A gyógypedagógia a pedagógia egyik területe, amely önmagát „nehéz körülmények közötti pedagógiának” tekinti. A gyógypedagógusok tehát a pedagógia, a gyógypedagógia és a pszichológia közötti határfelületen működnek, és munkájukat olyan gyerekeknek, serdülőknek és felnőtteknek szentelik, akiknek viselkedési problémáik vannak, fejlődésükben sérültek, vagy fogyatékosság érinti őket.
Mi a gyógypedagógia?
A gyógypedagógusok munkájukat azoknak a gyermekeknek, serdülőknek és felnőtteknek szentelik, akiknek viselkedési problémáik vannak, fejlődésükben sérültek, vagy akiket fogyatékosság érint, vagy akiknek fennáll a veszélye. A gyógyító lovaglás például az egyik formája terápia hogy használható. A gyógypedagógusok hangsúlyozzák ügyfeleik holisztikus szemléletét; így minden fogyatékosság által érintett személyt elsősorban egy teljes és független személyként érzékelünk, akinek fogyatékossága csak egyéniségük egyik aspektusa. Nem csak egy tünet vagy egy korlátozás és annak megszüntetése a munka fókuszában kell lennie, de az egész ember sajátos élettörténetével, pszichéjével, fizikai, érzelmek és az élet valósága. A fogyatékosságot alapvetően szociológiai konstrukcióként értjük. Ennek megfelelően a gyógypedagógusok mindig arra törekszenek, hogy a fogyatékossággal élők minél nagyobb függetlenséget, befogadást és részvételt érjenek el az egész társadalomban. A gyógypedagógusok az erőforrás-orientáció paradigmája szerint dolgoznak. A gyógyító oktatási munka középpontjában nem a megszüntetése betegségek és hiányok, hanem olyan képességek és erősségek előmozdítása, amelyek alkalmassá teszik az embert a cselekvésre. Ezenkívül a gyógypedagógusok arra törekszenek, hogy ügyfeleik tüneteit és rendellenességeit értelmesnek és indokoltnak tekintsék az egyén élettörténetének összefüggésében, és támogassák az embert új cselekvési stratégiák elsajátításában. A gyógypedagógusok munkájuk során erősen interdiszciplinárisak; folyamatosan cserélődnek gyógypedagógusokkal, orvosokkal, pszichológusokkal, foglalkozási terapeutákkal, logopédusokkal és más tudományterületekkel annak érdekében, hogy a lehető legátfogóbb és holisztikusabb támogatást érjék el ügyfeleik számára. A gyógypedagógussá válás kétféle módját különböztetik meg. Egyrészt lehetőség van egy befejezett képzésre, általában oktatóként vagy gyógypedagógiai ápolónőre építve, több éven át tartó továbbképzésen, hogy államilag jóváhagyott gyógypedagógusnak minősüljön. Másrészt az egyetemek és az alkalmazott tudományok egyetemei felajánlják a speciális oktatás alapképzését, amelyet korábban diplomával, manapság alap- vagy mesterképzéssel töltöttek be.
Kezelések és terápiák
A gyógypedagógusokat olyan gyermekek, serdülők és felnőttek gondozásával és kezelésével bízzák meg, akiket fejlődési késések és fogyatékosságok érintenek vagy fenyegetnek, és / vagy viselkedési problémákat mutatnak be. Az ügyfelek között lehetnek veleszületett vagy szerzett mentális vagy fizikai fogyatékossággal élő gyermekek; olyan gyermekek, akik a származási családjukban a kedvezőtlen fejlődési viszonyok miatt nem tudtak életkoruknak megfelelő módon fejlődni; hanem értelmi fogyatékos felnőttek vagy mentális betegségek. A gyógypedagógusok lehetséges munkaterületei tehát a korai beavatkozás az óvodákban vagy szakosított intézményekben a fejlődésben késleltetett csecsemők száma; gyermek- és serdülőkori pszichiátria; fekvőbeteg és járóbeteg fiatalok jóléti intézményei; gyógypedagógiai óvodai ellátás, iskolák és óvodák; kialakított gyógyító oktatási gyakorlatok; rehabilitációs intézmények; oktatási tanácsadó központok; bentlakásos és munkahelyi intézmények mentális és érzelmi fogyatékossággal élő személyek és hasonlók számára. Gyógyító oktatásra kerülhet sor terápia-szerű forma a célzott egyéni és csoportos támogatásban, valamint a mindennapi, gyakorlatilag orientált oktatás és támogatás összefüggésében. Az interdiszciplináris együttműködés iránti erős orientációjuk miatt a gyógypedagógusokat gyakran értékes kiegészítőnek találják a gyermek-, gyermek- és serdülőkori pszichiátriai gyakorlatban vagy kórházakban. A rendes óvodákban és iskolákban az ottani szakemberek munkáját is kiegészíthetik integrációs személyzetként, mivel a fogyatékkal élők beilleszkedése és befogadása a gyógypedagógiai munka alapvető érdeke. A gyógypedagógusok „speciális generalistáknak” tekintik magukat, akik sajátos hozzáállásuk és munkamódszereik révén gazdagíthatják a különféle pedagógiai beállításokat.
Diagnózis és vizsgálati módszerek
A gyógypedagógusok szabványosított pszichológiai tesztelési módszereket alkalmaznak a fejlődés késéseinek diagnosztizálására. Itt kell megemlíteni például a Hamburg-Wechsler tesztet vagy a Kaufman gyerekeknek szánt akkumulátort az intelligencia diagnosztikájában. Specifikus fejlesztési teszteket, például a csecsemőfejlődés Bayley-skáláját vagy a Hat hónaptól hat évig tartó fejlesztési tesztet használják a különböző területek (nyelv, motoros készségek stb.) Fejlődésének ellenőrzésére a szabványoknak megfelelően, annak érdekében, hogy azonosítsák az esetleges fejlődési késedelmeket és képes legyen célzott támogatást nyújtani az ügyfél számára. Ezenkívül projektív teszteljárásokat alkalmaznak, amelyek során a kliens érzelmi állapotát és belső-pszichés konfliktusait kreatív feladatok révén fejezik ki. Itt kell megemlíteni például a Family in Animals eljárást, a Wartegg rajz tesztet, a Sceno tesztet vagy a Rosenzweig Picture Frustration tesztet. Általánosságban azonban a gyógypedagógus kevésbé a normarendszerű kategorizálásokra és diagnózisokra összpontosít, hanem inkább az egyének promóciójára és holisztikus figyelembevételére. A szervesen okozott fejlődési zavarok diagnosztizálásához szükséges orvosi vizsgálatok nem tartoznak a gyógypedagógus felelősségi körébe; itt konzultál a megfelelő orvosi szakemberekkel, például gyermekorvosokkal és neurológusokkal.
