Gyulladásos bélbetegség (enteritis): okai, tünetei, lefolyása

Az enteritis a bél gyulladásos betegsége, vagy szűkebben szólva a vékonybél. Bélfertőzésnek, gyulladásos vagy fertőző bélbetegségnek és enteritisnek is nevezik. Gyakran nemcsak a vékonybél érintett, hanem a gyomor vagy a vastagbél. Erre akkor hivatkozunk gyomor influenza vagy enterocolitis. A gyermekek különösen szenvednek gyomor influenza.

A vírusok általában az okok

Az összes fertőző hasmenéses betegség körülbelül egyharmadát okozza vírusok. A leggyakoribb kórokozók a rotavírusok, az adenovírusok és a Norwalk vírusok. Echovírusok, befolyásolja vírusok, és a coxsackievirusok is gyakoriak. A vírusok behatolnak a bélsejtekbe (enterocitákba) és gyulladásos választ váltanak ki a szervezetben, amelyben az emberi immunsejtek elpusztítják vagy befolyásolják az érintett enterociták működését.

A gyulladásos bélbetegség okai és tünetei

A gyulladásos bélbetegségnek számos oka lehet. Ennek oka lehet:

  • Mikrobiális (baktériumok, vírusok, gombák vagy protozoonok által),
  • Kémiai (mérgező),
  • Aktinikus (besugárzás miatt),
  • Allergiás vagy
  • Autoaggresszív (a immunrendszer saját testsejtjeivel szemben).

A bél legjellemzőbb tünete gyulladás is hasmenés, általában azzal kombinálva hányinger és a hányás. Ezenkívül lehetnek bélrendszerek is görcsök, hasi fájdalom<p></p> láz. A folyadék- és sóveszteség növekedésével a kiszáradás (víz nélkülözés) és a sav-bázis eltolódásai egyensúly előfordul. Ezek tartalmazzák fáradtság, kedvetlenség, borjú görcsök, sőt a keringés sokk. A külföldi tartózkodás eredményeként felmerülő egyértelmű klinikai tünetek és indikációk mellett a kórokozók kimutatása a székletben különösen fontos, ha bakteriális vagy parazita okok gyanúja merül fel. Vírusok gyanúja esetén a kórokozók kimutatását nem hajtják végre, mivel ennek nincsenek következményei terápia. Különösen gyermekeknél a vírusokat gyakran a bél kiváltó okának tekintik gyulladás. Ezenkívül a bélmozgások időzítéséről és gyakoriságáról, a székletről kötet, a széklet színe és konzisztenciája, valamint az alkalmazott gyógyszerek szintén informatívak lehetnek.

A bélgyulladás lefolyása

If hasmenés a siker után hosszabb ideig fennáll terápia, további vizsgálatokat kell végezni, miután kizárták a hasmenés gyógyszeres okát. Jelenléte krónikus gyulladásos bélbetegség (Crohn-betegség és a colitis ulcerosa), majd a hormonális okok hatását is meg kell vizsgálni. Ilyen hormonális ok lehet például túlaktív pajzsmirigy. Ezenkívül jóindulatú vagy rosszindulatú daganat (vastagbél rák) is okozhat hasmenés hosszú időn keresztül. Különösen felnőtteknél a legtöbb enteritis következmények nélkül gyógyul néhány nap múlva. Gyermekeknél a szövődmények gyorsabban fejlődnek, de ha jól kezelik, azoknak nem lehetnek hosszú távú következményei. A trópusi visszatérőknek a kórokozótól (különösen az amőbáktól és a lambliáktól) függően a betegség nagyobb perzisztenciájára kell számítaniuk. Immunhiányos egyének, mint pl AIDS betegeknél tartós hasmenés is tapasztalható, amelyet a kórokozók széles spektruma miatt nehéz kezelni.

Az enteritis szövődményei

A csecsemők és a kisgyermekek különösen veszélyeztetettek kiszáradás az enteritis során magas testük miatt víz tartalom. Még viszonylag rövid ideig tartó erőszakos hasmenés után is a keringés és a vér összetétele révén nyilvánvalóvá válhat fáradtság és növekvő eszméletvesztés. Ebben az esetben nem szabad habozni, ha időben orvoshoz fordulunk.

A bélgyulladás lehetséges következményei

Gyermekeknél és felnőtteknél tartós hasmenés és nem megfelelő folyadékbevitel esetén a vesekárosodás, mint pl akut veseelégtelenség, a növekvő összeomlási kockázat mellett előfordulhat. A vér a vérrögképződés kockázatát is magában hordozza (trombózis) későbbi átvitelével (embolizációval) és érrendszerrel okklúzió. Invazív kórokozók okozhatnak vérmérgezés (vér mérgezés) nagyon magas láz. Ennek eredményeképpen, csíra különböző szervekbe jut, és tályogokat képezhetnek. Egyes kórokozók autoimmun reakciót okoznak a testben, amelyben a test saját sejtjeit megtámadják a tévút immunrendszer.A bőr, szemek, ízületek és a szív általában érintettek.