Fejlődési pszichológia: kezelés, hatások és kockázatok

A tudományos pszichológia egyik ága a fejlődéslélektan. Feltárja az emberi fejlődést a születéstől a halálig minden pszichés körülmény között, és az ezzel járó változásokat az emberi viselkedésben és tapasztalatokban, beleértve például a személyiség, a nyelv, a gondolkodás és minden más fejlődését. tanulás azokon alapuló folyamatok. Ennek megfelelően az ember teljes élettartamát figyelembe vesszük, míg a hangulatok vagy külső hatások miatti változások csak nagyon korlátozott mértékben játszanak szerepet. A leíráshoz a fejlődéslélektan társadalomtudományi módszereket használ felmérések, megfigyelések és különféle kísérletek formájában.

Mi a fejlődéslélektan?

A fejlődéslélektan tanulmányozza az emberi fejlődést a születéstől a halálig minden pszichológiai körülmények között, valamint az emberi viselkedés és tapasztalat kísérő változásait. Hogy az emberi fejlődést ma inkább a biológiai vagy környezeti tényezők, hogy a fejlődés a Jean-Jaques Rousseau és a nativizmus szerint a gyermek által előidézett hajlamok miatt zajlik-e, miközben a nevelés és a környezet gátolja őket, vagy pedig John Locke szerint a gyermek inkább készségek és ismeretek nélkül jön a világra, hogy mindent megtanuljon először is, ezek olyan alapvető kérdések, amelyeket a fejlődéslélektan feltesz magának. Különböző elméletek és modellek segítségével megpróbálja megmagyarázni az embert változásaiban. A legfontosabbakat Albert Bandura, Jean Piaget, Sigmund Freud, Erik H. Erikson Jane Loevinger és John Bowlby alapította.

Fókuszpontok és elméletek

Bandura fejlesztette a szociális tanulás elmélet, amely magában foglalta, hogy a megfigyelési tanulási folyamat az, ami elsősorban a szociális készségeket teszi lehetővé, és egy elsajátítási és végrehajtási szakaszon keresztül történik. Az elsajátítási fázist figyelmes és emlékezet folyamatokat, és a végrehajtási fázist a motoros reprodukciós, megerősítési és motivációs folyamatok határozzák meg. Többek között az elvárások is fontos szerepet játszanak, amelyek meghatározóak az utánzás, tehát a tanulás folyamat. A színpadi elmélet modelljét Jean Piaget dolgozta ki. Ismerteti az emberi kognitív fejlődés különböző szakaszait, és minden egyes szakaszra meghatározza a meglévő kognitív képességeket, amelyek viszont meghatározzák, hogy az adott személy mely kognitív feladatokat tudja megoldani abban az időben. Freud kidolgozta a psziché strukturális modelljét, amely három példányt feltételezett, amelyeket id-re, egóra és szuperegóra osztott. Másodsorban megállapította a pszichoszexuális fejlődés öt szakaszát, amelyek befolyásolják a fejlődéslélektant. Viszont Erik H. Erikson pszichoszociális fejlődésének színpadi modellje erre a modellre épül. Leírja a gyermek minden vágya és igénye közötti feszültséget, valamint a környezet és az interperszonális érintkezés fejlődésével szemben támasztott változó igényeket. Ugyanilyen fontos Loevinger színpadi modellje, amely az ego fejlődését egy sajátos mintaként tételezi fel, amelyen keresztül az ember érzékeli és értelmezi önmagát és környezetét. Ez az ego-struktúra számos változáson megy keresztül a fejlődés során vezet a magasabb tudatosság felé. Így Loevinger gondolkodási és tapasztalati folyamatot feltételez, nem pedig olyan pszichés entitást, mint a pszichoanalízis. John Bowlby pedig ragaszkodási elméletet vetett fel, amely azt jelenti, hogy a gyerekek nonverbális kommunikáció és fizikai jelek révén erős, érzelmi kötelékeket alakítanak ki a közelükben lévőkkel, amelyek a fejlődésük során változnak. Gyermekként az aggodalma pszichiáter a család és a generációs hatások hatásának feltárása volt a gyermek fejlődésére. Mindezek a modellek, amelyek közül sokkal több van, azt mutatják, hogy a fejlődéslélektan sokféle témával foglalkozik. A fő hangsúly továbbra is a csecsemők és a kisgyermekek kutatására, a gyermek és a szülők nem verbális szinten zajló kapcsolatára, valamint az ezzel járó társadalmi, érzelmi és motoros fejleményekre és a fejlődési folyamatok változásaira vagy rendellenességeire irányul. Ezenkívül megvizsgálják az ember életkorát egészen az életkoráig.

Kutatási módszerek

A fejlesztés fogalma a mai körülmények között egyre szélesebb körű, így bármilyen változást fejlődésnek tekintenek, sőt az utóbbi időben még az egyének közötti vagy a környezeti különbségeket is belefoglalták, ebben az esetben ökológiai vagy differenciális fejlődéslélektanról beszélünk. Hagyományosan azonban a fejlődés fogalma viszonylag szűk volt. Folyamatos folyamatnak tekintik, a változások megmaradnak kvalitatív-strukturális átalakulásokként, amelyek mindig magasabb szint felé haladnak és a végső érettségi állapot felé irányulnak. Az olyan funkciók, mint az érzelem, a megismerés, a motiváció, a nyelv, az erkölcs és a társadalmi viselkedés fontos szerepet játszanak a változási folyamataikban. A családot társadalmi kontextusban vizsgálják. Itt megvizsgáljuk, hogyan változnak a pszichológiai funkciók a felnõtt és az öregedéssel. Az életkor viszont a fejlődési pszichológia számára nyújt információt az egyén motivációs és mentális korlátairól ebben az időben. Azon a feltételezésen alapul, hogy az embernek a fejlődés különböző szakaszaiban meg kell birkóznia olyan feladatokkal, amelyek alapvető követelményként tükrözik életének különböző aspektusait, személyiségét, interperszonális kapcsolatait és fiziológiai funkcióit. Például egy serdülőt a társadalomban nevelnek, hogy elszakadjon a szülőktől, megtalálja identitását és felkészüljön a karrierre. Ha zavarok vannak ebben a folyamatban, nehézségek merülnek fel az összes további lépés megbirkózásában, mivel ezek egymásra építenek. Ennek eredménye az elégedetlenség, a csalódottság és a kudarctól való félelem. Korai gyermekkor különösen a szociális-érzelmi fejlődésen alapul, beleértve a dac fázisait és az esetleges fejlődési rendellenességeket. Ezek disszociációban, a nyelv romlásában, a kommunikációban és a társadalmi kötődésben mutatkozhatnak meg. A fejlődéslélektan elméleteinek egy része az a koncepció is, hogy az emberek aktívan alakítják fejlődésüket. Ezt nem egyedül az örökletes tényezők határozzák meg, hanem az ember tapasztalataitól, életkörülményeitől és a kitűzött céloktól függ, ismét jó néhány variációval.