Az eritropoietin (Epo) a glikoprotein csoportjába tartozik hormonok és a vese. Innen szállítják a vér a vörösre csontvelő, ahol kiváltja az új képződését vörösvértesteket. Az orvostudományban az Epo-t veseelégtelenségben (csökkent vörösvértest-koncentrációban) alkalmazzák vér).
Az Epo ma már genetikailag előállítható. Ha nincs elég oxigén a vér sportelőadások során az EPO bioszintézise (eritropoietin) aktiválódik. Az Epo-t elsősorban a vese.
Az Epo-ban dopping, a külső ellátás az eritrocita koncentrációjának növekedéséhez vezet. Ez javított oxigénszállítási kapacitáshoz és növekedéshez vezet kitartás teljesítmény. Valójában az Epo a betegeket szolgálja vérszegénység vörösvértestek termelésére.
Az Epo alkalmazása dopping nagyrészt felváltotta vér dopping. Különösen a kerékpározásban okozott negatív híreket az Epo. A teljesítmény növekedése hasonló a hagyományoshoz vér dopping.
Egészséges sportolóknál az Epo (eritropoietin) bevitele az hemoglobin értéke, valamint a hematokrit érték. Az szív a szubmaximális terhelésnél csökkent a sebesség és javult a maximális oxigénfelvétel. Ennek eredményeként nőtt a fizikai kimerültségig tartó edzésidő.
Mellékhatás
Mint minden másnál dopping anyagok esetén az Epo bevitele negatív visszacsatoláshoz is vezet, vagyis a kezelés után a teljesítmény a kezdeti szint alá csökken. Ennek oka a szervezet saját Epo termelésének csökkenése. Annak érdekében, hogy fenntartsák kitartás teljesítményt folyamatosan, ezért az Epo-t folyamatosan kell venni.
Az Epo hosszú távú használata oda vezethet trombózis, magas vérnyomás és megnövekedett vér viszkozitás. Az Epo 1988 óta szerepel a doppinglistán, de a kimutatási eljárás még mindig nagyon nehéz. Mivel az Epo (eritropoietin) hízik a hemoglobin és a hematokrit értékek, kérdéses, hogy a külső adagolás milyen mértékben ért el megnövekedett mért értéket.
Időközben rendelkezésre állnak olyan mérési módszerek, amelyek pontosan meghatározhatják az Epo visszaélését. Ez a vizsgálati eljárás azonban nagy technikai erőfeszítéssel jár. Francia kutatóknak sikerült meghatározniuk a szénhidráttartalom különbségeit, így a szervezet saját szénhidráttartalma megkülönböztethető a külső eritropoietintől.
Mind a vizeletminta, mind a koncentrációja hemoglobin és a hematokrit a vérben elemzik. Ezt a módszert először a 2000-es Sydney-i olimpiai játékokon alkalmazták. Először a vér hemoglobint és a hematokritot mérik.
Ha az értékek feltűnően magasak, vizeletmintát vesznek. 2001-ben egy Darbepoetin alfa nevű eritropoietin-szerű anyag került forgalomba, amelynek kémiai szerkezete hasonló az Epo-hoz. Röviddel a Salt Lake City-i olimpiai játékok előtt azonban kifejlesztettek egy módszert ennek a hatóanyagnak a kimutatására is. 1200 elvégzett teszt során a tesztelt sportolók 7% -a volt pozitív, köztük aranyérmes.
