Az ítélet öntudatlan és tudatos folyamatként formálja az érzékelést. Az észlelésnek ez a természetes része releváns például szűrési funkcióként, és ez az oka az észlelési folyamat szelektivitásának. Hibás megítélés van jelen például diszmorfofóbiában szenvedőknél.
Mi az ítélet?
Az ítélet öntudatlan és tudatos folyamatként formálja az érzékelést. Az emberi perceptuális struktúrák lehetővé teszik az emberek számára, hogy képet alkossanak a helyzetekről és a környezetükről. Az evolúciós biológia szempontjából az észlelés egyet jelent a túlélés esélyével. Érzékei meghatározzák, hogy az ember időben felismeri-e a veszélyeket és a lehetőségeket, és ennek alapján folytathat-e reakciószerű cselekedetet. Az észlelés folyamata éppen ezért szorosan összefonódik az ítélkezés folyamatával. Érzékelni ítéletalkotás nélkül lehetetlen. Az észlelés nemcsak a helyzetről és a környezetről alkotott vélemény kialakításának első példánya, hanem maga is a szűrési folyamatok és így a tudattalan ítéletek alapján történik. Ez a jelenség szelektív észlelés néven ismert. Az összes inger közül, amely hatással van ránk, kiválasztjuk, hogy mit érzékelünk, és ami eleve eljut az emberi tudatig. A tartósan ható ingerek hatalmas száma miatt ilyen szűrőfolyamatokra van szükség annak érdekében, hogy ne árasszák el az agy ingerekkel. Szűrési folyamatként az ingerek értékelése relevanciaértékelés, amelyet elsősorban a korábbi tapasztalatok tesznek lehetővé. Ugyanakkor a kognitív ítéletprogramok szerepet játszanak a felfogások további feldolgozásában is, amelyek eljutnak a tudatig. Ezek az ítéletprogramok főként a besugárzásnak, a glória-hatásnak és a dominancia tulajdonításának felelnek meg, és segítenek az észleltekkel kapcsolatos vélemények tudatos kialakításában.
Funkció és feladat
A szűrési folyamatok és a tudattalan ítéletek az érzékelési rendszerben lehetővé teszik az emberek számára, hogy csak azt érzékeljék, amit a jelenlegi helyzetben relevánsnak tartanak. A minták egyre nagyobb szerepet játszanak ebben a folyamatban, különösen azok, amelyek összetettsége a tökéletes szimmetria és a szerkezet abszolút hiánya között helyezkedik el. Emiatt az emberek kiiktatják például az óra ketyegését, amennyiben az nem törik át a monotóniát. Hasonlóképpen, az ablakon kívüli zavaros eső hangja kitakaródik, mindaddig, amíg semmilyen mintaszerkezet nem ismerhető fel benne. Az evolúciós biológia szempontjából a minták öntudatlan keresése segítette az embereket a túlélésben. Az a tény, hogy felismeri a mintákat, részben felelős a túléléséért. De nem csak a minták keresése formálja az emberi érzékelést szűrőként. Az emberek személyes tapasztalatai, elvárásai, érdeklődési köre és hozzáállása is szerepet játszik a beérkező érzékszervi benyomások értékelésében és kiválasztásában. Például a szocializáció első értékelési szűrőként nevezhető meg. Az oktatás mellett a saját családjával, iskolájával, baráti körével vagy munkacsoportjával szerzett tapasztalatok alakítják az ember saját világnézetét és értékeit. A gondolkodásmódhoz hasonlóan az észlelés módját is ezek az élmények alakítják. Az értékek és vélemények mellett a társadalmi környezet alakítja például az érdekeket és az előítéleteket, amelyek mind az észlelt érzékszervi benyomások ítélőszűrőként lépnek életbe. Például a figyelem az érdekek alapján irányul. Emiatt az emberek hajlamosak meglátni, hogy mi van magukkal, vagy legalábbis azzal, amivel már foglalkoztak. Az észlelés megítélési példája az ismerős vagy várható dolgokat különösen relevánsnak tartja ebben a kontextusban. A második ítélőszűrő az érzések. A személyhez fűződő érzelmileg pozitív kapcsolat lehetővé teszi, hogy a személy felismerje a pozitívat ugyanannak a cselekedetnek. Ugyanez fordítva is igaz. Ezenkívül a rendkívüli félelem vagy a magas idegesség általában az érzékek fokozásával formálja az érzékelést. Evolúciós-biológiai szempontból ez a jelenség ismét összefüggésben áll a fokozott figyelemigénnyel és a veszélyes helyzetekben való reagálási készséggel. Az emberi lény környezete szintén befolyásolja az észlelési ingerek öntudatlan értékelését, így különösen a társadalmi szerepet vagy a szituációs hatalmi struktúrákat. Ezeken a szűrőkön keresztül az érzékszervek az összes lehetséges ingernek csak egy részét veszik fel. Az érzékszervben emlékezet, az észlelések hasznosságát tesztelik, és amikor a hasznosságot felismerik, rövid távú memóriába kerülnek további feldolgozás céljából. A további feldolgozás az információ kis egységekre történő töredezettségének felel meg. Ezeket az egységeket külön dolgozzuk fel, és például amplifikáljuk, mérsékeljük vagy kiértékeljük, mielőtt újra összeállítanánk. Ennek a folyamatnak az egyik kognitív megítélési programja például az attribútum dominancia, amely egyetlen jellemzõt tesz a döntõ tényezõvé a vélemény kialakításában. A besugárzáson alapuló megítélés alapján az emberek egyetlen tulajdonság tulajdonságaitól más tulajdonságokra következtetnek, és a glória hatás miatt a már létező ítéletek határozzák meg az új felfogások és azok egyedi tulajdonságainak megítélését.
Betegségek és betegségek
A felfogások megítélését különféle módon lehet megzavarni. Mivel a tapasztalat és a szocializáció alakítja, traumatikus események például képesek rá vezet az érzékszervi ingerek groteszk megítéléséhez. A pszichológia ilyen észlelési rendellenességekkel foglalkozik. A diszmorfofóbia a megzavart perceptuális ítélet példaként említhető. Ez a test diszmorf rendellenessége zavart önérzékelést okoz. A saját megjelenését hibásan ítélik meg. Az érintettek a látszólagos csúfságuktól való félelemmel élnek, és ennek megfelelően abszurd módon reagálnak a környezetükre. Az érintettek közül sokan a betegség előtt már negatívan viszonyulnak saját személyükhöz. Ilyen esetben az érintett személy a tükörbe látja azt, amit végül elvár önmagától, nevezetesen a csúnyaságot. A betegek gyűlöletet keltenek saját testük iránt, és többször iszonyatos „énként” élik meg magukat a tükörben. Saját személyük és a hozzá kapcsolódó felfogások reális felmérése lehetetlen számukra. Környezetük gyakran vonzónak tartja az érintett személyeket, de maguk az érintettek számára saját testképük undorral társul. Így nagy eltérés van az énkép és a külső kép között. A nyilvánosság előtt az érintettek gyakran állandóan megfigyeltnek és megvetettnek érzik magukat, ami félelemhez vezet a más emberekkel való kapcsolattartástól. A betegség gyakran pubertáskor kezdődik, amikor a serdülők gyakran nagyon bizonytalanok saját megjelenésükben. Bizonyos esetekben a környezet okozta pszichológiai sérüléseknek egyre nagyobb szerepük van a betegség kialakulásában, és annyira meggyökereznek, hogy ítélőképességként belépnek az észlelés szűrőjébe. Hasonló példa az én észlelési torzulására, amely a megzavart észlelési ítélet miatt következik be étvágytalanság.
