Okok | Gyakorlatok spondylitis ankylopoetikához

Okok

Az okok spondylitis ankylopoetica még mindig nem értenek világosan. Feltételezzük azonban, hogy a genetikai hibán alapszik immunrendszer, mivel a betegek 90% -ában van a HLA-B27 fehérje, amely felelős a betegségek felismeréséért és ellenőrzéséért. Ez a fajta fehérje minden embernél eltérő lehet, nagyjából hasonló mintát követve, mint a különböző fehérjék vér csoportok. Megállapították, hogy a HLA-B27 időnként valamivel gyengébben reagálhat a kórokozókra, mint más formák, nagyobb immunválaszhoz vezetve, amelynek során a Bekhterev-kór kialakulását gyanítják.

Terápia

Számos különböző terápiás megközelítés létezik a kezelésre spondylitis ankylopoetica, gyakran kombinálva. Mivel a betegségre nincs gyógymód, a terápia egész életen át tartó folytatása szükséges. 1 Művelet A Bekhterev-kór kezelésének utolsó lehetősége a műtét.

Akkor adják be, amikor a fájdalom gyógyszeres kezeléssel nem szabályozható, a gerinc görbülete rendkívül előrehaladott (így például más szemekkel való érintkezés már nem lehetséges), vagy más szervek érintettek. 2. gyógyszerek A Bekhterev-kórra választott gyógyszerek elsősorban fájdalom és gyulladást gátló gyógyszerek, például NSAID-k (nem szteroid gyulladáscsökkentők), kortizonok vagy az úgynevezett TNF-alfát blokkoló gyógyszerek (ez a gyulladást elősegítő anyag). 3) Fizioterápia A Bekhterev-kór terápiájának legfontosabb része a gyógytorna fizioterápiás gyakorlatok mint fő alkotóelem. Ezek fenntartják és javítják a gerinc mobilitását, erősítik és feszítik az izmokat. Ezenkívül a hideg-, hő-, elektro- vagy radonterápia pozitívan befolyásolhatja a betegség lefolyását és a fájdalom.

Történelem

A Bekhterev-kór progresszióját soha nem lehet pontosan megjósolni. A lefolyás betegenként változó, mert még a betegség is változhat az idő múlásával. Mivel ez egy krónikus betegség amely nem gyógyítható, a Bekhterev-kór lefolyása évekig elhúzódhat.

Ha korán diagnosztizálják és kezelik, a gyulladást a legtöbb esetben gyógyszerekkel és rendszeres testmozgással lehet jól kontrollálni. A betegség egyéni lefolyása nagymértékben változik: egyes betegeknél a betegség teljes megszűnése tapasztalható, másoknál a relapszus jellegű lefolyás fordul elő, különböző hosszúságú és súlyosságú egyéni rohamokkal, mások pedig a tünetek állandó mintázatával. A terápiát ezért mindig a betegség egyéni lefolyásához igazítják, azzal a céllal, hogy a lehető legnagyobb mértékben pozitívan befolyásolja azt. Ha nem kezelik, a gerinc a betegség folyamán megmerevedhet, ami ezután súlyosan korlátozza az érintettek mozgását.