Felnőtt légzési distressz szindróma (ARDS; angol. Felnőtt (akut) légúti distressz szindróma) - köznyelven sokk tüdő - (Felnőtt (akut) légzési distressz szindróma; szinonimák; Felnőtt légzési distressz szindróma [ARDS]; ARDS [felnőttkori respirációs distressz szindróma]; Légzési distressz szindróma; Felnőtt respirációs distressz szindróma [ARDS]; Légzési distressz szindróma; Hyaline membránok felnőttekben; Pulmonalis elégtelenség után sokk; Tüdőelégtelenség trauma után; Légzési-distressz szindróma felnőtteknél; ICD-10-GM J80) leírja akut légzési elégtelenség korábban tüdő-egészséges egyének.
Az ARDS vezető jellemzői a súlyos hipoxia (oxigén depriváció) és pulmonalis kétoldali infiltrátumok (gyulladásos sejtek kétoldalú bevándorlása a tüdő szövet).
Az ARDS-t a berlini definíció szerint határozzák meg (European Society of Intensive Therapy Medicine, American Thoracic Society, Society of Critical Care Medicine) (lásd az alábbi osztályozást).
Az előfordulási adatok (az új esetek gyakorisága) évente 5 50 eset / 100,000 1.5 lakos között változnak (Németországban). Figyelembe véve a betegség súlyosságát, a súlyos ARDS előfordulása körülbelül 100,000 eset / 89 100,000 lakos évente, az enyhe ARDS előfordulása pedig körülbelül XNUMX eset / XNUMX XNUMX lakos évente.
Tanfolyam és prognózis: A prognózis a siker sikerétől függ terápia az alapbetegségre és az ARDS-kezelés megkezdésének időpontjára (minél korábban, annál jobb). Szabályos alkohol fogyasztás és a már meglévő extrapulmonalis betegségek rontják a prognózist. Az elismert terápiás stratégia tüdővédő („tüdővédő”) szellőzés amennyire csak lehetséges.
A letalitás (a halálozás a betegségben szenvedők teljes számához viszonyítva) körülbelül 10% a posztraumás ARDS esetében mellkas kb. 25% mellkasi traumával járó posztraumás ARDS esetén, kb. 50% parapneumonikus ARDS esetén, és több mint 80% szepszisben szenvedő ARDS esetén vér) és multiorgandysis.
