Fogcsíkok és parodontális készülékek
A fogak viszonylag szilárdan vannak rögzítve a felső állkapocs az úgynevezett periodontium segítségével. Annak érdekében, hogy a különféle védelmi funkciókat el lehessen látni, a periodontium mind a felső, mind pedig a különböző részekből áll alsó állkapocs. Kicsi, de mély bemélyedések a állkapocscsont (évek.
alveolusok) tartalmazzák az egyes fogak gyökérzetét. Ezenkívül a periodontium a felszínesből áll gumik (lat. Gingiva propria), a fogcement (Cementum) és a periodontális membrán (Desmodont vagy Periodontium).
A periodontium közelebbi áttekintése hamar kideríti, hogy az egyes fogak nincsenek teljesen rögzítve a állkapocscsont. Ez meglehetősen kontraproduktív lenne, tekintettel a rágási folyamat során a fogakra ható erőkre. A valóságban minden egyes fogat az alveolus szuszpendál kollagén szálkötegek, az úgynevezett Sharpey szálak.
A fog így viszonylag mozgékony marad, és a rágási folyamat során fellépő erők és nyomásterhelések hatékonyabban oszthatók el nagyobb területen. Az egyes fogakra ható terhelés így nagymértékben csökken. Továbbá ezek feszültsége kollagén rostkötegek a rágási folyamat során megakadályozzák a fogak gyökereinek túl mély benyomódását a állkapocscsont a nyomás hatása alatt.
Eredet (embriológia)
Történelmileg két része van a koponya, az arc és az agykoponya. Amíg a agy koponya képződik a csontok amelyek védőhéjat képeznek az agy, az arc körül koponya meghatározza az emberi arc alapvető vonásait. A felső állkapocsviszont ennek az arckoponyának a része.
Különböző egyéb csontos szerkezetekkel és üregekkel érintkezik, ezért rágási funkciója mellett védelmi funkciót is ellát. felső állkapocspéldául a szemgödör padlóját képezi (lat. Orbita), és így körülveszi a szemgolyó alsó részét. Továbbá a felső állkapocs képezi az oldalfalat orrüreg (évek.
Cavum nasi) és a kemény szájpadlás (lat. Pallatum durum) nagy része. Nem szabad azonban a felső állkapcsot tömör, sűrű csontként elképzelni, mert a koponya területén az egyik legnagyobb üreg, az ún. mellkas felső végtagja (évek.
Sinus maxillaris). A fejlesztés során egy embrió, hat úgynevezett kopoltyúk képződnek, amelyek gerinceseknél a fej bél. E kopoltyúk mindegyikének megvannak a maga kopoltyúi ütőér, egy kopoltyú ér, kopoltyúív ideg és különféle izom és porcogó rendszerek.
Maga a felső állkapocs (lat. Maxilla), akárcsak a alsó állkapocs (lat. Mandibula), a hat kopoltyúív közül az elsőből fejlődik ki.
Az úgynevezett mandibularis ív tehát nélkülözhetetlen a rágószerv kialakulásához. Ezen kívül az összes rágóizom, a külső része nyaki artéria (Arteria carotis externa), a maxilláris artéria (Arteria maxillaris) és az ötödik koponyaideg (Nervus trigeminus) az első kopoltyúívből fejlődik ki. A porcogó az első állkapocsívből mind a alsó állkapocs és a felső állkapocs. Ezenkívül ebből a kopoltyúívből alakul ki a csontos szájpad, és a három csontról kettő (kalapács és ambos, a kapcsok a második kopoltyúívből alakulnak ki).
A sorozat összes cikke:
