A fantázia a gondolkodó tudat kreatív ereje, és kreatív elemként szolgál az empátia, a művészetek és mindenféle problémamegoldás számára. Korában Sigmund Freud a fantáziát tekintette a meghajtó elégedettség kiindulópontjának. Ma a pszichológia számára a fantázia elsősorban a valóság alternatív feldolgozása.
Mi a fantázia?
A fantázia a gondolkodó tudat kreatív ereje, és kreatív elemként szolgál az empátia, a művészetek és mindenféle problémamegoldás számára. A pszichológiában az emberi elmét gondolkodástudatnak hívják, és minden belső folyamat összessége. A gondolatok és érzések mellett értékelt észleléseket vagy emlékeket is tartalmaz. Azt mondják, hogy a gondolkodó tudatnak megvan a maga teremtő ereje. Így képes létrehozni egy észlelés utóhatásait, bár csak észlelésre nem került sor. A tudat ezen képességét fantáziának nevezi a pszichológia. Wilhelm Wundt szerint a fantázia érzéki ötletekben vagy képekben gondolkodik. A fantázia tehát egy kreatív képesség emlékezet képek, valamint képzelet képek. Ugyanakkor utal valamilyen képzelőerőt igénylő nyelvi vagy logikai ötletekre is. A képzelet révén belső képek jönnek létre belső képekből, amelyek eredményét fantazmának nevezzük. Az idegtudományban a képzeletet, a kreativitást és a találékonyságot meglehetősen feltáratlan területeknek tekintették. A legújabb kutatások azonban kimutatták, hogy a képzelet a kreativitás kontextusában vonja be a agy„s emlékezet bolt. Eközben a prefrontális kéreg csendesen viselkedik, így a emlékezet rendszer rekombinálható.
Funkció és feladat
A képzelet mint a tudat termelő ereje a valóság feldolgozásának speciális formája. Alternatívákat tervez a valósághoz, és különböző igényeket képes kielégíteni a folyamat során. A fantasztikus alternatívák például lehetővé teszik az emberek számára, hogy bővítsék személyes tapasztalati terüket. A fantázia viszont lehetővé teszi az emberek számára a jövőbeli következmények előrejelzését is. Végül, a kreatív erő helyettesítő elégedettségként működhet. A sérült önbizalom fantáziában kompenzálható például álmokkal vagy utópiákkal. Ily módon a fantázia stabilizálja a jólét és a nárcisztika érzését egyensúly. A szégyenteljes tapasztalatokat egyszerre taszítják. Sigmund Freud a fantáziák mögött meghajtó impulzusokat sejtett. Meggyőződése szerint a ki nem mondott és elfojtott hajtások kompenzatív módon, fantáziában hatnak. Így a tudat kreatív ereje a vágy kielégítésének eszközeként szolgál, és a pszichodinamikai elképzelések szerint, úgymond, csupán a hajtó elégedettség szelepe. A korai pszichológiai kísérletek során ez a feltételezés nyilvánvalóan beigazolódott. A diákok agressziójukat sértések után hajtották végre, például fantáziában. Újabb kutatások a tanulásazonban ellentétes eredményeket mutat. Ma már konszenzus létezik a fantázia magas hasznosságáról az emberek közötti empátiában. Így egy másik ember megértése nagyban függ a képzelettől. Ugyanakkor a tudomány egyetért a képzelet kreatív elemében. A fantáziákat még a művészet alapvető előfeltételének is tekintik, és a kreativitás forrásának tekintik őket. A céltudatos cselekvésben a fantázia is szerepet játszik. Például a problémamegoldás során az embereknek szükségük van egy ötletre a probléma megoldásáról. A cselekvés célját célként vagy vágyként vizualizálják, így célirányos cselekvés lehetséges. A tudományokban a képzelet is lehetővé teszi a megismerést. A képesség releváns például a megállapítások és az empirikus megfigyelések szintézise szempontjából, amelyek csak értelmező munkával biztosítanak bizonyos jelentőséget.
Betegségek és betegségek
A fantázia tér személyenként eltérő. Így a kiterjedt fantáziálás képessége nem mindenkiben egyformán erős, és valószínűleg kapcsolódik az értelemhez, az önkontrollhoz és mindenekelőtt a sokféle élmény lehetőségéhez. A pszichológia szempontjából a fantáziálás különösen akkor játszik szerepet, ha abnormális méreteket ölt. Ez a helyzet például erőszakos fantáziákkal vagy akár ölő fantáziákkal. A rendszeres gyilkossági fantáziák ma már például iskolai tombolásokhoz kapcsolódnak. Az agressziót és az erőszakot kognitív forgatókönyvnek tekintik, amelyet különösen a média hatásai és a negatív interperszonális tapasztalatok tartanak fenn. Különösen a korai szocializációs tapasztalatok relevánsak az erőszakos fantáziák szempontjából. Például a viselkedési problémákkal küzdő gyermekek erőszakosabb fantáziajátékot mutatnak, mint társaik. Főleg az alacsony önkontrollal rendelkező gyerekeket érintik a rendellenes fantáziák. Társadalmi kölcsönhatások úgy tűnik, kiváltják a fantáziákat. Különösen igaz ez azokra kölcsönhatások hogy az érintett személy fenyegetõnek vagy megalázónak éli meg. Az erőszakos fantáziák ezáltal egyfajta reakció a társadalmi környezetben tapasztalható irányítás elvesztésére. A jövőbeli erőszakos cselekedetekről való fantáziával az érintett személy gyakran újra kontrollnak érzi magát, és így csökkenti az érzését feszültség. Egyes szerzők erről úgy beszélnek, mint egy agresszív impulzusokkal való megküzdési stratégiáról, amelyek az agresszió csökkentését szolgálják. Másrészt a tanulmányok azt mutatják, hogy a fantáziák általában növelik az agresszív viselkedést a jövőben. Különleges veszély mindig fennáll, ha az érintett személy erőszakos fantáziáival visszaél, mint rendszeres menekülés a valóság elől, és hagyja, hogy a valóság fokozatos elvesztése elé vigye magát. Nemcsak erőszakos fantáziák, de bármilyen kiterjedt fantáziák is megfelelhetnek a valóság elől való menekülésnek, és a valóság fokozatos elvesztését indíthatják el. A traumatizáló tapasztalatok elősegíthetik a valóság ezen elvesztését. A fiatal nemi erőszak áldozatai például gyakran felépítenek egy fantáziavilágot, ahová visszavonulhatnak, hogy ne kelljen teljes tudatban átélniük a traumatikus helyzetet. Feltehetően a neurológiai rendellenességek vagy sérülések rendellenes, rendellenesen erős vagy rendellenesen csökkent fantáziákat is okozhatnak. Mivel azonban ezen a területen kevés a kutatás, ez a kapcsolat máig viszonylag nem egyértelmű.
