Gyógyítás
A csont gyógyulásának típusa törés (törésgyógyulás) elsősorban a törés típusától függ. Ezenkívül a csont kezelését megkezdték törés gyógyulására is döntő hatással van. Általában a csonttörések gyógyulásának típusai két osztályra oszthatók.
Az orvosi terminológiában a csonttörések úgynevezett primer és szekunder gyógyulásáról beszélünk. A csont elsődleges gyógyulásának előfeltétele törés a kezelés korai megkezdése. Ezenkívül az elsődleges gyógyulás csak akkor lehetséges, ha a törött csont végei közel vannak egymáshoz, és nem mozgathatók egymás ellen.
Ilyen kezdeti helyzet általában csak műtéti intézkedésekkel (osteosynthesis) hozható létre. Az elsődleges törésgyógyulás nagy előnye, hogy a törés sikeres áthelyezése esetén nincs alsóbbrendű csontanyag (ún. kallusz) általában gyógyulás után alakul ki. Az ilyen típusú törésgyógyítás során a törés végeit a csontgömbök benövése vagy az újonnan képződött csontszövet rögzítése köti össze.
A csonttörés jelenlétében végzett elsődleges gyógyítás során azonban meg kell jegyezni, hogy a friss csontanyag egy ideig alacsonyabb teherbírású, mint a környező érett csont. Az újonnan képződött csontanyagot a csontfaló sejtek (oszteoklasztok) a keletkezése után nyolc héttel lebontják, és csak ezután helyettesítik nyomásnak és feszültségnek ellenálló csontokkal. Ezt a folyamatot az orvostudományban „átalakításnak” nevezik.
Az a csonttörés, amelynek a vége kevésbé jól alkalmazkodik és / vagy nem műtéti úton korrigált, általában másodlagos törésgyógyulás útján gyógyul meg. A törésgyógyulás ezen formájában vér közvetlenül az erőszak kezdete után kiszivárog a törések végéből, és eloszlik a környező szövetekben (törésrés). Ennek eredményeként hematoma képződik.
Általában a csonttörés másodlagos gyógyulása öt szakaszra oszlik, amelyek azonban részben átfedik egymást. A hematoma kialakulását követően megkezdődik a törésvégek területén gyulladásos reakciót kiváltó különféle anyagok felszabadulása. A csonttörés szekunder fázisának (gyulladásos fázis) ez a második fázisa körülbelül 2-3 napos időszakot ölel fel.
A vér a csonttörés területén alvadni kezd, és idővel kicserélődik az úgynevezett granulációs szövetre. Ily módon a kötőszöveti-szerű hegszerkezet a törésvégek körül alakul ki először a törés gyógyulása során. A csontdarabok tehát kezdetben csak rugalmasan kapcsolódnak egymáshoz, és mozgékonyságuk csak korlátozott.
A csonttörés másodlagos gyógyulásának további lépésében a csontfaló sejtek (oszteoklasztok) lebontják a megsemmisült csontanyagot. Később, porcogó-formáló sejtek (kondroblasztok) vándorolnak és megkezdik a szilárdabb porcanyag (fibrokartilázs) szintetizálását. Egy idő után a fibrokartilla csontosodik, és a törés véglegesen gyógyul.
Az orvosi terminológiában ezt „granulációs fázisnak” nevezik. Körülbelül 3-4 hét elteltével a törés végeit részben összeköti porcogó részben pedig csontszerű anyaggal. Az ilyen típusú törések gyógyításának hátránya, hogy az alsó csont (ún.kallusz„) Akkor alakul ki, amikor a csontvégek együtt nőnek.
Ennek a csontpótlónak a stabilitása sokkal alacsonyabb, mint a közönséges csont teherbírása. Továbbá, kallusz a szöveteket szabálytalan felület jellemzi. Ez hosszú távú problémákhoz vezethet, különösen a ízületek. Emiatt az elsődleges törésgyógyulást mindig a csontszakaszok közelében kell megcélozni ízületek.
Most azonban feltételezik, hogy a törés másodlagos gyógyulása esetén is egyfajta átalakulás kezdődik egy idő után, és a kalluszszövetet stabil csont helyettesíti. A csonttörés gyógyulási ideje nagymértékben változhat. Különböző tényezők döntőek a tényleges gyógyulási idő szempontjából.
Először is, a törés típusa döntő szerepet játszik a törés gyógyulásának sebességében. Az egyszerű csonttörések általában sokkal gyorsabban gyógyulnak, mint a bonyolult aprított törések. Másrészt az a régió, ahol a törést erőszakkal okozta, döntően befolyásolja a gyógyulási időt is.
A törés helyétől függően a gyógyulási idő tehát két és hat hét között lehet. Ezenkívül az egyes betegek szervezetében előforduló specifikus tényezők lerövidíthetik vagy meghosszabbíthatják a törések gyógyulási idejét. Például a orrcsont általában két héten belül teljesen meggyógyul.
Ha a törés a nagy cső alakú csontok, például a comb, a gyógyulási időszak bizonyos körülmények között akár tizenkét hétig is meghosszabbodhat. Általánosságban megfigyelhető, hogy a csonttörés gyógyulási ideje az életkor előrehaladtával jelentősen megnő. A csonttörések alatta megoperálhatók Általános érzéstelenítés.
Az időtartam a törés típusától függ. A műveletet különféle csavarokkal, huzalokkal és lemezekkel hajtják végre, amelyek összetartják a csontot. A műtét szövődményei mindig vérzést, fertőzést, a környező struktúrák sérülését, például idegek, hajók és az izmok.
Különösen a csontfertőzések lehetnek veszélyesek, mert csak lassan és rosszul gyógyulnak. A műtét után fennáll egy bizonyos kockázat trombózis, amelyet figyelembe kell venni. Műtéttel vagy anélkül mindig fennáll annak a veszélye, hogy a csonttörés nem gyógyul meg megfelelően, és pseudoarthrosis alakul ki.
Ha ezek a problémák jelentkeznek, újabb műveletre lehet szükség. Összességében azonban ezek a kockázatok meglehetősen ritkák, és ha mégis előfordulnak, nem okozhatnak túl sok problémát.
