Mi a foszfolipáz?
A foszfolipáz egy enzim, amely hasítja a zsírsavakat a foszfolipidekből. A pontosabb osztályozás négy fő csoportra osztható. A foszfolipidek mellett az enzim más lipofil (zsírszerető) anyagokat is felbonthat.
Az enzim a hidrolázok csoportjába tartozik. Ez azt jelenti, hogy a hasítási folyamat során egy vízmolekula fogy, és beépül a két kapott termékbe. A enzimek sokféle következménye lehet. A lokalizációjuktól és típusuktól függően különféle jelátviteli utak vagy reakciók indíthatók meg.
Milyen típusok vannak?
A foszfolipáz enzim a testen belül többféle formában fordul elő. A foszfolipázok négy fő csoportra oszthatók: Ezenkívül a foszfolipáz A felosztható A1 foszfolipázra és A2 foszfolipázra. A felosztás azon a lokalizáción alapul, ahol a foszfolipid és a zsírsav elkülönül.
A foszfolipáz C és a foszfolipáz D valójában a foszfodiészterázok csoportjába tartozik.
- Foszfolipáz A
- Foszfolipáz B
- Foszfolipáz C
- Foszfolipáz D
A foszfolipáz A lokalizációjától és típusától függően különböző feladatok vannak. Míg az foszfolipáz A1 emberben alárendelt szerepet játszik, az A2 foszfolipáz sokkal gyakoribb.
Ez az enzim megbontja a zsírsavak és a glicerofoszfolipidek második szénatomja közötti kapcsolatot. Ezzel szemben a foszfolipáz A1 hasítja a kapcsolatot a zsírsavak és a glicerofoszfolipidek első szénatomja között. Az embereknél a zsírsavak és a glicerofoszfolipid egysége nemcsak az ételekben, hanem a test összes sejtjének sejtfalában is megtalálható.
A kötés megosztása egyrészt elengedhetetlen az anyagok lebomlásához. Az anyagok megfelelő felszívódásának biztosítása érdekében a szervezetben az emésztés során a foszfolipáz A2 megtalálható többek között a a hasnyálmirigy. Az ürítőcsatornákon keresztül a hasnyálmirigy, ez a váladék eléri a vékonybél, ahol az enzim a zsírokat kisebb részekre osztja.
Ezután a komponensek felszívódhatnak a nyálkahártyán keresztül. Másrészt a hasított zsírsav szolgál kiindulási anyagként a szövet szintéziséhez hormonok, ún prosztaglandinok, amelyek különféle feladatokat vesznek át a testben. A foszfolipáz A2 így többek között a gyulladás és a test hőmérséklet-szabályozásának szabályozására szolgál.
Bizonyos gyógyszerek, mint pl fájdalomcsillapítók (ASA) vagy glükokortikoidok gátolhatja az enzimet és terápiás célokra felhasználható. A foszfolipáz B szintén hasít zsírsavakat a glicerofoszfolipidekből. Az A1 és A2 foszfolipázokkal ellentétben ez azonban nemcsak a glicerofoszfolipid egyik szénatomjánál, hanem az első és a második szénatomnál is lejátszódhat.
Így a foszfolipáz B egyesíti az A főcsoport mindkét foszfolipázjának tulajdonságait. Emiatt ugyanazok a feladatai is vannak. Annak érdekében, hogy az anyagok megfelelő felszívódása a szervezetben még hatékonyabb legyen az emésztés során, a foszfolipáz B megtalálható a a hasnyálmirigy.
A belekben az enzim a zsírokat kisebb részekre osztja fel. Ez lehetővé teszi számukra a felszívódást. Ezenkívül az enzim a szétválás után zsírsavat is szolgáltat kiindulási anyagként a prosztaglandinok.
Így a foszfolipáz B a test gyulladásának és hőmérséklet-szabályozásának szabályozására is szolgál. Ezt különféle gyógyszerek is gátolhatják. Ennek az enzimnek több alformája van, de hatásukban nem különböznek egymástól.
A különbség inkább a receptor által közvetített aktivitás növekedésében rejlik. Az A és B foszfolipázokhoz képest a foszfolipáz C abban a helyen különbözik, ahol lehasítja a kötést. Míg az A és B foszfolipázok zsírsavat hasítanak a glicerin-foszfolipidből, a C-foszfolipáz hasítja a glicerin és a foszfátcsoport közötti kapcsolatot a harmadik szénatomnál.
Ezzel felszabadul egy poláris molekula, amely töltése miatt szabadon mozoghat a sejt citoszoljában. Ez az enzim feladatának elengedhetetlen része. Az enzim által átalakított szubsztrátot foszfatidil-inozitol-4,5-biszfoszfátnak nevezik. Ez is egy glicerofoszfolipid, amelynek poláris, töltött és apoláris, töltés nélküli része van.
Emiatt a molekula képes ülni egy testsejt plazmamembránjában. Amint a sejten kívül egy speciális ingerreceptor közvetíti a foszfolipáz C aktivitását, a szubsztrát átalakul. A kapott poláros inozit-trifoszfát (IP3) és apoláris diacilglicerin (DAG) a sejtet „második hírvivőként” szolgálja a sejten belüli ingerületátvitel összefüggésében.
A foszfolipáz D elterjedt. A foszfolipáz C-hez hasonlóan a foszfodiészterázok csoportjába tartozik. Ez tovább osztható a két izoforma foszfolipáz D1 és foszfolipáz D2.
Az izoformától függően változó gyakorisággal fordulnak elő a sejt rekeszeiben és organelláiban. A lokalizációtól függően különböző feladatokat vesznek át. Az enzim szubsztrátja az úgynevezett foszfatidilkolin vagy lecitin.
Ez az összes sejtmembrán egyik alkotóeleme, és poláris és apoláris részeivel nagyban hozzájárul a sejtek működéséhez. sejt membrán. Emberben a foszfolipáz D a sejteken belül számos folyamatban is fontos szerepet játszik. Többek között felelős a jelátvitelért, a sejtek mozgásáért vagy a citoszkeleton szerveződéséért.
Ezeket a hatásokat a foszfatidilkolin kolinná és foszfatidinsavvá történő hasítása közvetíti. A foszfolipáz D-t sokféleképpen szabályozzák. Például, hormonok, neurotranszmitterek vagy zsírok befolyásolhatják az aktivitást.
A foszfolipáz egyes betegségekben szerepet játszik. Azonban nem mindig világos, hogy mi is ez a szerep pontosan. Néhány neurodegeneratív betegségben, például az Alzheimer-kórban, a foszfolipáz D-ről van szó.
