Gerincvelő idegek

Szinonimák

Orvosi: Nervi gerincvelői idegek, CNS, gerincvelő, agy, idegsejt

Nyilatkozat

Az emberek 31 pár gerincvel rendelkeznek idegek (gerincvelő idegek), amelyek az egyes csigolyák között áthaladnak az intervertebrális lyukakon, azaz (majdnem) analógak a gerincvelő mindkét oldalon: ez az egységes szerkezet a szegmentáció benyomását keltheti, ezért gyakran nevezik „gerincvelő szegmenseknek”.

• 8nyakidegek (Nervi cervicales)
• 12 mellkasi ideg (Nervi thoracales)
• 5 ágyéki idegek (Nervi lumbales)
• 5 szakrális ideg (Nervi sacrales) és
• 1 farkcsont idegdúc ideg.

A gerincidegek

Ezt a kifejezést "gerincvelő szegmensek ”pusztán gyakorlati jelentéssel bír, többek között a gerincvelő meghatározott szintjének leírására szolgál; például a köldök „a Th 10 szintjén” helyezkedik el, ami a 10. és 11. mellcsigolya (Th a mellkasi szegmensnél) közötti szintet jelenti. Általánosságban elmondható, hogy az emberi testnek 31-33 gerincváltozója van idegek. Bár csak hét nyaki csigolyája van, nyolc pár gerincvelői ideggyökér, más néven nyaki gyökér (méhnyak = nyak), elágazik a nyaki csontvelőtől: Ezt azzal magyarázzák, hogy az első nyaki szegmenshez tartozó gerincgyökér, rövidítve C 1, a gerincvelőt a csontos között hagyja koponya és az első nyaki csigolya (atlasz).

A nyaki gerinc területén a gerinc gyökereit ezért az alattuk lévő csigolyáról nevezik el. A nyaki gerinc nyolcadik szegmensébe tartozó gyökér a gerincvelőt a hetedik között hagyja el nyaki csigolya és az első mellkasi csigolya. Ezért innentől kezdve a gerincvelőt elhagyó összes többi gerincgyökeret a felettük lévő csigolyáról nevezik el (az L 4 gyökér például a gerincvelőt a negyedik és az ötödik ágyéki csigolya között hagyja el), valamint a a gerincvelő megfelel a csigolyák számának.

Tól től a mellkasi gerinc a gerinc számát idegek megfelel a csigolyatestek számának; ennek megfelelően tizenkét gerincideg a mellkasi gerincben, öt az ágyéki gerincben és további caudalisan (lent) a keresztcsont, további öt gerincideg. A gerincoszlop legalsó részén, a farkcsont, további egy-három gerincideg változóan jelenik meg. Ennek ismerete az orvos számára fontos annak érdekében, hogy a gerincvelőben a kórfolyamatokat a klinikai tünetek alapján jobban megtalálják: például egy csigolyák amely megnyomja az L4 gyökeret, a kudarcok (klinikai tünetek) nagyon specifikus mintázata, az úgynevezett gyökér szindróma.

Ha az orvos látja ezt a mintát, arra következtethet, hogy annak kell lennie csigolyák a negyedik és ötödik ágyéki csigolya között. A szegmens tehát egy adott gerincszegmensnek felel meg, amely egy adott gerincideg (egy adott gerincgyökér) számára biztosítja a rostokat, még akkor is, ha ez a gerincideg később ismét feloszlik egyedi idegekre - bár ezeknek a részeknek nem kell feltétlenül egymás közelében lenniük.

• Az 1. mellkas szegmentálja a 7. nyaki csigolyatestet,
• Az 1. ágyéki szegmens a 10. mellkasi csigolyatest,
• Az első keresztcsont szegmens az 1. ágyékkal szemben gerinces test.

A gerincvelő idegei a műszaki terminológiában gerinc idegekként is ismertek.

Nem tartoznak a központi idegrendszer hanem a perifériás idegrendszerre és a gerincvelő első gyökere és hátsó gyökere egyesülésével jönnek létre. A gerincidegek arra szolgálnak, hogy továbbítsák az információkat a gerincvelőből [a központi részről érkeznek] idegrendszer (CNS)] szervekbe, izmokba és a test minden más részébe, vagy ezek a test ezen területeiről szállítják az információt a gerincvelőbe, ahonnan tovább továbbítják a központi idegrendszerbe. Ezért nagyjából két csoportra oszthatók: Azokat az idegeket, amelyek a gerincvelőtől a további perifériáig továbbítják az információkat, efferensnek nevezzük; a gerincvelő elülső szarvából származnak, és például továbbítják az izom „rendjét”, amely a idegrendszer, erre az izomra.

A szervfunkciók szabályozására vonatkozó információkat, például a bélaktivitás fokozódását vagy csökkenését, vagy az emésztőrendszer fokozott vagy csökkent szekrécióját az efferens idegek továbbítják. A gerincideg által hordozott második típusú rost az ellenkező irányba továbbítja az információt, vagyis a perifériáról a gerincvelő felé, a hátsó szarvba jut; afferensnek hívják. Például érzékeny érzékelések, például érintés, hőmérséklet, fájdalom és a központi idegrendszer helyzetének érzékelése. A szervek érzékeny érzékelése, például a gyomor, szintén a központi idegrendszerbe kerülnek.

Az ideg a csigolyaközi lyukon keresztül kerül elő, és különböző ágakra oszlik: Maga a gerincvelői ideg, amely csak körülbelül egy centiméter hosszú, mielőtt több idegre oszlik, mind az afferens, mind az efferens idegkomponenseket tartalmazza, és magában hordozza a fent leírt négy tulajdonságot, amelyek itt ismét röviden összefoglaljuk: szomato-efferent (információ, amely például izommozgáshoz vezet), szomato-afferens (információ a bőr érzékeny észleléséről), viszero-efferent (a szerv tevékenységét befolyásoló információ) és viszero- afferens (információ a feltétel a szervek). A gerincideg tehát idegkomponenseket is tartalmaz, amelyek az autonóm (vegetatív) idegrendszer - a szimpatikus és a paraszimpatikus idegek - szabályozását szolgálják. Olyan információkat szállítanak ide, amelyek szabályozzák többek között a vegetatív testi funkciókat, például a verejték kiválasztását, szív sebesség, bélaktivitás vagy tanítvány szélesség.

Elvileg minden gerincidegpár érzékenyen ellát egy adott testszegmenst. Így a bőr beidegződése csíkos, különösen a törzsön, ezeket a csíkokat dermatomának nevezzük. A gerincidegpár, amely az ötödik alatt jelenik meg mellkasi csigolya (Th 5), a mellbimbók mentén húzódó bőrcsíkot biztosít.

A gerincideg pár, amely a tizedik alatt jelenik meg mellkasi csigolya (Th 12) felelős a köldöket is magában foglaló bőrcsíkok érzékeny beidegzéséért. A dermatómák beidegzése azonban mindig átfedésben van, azaz a dermatoma A Th10-et a felső területen lévő Th 9 gerincvelői idegszegmens és az alsó területen lévő Th 11 szegmens is innerválja. Ennek nagy előnye, hogy a gerincvelői idegszegmens Th 10 meghibásodása esetén nincs teljes zsibbadás az érintettnél dermatoma.

A karok és a lábak területén nehezebb: A szegmentális felosztás a gerincesek fejlődéstörténetében sokkal korábban alakult ki, mint az embereknél, és szigorúan véve a „négylábúakra” utal. Ezért egy olyan gerincideg-pár, amely a gerincvelőt a test mindkét oldalán elhagyja a hatodik és a hetedik nyaki csigolya között, vagyis a 6. nyaki szakaszhoz (rövidítve C 6) tartozik, ellátja (beidegzi) például a hüvelykujj bőrét és nem a hatodik felett fekvő bőr nyaki csigolya. Az izmok ellátása még összetettebb, mint a bőré: a gerincvelői ideg (myotome) által biztosított izomterületnek nem feltétlenül kell közvetlenül a szállított bőrterület alatt feküdnie (dermatoma), de máshol található.

Ezenkívül az izmokat mindig több szegmens gerincidegei látják el. Ha például a gerincvelő vagy egy kilépő gerinc ideggyökér egy bizonyos magasságban megsérül, nem az egész izom fog megbukni (megbénulni) - az együttellátás biztosítja, hogy csak gyengüljön (= paretikus). Továbbá a reflex általában csak legyengültek, nem teljesen kioltottak.

A gerincvelői idegek egy része úgynevezett plexusokat, azaz idegfonatokat képez. Itt több gerincideg keveredik össze, és továbbhalad a perifériára. Ezért ez a szigorúan csík alakú és szegmentális beidegzés az érzékeny érzékelés számára nem vonatkozik a test minden területére; különösen a karokon és a lábakon ilyen plexus képződés történik.

Az izmok beidegzését általában nem támasztja alá egyedül a gerincvelői idegszegmens. Az egyes szegmenseknek megvan az úgynevezett azonosító izmaik (például a bicepsz izom - Musculus biceps brachii - elsősorban a gerincvelői C 5 és C 6 idegszegmensek (a nyaki gerinc ötödik és hatodik gerincvelői idegszegmenséből) származik. a herniált lemez (prolapsus) diagnosztizálásában és magasságának lokalizációjában, mivel a megfelelő izom gyengülése (paresis) erősen jelzi az érintett szegmenst.

A legfontosabb plexusok a brachialis plexus, a brachialis plexus, valamint a lumbosacralis plexus az ágyéki és láb vidék.

• Egy elülső ágba a test elülső részének bőrét és izmait (ramus anteriorventralis) ellátva,
• Egy hátsó ágba a test hátsó részének bőrét és izmait ellátva (ramus posteriordorsalis),
• Egy „összekötő” ágba (Ramus communicans), amely a vegetatív információkat és
• Egy kis érzékeny ágba az ellátáshoz fájdalom-érzékeny gerinc agyhártya (ramus meningeus).

A gerincvelői idegek károsodásának leggyakoribb formája a gyökér-szindróma értelemben vett részvétel, ami azt jelenti, hogy a különböző betegségek összefüggésében egy (vagy több) ideggyökér bármilyen módon érintett, majd a kudarcok saját vezetési tulajdonságaik szerint következnek be. . Egy bizonyos testrészhez (ami egy szegmensnek felel meg) ezek mindenekelőtt: a gerinc irritációjának számos oka van ideggyökér (gerincvelői ideggyökér), különösen a gerincoszlop degeneratív elváltozásai kapcsán, mint például a sérvkorong vagy gerinccsatorna stenosis, ahol egy gyökér végül összenyomódik és így irritálódik.

A folyamatos irritáció a ideggyökér a gerincoszlopban vezethet ideggyökér gyulladás, amely a fent említett tünetekben nyilvánul meg. Ez általában az alsó szegmensekben (ágyéki régió) vagy a nyaki szegmensekben fordul elő. A gerincgyökeret vagy a gerincideget (gerincvelő idegét) közvetlenül érintő betegségek, azaz

nem a kompressziós szindróma értelmében, általában gyulladásos természetűek, és általában „neurotróp” (azaz „idegszerető”) kórokozók okozzák. Ezenkívül a perifériás idegrendszer mérgezés esetén általában részt vesz a radiculopathia neuropathia (azaz gyulladás nélküli patológiás események) értelmében is (pl.

ólom) vagy anyagcserezavarok (pl cukorbetegség mellitus), de ezek általában nem okoznak egyértelmű tüneteket. És végül vannak olyan idegi irritációs szindrómák, amelyeknek okát senki sem tudja (idiopátiás). A gerincvelő ideggyökerét (gerincvelő gyökér) irritálhatja 1. térfoglaló folyamatok, például 2. gyulladásos ok (radiculitis), itt megkülönböztetünk

• Fájdalom
• Hiányzó érzések, mint bizsergés (= paresztézia)
• Érzelmi rendellenességek a süketségig
• Izomgyengeség (bénulás) és reflexgyengülés
• Herniated disc: A kiszivárgott lemez nyomja a gyökeret
• Tályog: a baktériumok kolonizációja és lokális szaporodása, amelyek tovább növekednek a „gennyüregben”, megnyomják a gyökeret
• Hematoma: A vérzések is helyet igényelnek
• Tumor előfordulás: Magának a gerincvelőnek a daganatai vagy a gerinc egyéb daganatai áttétjei nyomhatják az idegeket
• A kórokozó által okozott gyulladás, például a Borrelia burgdorferi baktérium vagy az övsömör (zoster) által okozott neuroborreliosis (borreliosis) összefüggésében, amelyben a varicella zoster vírus megtámadja az érzékeny ganglion sejteket, és a kapcsolódó gerinc (vagy arc) ideg mentén elterjed és fájdalmat okoz
• Z.

  B. a Borrelia burgdorferi baktérium által okozott neuroborreliosis (borreliosis) összefüggésében vagy

• Zsindely (zoster), amelyben a varicella zoster vírus megfertőzi az érzékeny ganglion sejteket, és a kapcsolódó gerinc (vagy arc) ideg mentén terjed, fájdalmat okozva
• Autoimmunológiailag okozott gyulladás, pl. Guillain-Barré-szindróma, szimmetrikus bénulással a lábakból (légzési bénulásig), a szigetelő mielinhüvelyek elpusztulásával antitestek idegkomponensek ellen irányul (autoantitestek).
• ZB Guillain-Barré szindróma szimmetrikus bénulással a lábakból (légzési bénulásig) az izoláló mielin hüvelyek megsemmisülésével antitestek idegkomponensek ellen irányul (autoantitestek).
• A ZB a Borrelia burgdorferi vagy a Borrelia burgdorferi baktérium által okozott neuroborreliosis (borreliosis) összefüggésében
• Zsindely (zoster), amelyben a varicella zoster vírus megfertőzi az érzékeny ganglion sejteket, és a kapcsolódó gerinc (vagy arc) ideg mentén terjed, fájdalmat okozva
• ZB Guillain-Barré szindróma szimmetrikus bénulással a lábakból (légzési bénulásig) az izoláló mielin hüvelyek megsemmisülésével antitestek idegkomponensek ellen irányul (autoantitestek).