Embrionális fej a fejlesztés az összefoglaláshoz használt kifejezés koponya fejlődését, a garatív anlagénjének differenciálódását és a craniofacialis rendszer kialakulását. A koponyafejlődés elsősorban a csontot alkotja koponya alapja, míg a szervek a garatívekből alakulnak ki. A fejlődési rendellenességek diszpláziákat (látható rendellenességeket) okoznak.
Mi az embrionális fejfejlődés
Embrionális fej a fejlődés egy többfázisú folyamat, amelynek során az embrionális nyak mellett fejlődik fej és szerkezetei. Az embrionális fejfejlődés egy többfázisú folyamat, amelynek során az embrionális nyak fej és szerkezete mellett fejlődik. A fejlődési fázisok megfelelnek koponya a garatívek fejlődése, differenciálódása és a craniofacialis rendszer differenciálása. A fej embrionális fejlődésének alapeleme és nyak a garat ívei, valamint a para- és a prechordalis porcok, amelyek a legfelső somitákhoz kapcsolódnak. A fejlődési lépések megvalósulása genetikai alapon történik. A felelős gének a homeobox génekhez kapcsolódnak. Magának a koponyának a kiindulási anyagként releváns az idegi címer, a paraxiális mezoderma, az occipitalis somites és a két felső garatív. A garatívekből, a rágóeszközből, a csontokból, a mimikai izomzatból, a hyoid csontból, a gége és az artériák részei differenciálódnak. A craniofacialis rendszer fejlődése megfelel az arc szerkezeti fejlődésének a korábban lefektetett arc kidudorodásokból.
Funkció és feladat
Szoros összefüggés van a koponyakapszula fejlődése és a agyhártya. Az embrionális fejlődés hatodik hetére a agy tömörített mezenhimális sejtek veszik körül. A külső lapot tömörítik a dura mater encephali képződéséhez. A belső lapból a leptomeninx keletkezik. Szakaszában a agy alapon a meninx primitiva válik a chondrocranium prekartilinos sejtekké. Dezmokranium osteoblastok is képződnek. A koponya előformázott része porcos, és chondrocraniumnak hívják. Utána csontosodás, ez a szakasz megfelel a a koponya alapja. A koponya egy része mezenhimális. Ez az úgynevezett desmokranium oszloposodik fel a koponya boltozatában, és ennek a fő részét képezi csontok a viscerocraniumban található. A chondralis és a desmális eredet a squama occipitalis és a pars squamosa ossis temporalis. A a koponya alapja az embrionális fejlődés során elsősorban a chondralis folyamatok révén alakul ki csontosodás amelyek a chondrocraniumnál fordulnak elő. A koponya calvariája desmális eredetű csontosodás a dezmokranium alapján. A porcos a koponya alapja formák a chorda dorsalis befektetési anyagából. Ennek alapját prechordalis párosított medián porcok és oldalsó porpáraik alkotják alae temporales és orbitales. A koponya alaplemeze a chorda dorsalis elülső végén keletkezik. Az ellenkező oldalon felmerül a párosított fülkapszula, amely később megkapja a belső fület. Az alaplemez kapcsolódik az occipitalis somiteshez, amelyek részt vesznek a foramen magnum fejlődésében. Maradványai porcogó a csontosodási központoktól egészen a serdülőkorig a clivusban maradnak. A koponya egyes részei porcosak maradnak az egész életen át, például a orrsövény. A dezmokraniumban a csontképző oszteoblasztok és a csont lebontó oszteoklasztok ellentétes kölcsönhatása épül fel, lehetővé téve a széles csontosodást. Ez lehetővé teszi az egyes koponya bonyolult alakviszonyait és hosszarányait csontok fejleszteni. A varratok az egymás felé növekvő koponyalemezek érintkezési pontjai, amelyek csontvarratokat eredményeznek. A varratok általában postnatálisan csontosodnak. A koponyatető tehát tágulhat, hogy megfeleljen az alakjának. Az érintkezési pontokon nagy fedő csontlemezek és kötőszöveti hiányosságok láthatók az újszülötteknél, amelyeket fontanelláknak neveznek. Ezeket a koponyaképződési folyamatokat a garat ívének differenciálódása követi. A fejlődés négy-öt hetes korban kezdődik. Négy ektodermális mélyedés, az úgynevezett kopoltyúbarázda található az ötödik hétre a fej ventrolaterális régiójában. Az entoderm négy nyelőzseb nő belsőleg ezek a kopoltyúbarázdák felé. Ezek a folyamatok a mesodermális szövetet négy nyelőcsíkra osztják. A farok, ötödik garat íve kevésbé jól megkülönböztethető és hamarosan visszafejlődik. Az összes garat íve porcos elemekké vagy izomrendszerré válik, amelyek mindegyikéhez garatideg és garat társul. ütőér. Az entodermális belső garat barázdái a fej és a nyak régiójának egyes szerveit alkotják. Az ektodermális külső garat barázdák közül csak az első ad olyan szervet, amely külsővé válik hallójárat és dobhártya-részt. A garat öblében farokvándorlási mozgás megy keresztül a második garat íve felé, üreget képezve, az oldalsó nyaknál visszazáródással. A craniofacialis rendszer ezt követő fejlesztése az arc kidudorodásának létrehozására összpontosít. A homloklebeny hólyagok kitágulnak, és az első garatívvel és a szív kidudorodik, határolja be a gyermek fejterületét és szájüregét. A szájüreget a száj garatmembránja zárja le, amely később elszakítja és összeköti az elülső részt a magzati üreggel. A negyedik hétre ektodermikusan borított mesenchyme párna képződik, amelyből a medio-cranialis frontális orr kidudorodása, valamint a maxillaris és mandibularis domborulatok származnak. Az arcdudorok első differenciálódása ektodermális megvastagodás útján következik be, amely a szagló placodákat eredményezi a frontális-orr dudorvégeken. A mezoderma elterjedése a szaggödrökké és a szaglási tasakokká változtatja őket, és mindkét oldalon egy mediánt is elválaszt egy oldalsó orrdudortól. Ezután a könny orrbarázda elválasztja az oldalsó orrdudort a maxilláris dudortól. A felszín sarjadása hámszövet támogatja a könnyzacskó és a nasolacrimalis csatorna fejlődését. Az orrszárnyak az oldalsó orr kidudorodásokból alakulnak ki. Az intermaxilláris szegmenst a konvergáló medián orr kidudorodások alkotják, és csatlakoznak a párosított maxilláris palatalis rendszerekhez. Az elemek után nő együtt orrhíd képződik. A canalis incisivus varratként nyitva marad. A szem anlagén frontalizáción megy keresztül. A nyaki régióból a külső fül anlagénje koponyairányban mozog. Ugyanakkor a maxilláris dudor túlnyúlik az oldalsó orr dudorán, és összeolvad a középső orr dudorral. A maxilláris dudor az oldalsó felsőt eredményezi ajak, a maxilla és a párosított másodlagos palatális anlage. A mediálisan összeolvadt maxilláris domborulatok adják az alsó tövét ajak és desmális állkapocs. Az oldalsó maxilláris és maxillaris gerinc összeolvad, szűkítve a széles stomatodeum nyílást, hogy egy meghatározottat alkosson száj.
Betegségek és panaszok
Az embrionális fejlődés negyedik hetében kezdődő embrionális fejlődési rendellenességek a fej fejlődésének megzavarásával különféle malformációs szindrómákat okozhatnak. Ezen rendellenességek némelyikének genetikai oka van, és mutációkkal társul. Másokat külső tényezők, például a toxinoknak való kitettség vagy alultápláltság alatt terhesség. A desmokranium fejlődésében fellépő rendellenességek például megfelelhetnek az egyes varratok idő előtti csontosodásának. Ez a jelenség craniosynostosis néven ismert, és deformált koponya formákat eredményez, mint például a torony koponyája, a hegyes koponya, a fogazott koponya, a háromszög alakú koponya vagy a görbe koponya. Néhány koponya diszplázia mentális fejlődési késéssel vagy mentális retardáció, például az összes varrat idő előtti csontosodása, amely összehúzza a beteget agy és megakadályozza annak tágulását. Ha a fejlődési rendellenesség nem a koponya fejlődési rendellenességének felel meg, hanem a garat íveinek fejlődésének rendellenességének, akkor súlyos tünetek is kialakulhatnak. Például az oldalsó cervicalis sinus maradványaiból olyan nyaki fistulák alakulhatnak ki, amelyek lefelé nyúlnak a garatba vagy vakon végződnek. Egyéb tünetek vannak a tényleges malformációs szindrómákban, például a Goldenhar-szindrómában, amely okulo-aurikulo-csigolya diszpláziát okoz. Ezt a szindrómát az első és a második garat ívének együttes rendellenességei okozzák, és vezetőképesen tünetekkel jár az elmaradott állkapocs és a hipoplasztikus fül régiója esetén. Ezek a rendellenességek a nyaki gerinc diszpláziájához kapcsolódnak. A craniofacialis rendszer zavart fejlődése nyilvánvaló rendellenességeket is eredményezhet. Például, ha a középső orr kidudorodása hiányosan összeolvad a maxilláris dudorral, akkor egy hasadék ajak és szájpadlás eredményez. A hasadékképződési rendellenességek olyan rendellenességeket eredményezhetnek, mint a keresztirányú archasadás vagy a mandibuláris ajakhasadék. Az embrionális fejfejlődés során fellépő rendellenességek klinikai képe ennek megfelelően sokrétű.
