek a seb hámképződésének megkezdését tekintik. Egy jól granulált seb zsugorodással egyharmadra zárja magát. A sebzárás fennmaradó kétharmada az epithelializációs fázisban történik az epidermális sejtek mitózisa (sejtosztódása) útján. Ezzel egyidejűleg a fibrin sejtszintű vándorlást hajt végre a seb szélétől a seb középpontjáig a seb siklási útja mentén. Az egyidejűleg zajló sejtosztódási folyamatokat chalonok szabályozzák, azaz sztatinok az epidermiszen és a fibroblasztokon belül. Az epidermisz sérülései miatt csak néhány chalone van jelen. Mivel a chalonok gátló hatást gyakorolnak a mitotikus folyamatokra, a sejtosztódás sebessége sérüléssel növekszik. Miután a hám az epitelizációs fázisban lezárult, az epidermális sejtek elegendő chalont termelnek a sejtosztódási folyamatok gátlásához. A sebzárás első harmada az epithelializációs fázisban történik a seb összehúzódásával, amelyet fibroblasztok végeznek. A fázis során a fibroblasztok részben átalakulnak fibrocitákká, részben pedig miofibroblasztokká. A miofibroblasztok kontraktilis elemeket tartalmaznak. Emiatt hasonlóan összehúzódhatnak, mint egy izomsejt, és így közelebb hozzák egymáshoz a seb szélét. A mitotikus új hámsejtképződés az alsó bazális sejtréteg alapján történik. Ez a fajta granulációs szövet hamar kialakul kollagén szálak. A sebszövet egyre inkább víz- valamint edényszegény. A rugalmas szálak ebben a szakaszban nem képződnek. A seb tehát tovább szilárdul. Körülbelül két hét elteltével a seb élei szilárdan össze vannak kötve. A hegszövet keskeny, kezdetben halványvörös színű és puha állagú. Az epithelizációs fázissal és a végső hegképződéssel a sebgyógyulás véget ért.
Betegségek és panaszok
Orvosi szempontból nagyobb sebgyógyulás bőr sebek kapcsokkal vagy varratokkal támasztják alá. Ezek AIDS csak az epitelizációs szakasz befejezése után távolítják el. Az epithelizációs szakasz befejezése után további három hónap telik el, mire a heg teljesen ellenállóvá válik. Ha azonban a sebterület a következő három hónapban túlterhelődik, a fiatal szövet extrém esetekben újra elszakad. Ezután meg kell ismételni az epithelizációs fázis sejtosztódási folyamatait. A sejtosztódási folyamatok gátlásának hiánya az epitelizációs szakasz befejezése után daganatokat, hiperkeratózist és hipergranulációt okozhat. A hiperkeratózisok a laphám keratinizációi hámszövet. Az ortokeratotikusokat megkülönböztetjük a parakeratotiktól hyperkeratosis. Az előbbi jelenség a sarokréteg megvastagodása a rendszeres keratinocita differenciálódási folyamatok során. Parakeratotikában hyperkeratosismásrészt a sarokréteg a keratinocyták zavart differenciálódási folyamatai során megvastagszik. A gátlástalan sejtosztódás kapcsán az epithelializációs fázisban és valószínűleg azt követően proliferatív hiperkeratózisok fordulnak elő leggyakrabban, amelyek a hámrétegben lévő epithal stratumban felgyorsult sejtnövekedésen alapulnak. Ez a profilozás megnöveli a sejtforgalmat, a sarokréteg megvastagodásával. Egyre több keratinocita képződik, amelyek corneocitákká válnak. A hipergranulációt meg kell különböztetni a hyperkeratosistól. Ez a granulációs szövet túlzott mértékű képződése a sebgyógyulás epitelizációs szakaszában. A hipergranuláció sebgyógyulási szövődményeként fordul elő elsősorban krónikus állapotban sebek és lassú vagy elégtelen hámképződésnek köszönhető. A daganatok és az epitelizációs fázis folyamatai közötti összefüggést viszont tükrözi az orvosi szakemberek közös mondása. A daganatok olyan sebek, amelyek nem gyógyulnak meg - mondja Dr. Harold Dvorak patológus. Valójában ez az állítás molekuláris szinten is megerősítést nyert. Párhuzamokat fedeztek fel a sebgyógyulás epithelializációja és rák, például a gén a gyógyító sebek expressziós mintázata és a rosszindulatú daganatok génexpressziós mintázata.
