Fenyő
A hosszú távú bevitel biszfoszfonátok minden csontos szerkezetben a csontszövet halálához vezethet. Míg ez a jelenség meglehetősen ritka a térd területén, a biszfoszfonát indukálta oszteonekrózisnak az állkapcsban gyakoribb. Továbbá a szteroidcsoportból származó gyógyszereket is provokációval gyanúsítják oszteonekrózisnak az állkapocs és a térd.
Szenvedő betegek oszteonekrózisnak az állkapocs általában a csont jelentős instabilitását mutatja. Az elhalt csontrészek helyétől függően az osteonecrosis akár teljesen egészséges fogak elvesztéséhez is vezethet. A legtöbb esetben az érintett betegek kezelését a test saját csontjának behelyezésével végzik, amelyet az állkapocs gerincéből nyernek. Ha az osteonecrosis kevésbé súlyos, a páciens egyszerű immobilizálása szintén elősegítheti a csontok regenerálódását és helyreállíthatja az állkapocs stabilitását. Különösen gyermekeknél az állkapocs immobilizációját választják a választott terápiának.
Csípő
A csípő osteonecrosisát is elsősorban a vér áramlik a csontos szerkezetekhez. Területén csípőizület, ezt a keringési rendellenességet általában a magas provokálja vér lipid értékek vagy a lipid anyagcsere zavara. Ezenkívül a dohánytermékek és / vagy az alkohol rendszeres fogyasztása kockázati tényezőnek számít a csípő osteonecrosisának kialakulásában.
Az érintett betegek általában panaszkodnak fájdalom elején a lágyéki régióban. Klasszikusan ez fájdalom stressz alatt (járáskor) jelentősen megnő, és pihenő fázisokban ismét csökken. A csípő súlyos károsodásának elkerülése érdekében a csípő osteonecrosisának gyanúja esetén a lehető leghamarabb átfogó diagnosztikát kell kezdeni.
A terápia nem operatív és műtéti intézkedésekre oszlik. Először is a beteg csípőt ortopédiával kell enyhíteni AIDS. Ezen felül a használata vér a keringést fokozó gyógyszerek tanácsosnak látszanak a csípő osteonecrosisában szenvedő betegeknél. Kifejezett esetekben szükség lehet az elhalt csont műtéti kezelésére.
Csukló (Holdcsont / scaphoid)
A holdcsont (Os lunatum) osteonecrosisát Kienböck-kórnak vagy lunatum malaciának is nevezik. Ez egy aszeptikus csont nekrózis a holdcsont, amely a carpal hátsó (proximális) sorának közepén helyezkedik el csontok. A holdcsont, a két másik proximális carpalisal együtt csontok, a scaphoid csont (Os scaphoideum) és a háromszög alakú csont (Os triquetum), valamint a alsókar, alkotják a csukló (Articulatio radiocarpalis).
A holdcsont osteonecrosisának hajlamosító tényezői a mechanikai igénybevétel (pl. Pneumatikus kalapács működtetése) vagy egy anatómiai változat, amelyben az ulna rövidül. Az osteonecrosis keresztül nyilvánul meg fájdalom és korlátozott mozgás. Az orvos megvizsgálja az érintett csontot nyomásfájdalom miatt is. Tipikus változások, például ciszták, kontúrváltozások vagy az osteoarthritis jelei csak a későbbi szakaszokban jelentkeznek a hagyományos röntgensugarakban, ezért kell mágneses rezonancia képalkotást végezni, ha a holdcsont osteonecrosisát gyanúsítják.
A korai szakaszban az érintett személyt felírják fájdalomcsillapítók és fizikoterápiát végeznek. A későbbi szakaszokban műtéti ízületi merevítés (arthrodesis) vagy a sugár megrövidülése javasolt. Ritka esetekben a holdcsontot műtéti úton el kell távolítani, és szilikonra kell cserélni.
Csakúgy, mint a holdcsont (Os lunatum), a scaphoid a csontot (Os scaphoideum) szintén befolyásolhatja az osteonecrosis. Az érintettek terhelésfüggő fájdalomról panaszkodnak az anatómiai tabatière és a radiális (hüvelykujj) vetítéssel. csukló vidék. Továbbá korlátozott mozgáshoz, túlmelegedéshez, duzzanathoz és erővesztéshez vezethet.
Klinikai vizsgálatot végeznek a nyomásfájdalom ellenőrzésére a scaphoid. A betegség stádiumától függően a terápiát konzervatívan vagy műtéti úton is végzik. Az osteonecrosis gyanújának diagnosztizálása a kórtörténet (anamnézis) és a fizikális vizsgálat.
E vizsgálat során mind az érintett csontot, mind a megfelelő ízületet funkcionális teszteknek vetik alá. Ezután képalkotó eljárásokat alkalmaznak. Hagyományos módszerek, mint pl ultrahang (szonográfia) és a röntgensugarak általában csak a későbbi szakaszokban mutatnak tipikus változásokat a csontban. Az „osteonecrosis” korábbi és megbízhatóbb diagnosztizálását mágneses rezonancia képalkotás (MRI) segítségével lehet elvégezni, amelyet legjobban kontrasztanyaggal lehet végrehajtani.
