Záró szakasz
Az utolsó szakasz Scheuermann-kór az, amikor a gerincoszlop elérte a csigolya rendellenességek miatti végső deformációját. Ez összesen 3 stádium közül az utolsó, amely a betegség során áthalad. Scheuermann-kór akkor főleg mozgáskorlátozással, vizuális rendellenességekkel és gyakran társul fájdalom.
Ebben a szakaszban az izmokat már befolyásolta a hosszú időn át tartó rossz elhelyezkedés, és a gerinc egyéb kopási folyamatai is folyamatban vannak. Ezen a ponton a gyógytorna csak a fájdalom az izmok. A gerincoszlop helyzetének javítása gyakorlatokkal már nem érhető el.
Késői hatások
A sokoldalúsága miatt Scheuermann-kór és az a tény, hogy a betegséget gyakran későn diagnosztizálják, mindenféle késői hatás előfordulhat. A gerinc fejlődési rendellenességei miatti tartós rosszullét miatt a gerinc szakaszai jelentősen nagyobb megterhelésnek vannak kitéve, mint egészséges betegeknél. Ez nagyobb érzékenységet eredményez a gerincoszlop további sérülései iránt, például porckorongsérv vagy csapdába esett idegek, ami aztán oda vezethet fájdalom és kényelmetlenség.
Az izomzat is elsorvadhat, megrövidülhet vagy görcsös lehet a téves helyzetek miatt. A rendellenesség mozgáskorlátozásokhoz is vezethet, amelyek súlyosan korlátozhatják az érintett személy mindennapjait. Ha a gerincoszlop súlyosan deformálódik, a szervek működése károsodhat, így a Scheuermann-kórban szenvedő betegek panaszkodnak a lélegző vagy emésztés. Mindezek a tényezők hozzájárulnak ahhoz, hogy a pszichológiai problémákat a Scheuermann-kór késői szövődményeinek is tekintik. Ezek közé tartozik depresszió és csökkent az önbecsülés. A késői hatások lehető legnagyobb mértékű korlátozása érdekében fontos, hogy minél több támogatási és terápiás lehetőséget kínáljon az érintetteknek a normális mindennapi élet lehetővé tétele érdekében.
Összegzésként
Összességében elmondható, hogy a Scheuermann-kór a gerincoszlop gyakori betegsége, amely elsősorban gyermekeknél és serdülőknél fordul elő. A betegség lassú előrehaladása miatt a betegség csak viszonylag későn észlelhető. Ugyanakkor igaz, hogy a megfelelően előkészített terápiával végzett korai diagnózis általában nagyon pozitívan befolyásolhatja a betegség lefolyását, így a csigolyákon alig vagy egyáltalán nincsenek rendellenességek. Az a tény, hogy a betegség oka ismeretlen, megnehezíti az óvintézkedések megtételét, de elvben nem baj, ha rendszeresen végeznek megelőző gyakorlatokat a gerinc számára.
