A sípoló mirigyláz diagnózisa

Bevezetés

A Pfeiffer mirigy diagnózisa láz főleg klinikailag készül, majd laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatokkal igazolják. A helyes diagnózis különösen fontos, mivel a differenciáldiagnózis terápiája eltérő és néha ellenjavallt. A tünetek enyhítésére és a szövődmények elkerülésére korán is lehetővé kell tenni a megfelelő intézkedések megtételét.

A biztonságos diagnosztikai eljárások ma is csak néhány nap múlva nyújtanak megbízható eredményeket. A tünetek jó leírása fontos a kezelőorvos számára. Általános információkat itt talál: A Pfeiffer mirigyláza

Így lehet diagnosztizálni

A Pfeiffer mirigy diagnózisának alapja láz a páciens részletes leírása kórtörténet és egy alapos fizikális vizsgálat. Fontos szempont a a torok, tapintása nyirok csomópontok az egész testen és a lép és a máj, néha egy ultrahang értékelés. Ott gyorsan mérhető, hogy a lép és a máj megnagyobbodtak, amint ez a fertőző mononukleózisban is előfordulhat.

In a torok, a klasszikus diagnózis a garat mandulák bilaterális megnagyobbodása szürkésfehér bevonattal. Vér ezután elveszik a betegtől, és a laboratóriumban megvizsgálják a különböző paramétereket. Egy ún vér kenetet vesznek a vérből, amely lehetővé teszi az egyes vérsejtek értékelését mikroszkóp alatt.

Pfeiffer sejtek és a limfociták növekedése figyelhető meg ott. Ezt követően a vér a szérumot bizonyos szempontból megvizsgálják antitestek, amelyet az ember immunrendszer akkor képződik és aktiválódik, amikor az Epstein Barr vírus megtámadja a szervezetet. Ha ezeket a paramétereket összesítik, megalapozott diagnózist lehet felállítani.

Vizsgálat

A klinikai fizikális vizsgálat a legfontosabb tényező a Pfeiffer mirigy diagnosztizálásához vezető úton láz. A tünetek előfordulásának lehetséges eltérései miatt néhány esetben többéves klinikai tapasztalatra van szükség a megfelelő kiválasztásához a lehetséges differenciáldiagnózisok között. Ellenőrzése a torok, tapintása nyirok csomópontok az egész testen, hőmérsékletmérés, a dobhártya ellenőrzése, a bőr vizsgálata az esetleges kiütések iránt és a máj és a lép kötelezőek.

Súlyos klinikai esetekben a szív, vesék, agy és a ízületek korán ki kell zárni. Vannak páran laboratóriumi értékek ez még az antitest teszt megkezdése előtt is jelzést adhat az Epstein Barr vírus fertőzéséről. Például az LDH, a laktát dehidrogenáz, a sejthalál egy nem specifikus indikátora, és szignifikánsan emelkedett mirigyláz esetén.

Fontos azt is megvizsgálni májértékek (AST és ALT), mivel ezek megemelkedhetnek az EBV-ben. Ezen felül a vérkép a limfociták növekedését mutathatja. Ezen felül a laboratóriumi értékek esetleg kizárhat más betegségeket.

A klinikai diagnosztika során a garat manduláinak kenetét is lehet venni. A Pfeiffer mirigylázának klasszikus tünete az mandulagyulladás szürkésfehér bevonatokkal. Ezeknek a bevonatoknak a pamut törlővel történő bekenésével meg lehet állapítani, hogy a mandulagyulladás okozta baktériumok.

Ha ez a helyzet, akkor a antibiotikumok szükséges. Az Epstein Barr vírus diagnosztizálásához azonban ez a kenet nem elegendő, mivel az állítás nem elég egyértelmű. A kenet ezért sokkal többet szolgál a differenciáldiagnózisok fontos kizárásához.

Az ELISA-teszt (enzimhez kapcsolt immunszorbens assay), a fehérje-analízis módszere, lehetővé teszi az interakciót antitestek és vizsgálandó antigének. IgM antitestek- amelyek ebben az esetben VCA IgM antitestek a víruskapszid antigén ellen - akut fertőzés kimutatására szolgálnak. Akutan megemelkedtek, és néhány hét múlva visszatérnek a normális értékekhez.

A VCA IgG antitestek csak néhány hét múlva válnak pozitívvá, de egy életen át kimutathatók maradnak a vérben. Antitestek a Epstein-Barr vírus nukleáris antigén Az Anti-EBNA-1 (IgG) azt jelzi, hogy a fertőzés gyógyult. A korai antigén-anti-EA IgG-k pedig a betegség kialakulásának jelzői még az IgM-antitestek növekedése előtt.