Fájdalom
Az elektroneurográfiában idegek kis elektromos impulzusokkal stimulálják az elektromos gerjesztés vezetésének mérése és a megfelelő ideg funkcionális hatékonyságának felmérése érdekében. Az áramimpulzusokat általában a bőrre ragasztott elektródák szállítják. Ez nem fájdalmas.
Ritkán kis tűket szúrnak a bőrbe az elektromos áram mérésére. Ebben az esetben, fájdalom fordul elő, amely hasonló a fájdalomhoz, amikor szed vér minták. Az elektromos impulzusokat intenzitásuktól függően egyes betegek kellemetlen, de sokkal ritkábban fájdalmasnak érzékelik. Ennek megfelelően súlyos fájdalom elektroneurográfia során nem várható. Az irritált ideg ellátási területén rövid ideig bizsergés vagy zsibbadás léphet fel, de ez ismét gyorsan eltűnik.
Értékek / amplitúdó
Az elektroneurográfiában meghatározzuk a vizsgált ideg idegvezetési sebességét. Mivel a idegek közvetíti az izomműködést is, az elektromos impulzusok izom ingerreakciót váltanak ki, amely összehúzódásként válik láthatóvá. Attól függően, hogy az izom összehúzódása milyen erős, a vizsgálat felvétele nagyobb vagy alacsonyabb inger amplitúdót mutat.
Minél erősebb az izomválasz, annál nagyobb az amplitúdó. Ennek megfelelően az amplitúdó az ingerületnek az idegtől az izomig terjedő mértéke. Ha a vizsgált idegben sok funkcionális idegrost található, akkor az amplitúdó nagy.
Ha az idegrostok működése korlátozott vagy akár el is pusztul, akkor ez az izmok ingerének alacsonyabb amplitúdójában tükröződik. Bizonyos körülmények között az izomösszehúzódás is teljesen kudarcot vallhat, így a felvétel során csak kicsi vagy egyáltalán nem látható amplitúdó. Ezenkívül az elektroneurográfia amplitúdója az alkalmazott kisülési elektródáktól is függ, különösen azok alakjától és helyzetétől.
Az elektroneurográfia eredményeinek kiértékelése a következőképpen történik: A vizsgálat kezdetén a stimulációs elektródát és a kisülési elektródát egy bizonyos távolságra viszik fel a bőrre. Ezután az elektromos impulzust visszavezetjük a stimuláló elektródra, és meghatározzuk azt az időt, amelyre az idegnek szüksége van az impulzus leadására a vezető elektródhoz. Az elektródok közötti korábban meghatározott távolság és a meghatározott vezetési idő segítségével most kiszámítható az ideg vezetési sebessége.
Ez az idegtől függően kissé változik, mivel a vezetési sebesség különféle tényezőktől függ, például az ideg vastagságától, a szövetek hőmérsékletétől és az ideg mielinizációjától (a mielin egyfajta szigetelő rétegként veszi körül az ideget). A mérési eredmények általában az ezredmásodpercek tartományában vannak, tehát a idegek a kar vezetési sebessége> 45 m / s normális, és az alsó érték normális értéke láb az idegek> 40m / s. A csökkent vezetési sebesség tehát jelezheti az idegvezetési rendellenességet, amelynek oka lehet például polyneuropathia részeként cukorbetegség mellitus vagy más betegségek, mint pl carpalis alagút szindróma.
