A fehérjék szerkezete
Fehérjék hosszú, elágazó és bonyolultan hajtogatott aminosavláncokból állnak. Attól függően, hogy az aminosavak hogyan vannak összekötve és felépítve, teljesen különbözőek fehérjék egyedi funkciókkal alakulnak ki. A kis aminosavvegyületeket peptideknek és fehérjék aminosavlánc hossza meghaladja a 100-at.
Az aminosavakat összetartó kémiai reakciók nagyon összetettek, de teljes körűen fel vannak kutatva. Ismert, hogy az egyes aminosavak és több fehérje között vonzóerő van. Ezek különböző kémiai anyagok, például hidrogén (hidrogénkötések) és kén (diszulfidkötések) közötti kölcsönhatásokon alapulnak.
Az egyes molekulák elektromos töltéseinek úgymond mágneses hatása is lehet (Van der Waals-erők, ionviszonyok, hidrofób kötések). Ha az aminosavak a genetikai anyag specifikációjának megfelelően vannak elrendezve, akkor rögzített szekvenciát követnek, amíg fehérje képződik. Az aminosavak sorrendben való elrendezését aminosavszekvenciának vagy primer szerkezetnek nevezzük. Ez összehasonlítható, mint a gyöngy a láncon.
Ezután térbeli formát, a másodlagos struktúrát veszik fel. A lánc vagy csigalépcsőként kúszik (alfa spirálnak hívják), vagy hajlik, mint a szigorú sifonszövet hajtásai (béta hajtás). A szervezés következő magasabb formája a harmadlagos szerkezet, és a „csigalépcsők” és a „sifonlevelek” háromdimenziós elrendezését írja le együtt.
Ezeket a bonyolult redőket úgy hozzák létre, hogy az egyes komponenseknek ugyanaz a kémiai tulajdonsága, hogy víztaszító. Ezek aztán szeretnek egymás ellen hazudni. Ha több fehérje összefogva fehérjekomplexumot képez, ezt kvaterner szerkezetnek nevezzük.
Egy ilyen fehérjekomplexum azonban élete végéig nem merev: az alegységek változásai funkcióváltozásokat eredményeznek. Reagálhat a szervezetben lévő más anyagokkal. Egy fehérjének akár több ezer alegysége is lehet, mint pl hemoglobin, amely a piros színben található vér sejteket és oxigént szállít.
A sorozat összes cikke:
