Gyakorlatok a lábemelő paréziséhez

A lábemelő parézis a láb emeléséért felelős izmok bénulása. Ezek olyan izmok, amelyek az alsó rész elején helyezkednek el láb és húzza át a boka ízület a lábhoz. Ezeket az izmokat nevezzük elülső tibialis izomnak, az extensor digitorum longus izomnak és az extenzor hallucis longus izomnak, és ugyanazokat az idegeket, a fibularis idegeket innerválják.

Ha ez az ideg sérült, akkor az izmok már nem tudnak működni, és a láb már nem emelhető meg megfelelően járás közben. Az ideg folyamán károsodhat, ebben az esetben perifériás idegelváltozásnak nevezik, de központi károsodás is előfordulhat, például egy ütés vagy keresztmetszet. A következő cikkek is érdekelhetik Önt: Fájdalom a lábgolyóban, a fizioterápiás sarok sarkantyúja, a fizioterápiás láb rosszulléte

Ünnepély

Alapvetően a lábemelő parézisére vonatkozó gyakorlatokat következetesen és rendszeresen kell elvégezni, annak ellenére, hogy eleinte nagyon demotiváló lehet, ha azonnal nem látunk mozgást és változásokat. Állóképesség és kitartás szükségesek! Az idegszövet regenerációja sok időt vesz igénybe, és fontos a megfelelő ingerek rendszeres és következetes beállítása.

Az alábbiakban bemutatott hasznos gyakorlatok a következők lehetnek:

  • Tegye a lábát ülő helyzetbe
  • Állítson tapintható ingert
  • Állítson be termikus ingert
  • Passzívan emelje fel a lábfejet
  • Nyújtsa ki a bokaízületet
  • Nyújtsa ki a bokaízületet, 2. variáció

Kezdheti ülő helyzetben, és megpróbálhatja a sarokra támasztani a padlón pihentető lábat. Az elváltozás mértékétől függően valószínűleg egyáltalán nem lesz látható mozgás. Ennek ellenére a mozgásimpulzus központilag kerül feldolgozásra a idegrendszer és így szolgálja a kiképzést.

Az idegelváltozások gyakorlásakor fontos, hogy minél több ingert használjon a idegek. A mozgás gyakorlása során mindig tekintetszabályozást kell végrehajtani. A legjobb, ha a gyakorlatot tükör előtt végezzük, és ezzel együtt mozgatjuk az egészséges lábunkat.

Például a beteg egy széken ül a tükör előtt. A lábak 90 fokos szögben helyezkednek el, és körülbelül csípő szélességűek egymástól. Most a beteg addig emeli a lábát, amíg a sarkára nem kerülnek.

Lehetséges, hogy az érintett oldalon egyáltalán nincs mozgás, de a betegnek mégis gondolkodnia kell a mozgáson, és mindig mentálisan kell végrehajtania. Ez nagyon megterhelő lehet. A gyakorlatot tudatosan kell végrehajtani, és körülbelül 10-szer koncentrálni kell.

Ezután körülbelül 1 perces szünet következik, és a gyakorlatot 3-4 alkalommal megismételjük. Ez a képzés naponta többször elvégezhető. Egy másik inger, amely ki lehet téve a sérülteknek idegek a tapintható inger.

Itt a beteg könnyed koppintással aktiválhatja a megbénult izmokat. Míg a beteg megpróbálja meghúzni a lábát a lábemelő parézissel, rövid, tapsoló mozdulatokat ad az izmoknak. Ha a lábat leengedjük, vagy a relaxációs szakaszban nincs pofon!

Ez a gyakorlat naponta többször is elvégezhető, 3 sorozatban 10 ismétléssel. Itt is koncentrációra van szükség. További segítség a termikus ingerek használata.

A fizioterápiában a jég nyalókákat gyakran alkalmazzák a lábemelő parézisének kezelésében. Ez otthoni testmozgásra is lehetséges. Az érintett izom tapsolása helyett rövid, erős hideg ingernek lehet kitenni egy jégkockával vagy hasonlóval.

Itt is a következõk érvényesek: az erõfeszítés során a hideg ingert kell használni, míg közben kikapcsolódás az inger hiányzik. Ezenkívül hasznos a láb mozgását passzívan edzeni, ha az nem hajtható végre aktívan vagy elégségesen az ízület mobilitásának fenntartásához. Ehhez öv vagy törölköző használható.

Az érintettek elöl hurokba kerül, és amikor felemelik, a beteg a hurok meghúzásával is passzívan emelheti az elülső lábat. Ha lehetséges, a saroknak a földön kell maradnia. Lehet enyhe nyújtás a borjúban.

Ha nem lehetséges a láb mozgása, akkor a boka az ízületet meg kell nyújtani, hogy megakadályozzuk a kontraktúra kialakulását. Erre a célra a beteg egy fal előtt állhat egy lépcsőn. Az érintett láb hátul áll, az egészséges láb a falhoz közel. Most a beteg előrehajolhat a falnak, miközben az érintett láb sarka szilárdan a padlón marad.

Ennek eredményeként a nyújtás a borjúban. A pozíciót körülbelül 20 másodpercig kell tartani, és egymás után 3-szor lehet végrehajtani, rövid szünetek között. Ez a gyakorlat naponta többször is elvégezhető.

Ha a páciens nem tudja ellenőrizni, hogy a sarok a talajon marad-e a gyakorlat során, alternatív megoldásként az érintett lábat a falhoz helyezheti. Szükség esetén az ülésről ez a helyzet könnyebb, mivel a megbénult lábat a kezével jobban tudja a falhoz helyezni. Most a páciens megpróbálja közelebb vinni a térdét a falhoz, hogy a borjúban megnyúlást érezzen.

Elektromos készülékek is használhatók, és mindennapi használatra sín is rendelkezésre áll, hogy a beteg biztonságosan és fiziológiásan járhasson. A terapeutának eredményorientáltat kell kidolgoznia edzésterv a beteggel. További gyakorlatok megtalálhatók a cikkekben:

  • Gyakorlatok a boka törésére
  • Gyakorolja a bokaízületet
  • Szakadt szalag a lábánál - mit kell tenni?