Szinonimák
tüdő, légutak, oxigéncsere, tüdőgyulladás, bronchiális asztma angolul: légzés
Az emberi légzés feladata az oxigén felszívása a testsejtek energiatermeléséhez és a felhasznált levegő felszabadítása szén-dioxid formájában. Ezért, lélegző (a légzési gyakoriság / légzési gyakoriság és a belélegzés) az oxigénigényhez és a szén-dioxid mennyiségéhez igazítják. Speciális cellák a nyaki artéria (Arteria carotis communis) és a agy meg tudja mérni mindkét gáz koncentrációját a vér és továbbítsa a megfelelő információt a agy.
Van egy sejtcsoport, a légzőközpont, amely összegyűjti az összes rendelkezésre álló információt. A kémiai mérések eredményei mellett a vér, a figyelembe vett jelek tartalmaznak információkat a tüdő tágulási állapotáról, a légzőizmoktól érkező jeleket, de az autonóm idegrendszer (eszméletlen, független (autonóm) idegrendszer, amely szabályozza a testi funkciókat). A légzőközpont tehát kvázi összehasonlítja az oxigénigényt és -ellátást, majd megfelelő parancsokat ad a légzőizmoknak.
A légzésszabályozást félig autonómnak nevezik. Ez azt jelenti, hogy a légzőközpont automatikusan szabályozza. Ezért nem kell azon gondolkodnunk, mennyit kell lélegeznünk.
Mindazonáltal a lélegző szándékosan befolyásolható, és például visszatartja a lélegzetét. A növekvő idő nélkül lélegző az oxigéntartalom a vér csökken és a szén-dioxid-tartalom nő. Ez stimulálja a légzést a légzőközponton keresztül, és a levegő hiányának érzését kelti. Ez a téma érdekes lehet Ön számára is: rekeszizom légzés
- Lélegző,
- Légzési sebesség és
- Légzésmélység
Az emberi légzés fiziológiája
A körülöttünk lévő levegő, amelyet minden nap belélegzünk, csaknem 80% nitrogénből, 20% oxigénből és végtelenül kis mennyiségű egyéb gázból áll. A légnyomás a tengerszinttől függ; a víznél kétszer olyan magas, mint körülbelül 5000 m tengerszint feletti magasságban. Ebből következik, hogy bár ugyanannyi oxigént veszünk fel (mégpedig a teljes mennyiség 20% -át), az alacsonyabb nyomás miatt abszolút csak a levegő felét lélegezzük be.
Ez a levegő most a légutakba áramlik. Amíg a vér el nem éri a légbuborékokat, nem áll készen a gázcserére. A ténylegesen elveszített kötetet holttér-térfogatnak nevezzük.
Ebből következik, hogy a megnövekedett légzési gyakoriság (sekélyebb légzés, a levegő kisebb mértékben éri el a légzsákokat) megnövekedett holtteret vált ki szellőzés; ugyanakkor csökken a légzés hatékonysága (a légzés és az oxigénfelvétel aránya). Az alveolusok levegője más összetételű. Itt növekszik a szén-dioxid aránya a vér folyamatos ellátása miatt.
Mivel a gázoknak csak nagyon kis távolságot kell megtenniük a nagyon vékony sejtek miatt, a vér és az alveolusok közötti gázok nyomása kiegyenlítődik. Az alveolusokon átjutott vérnek végül ugyanaz a gázösszetétele, mint az alveolusokban lévő levegőnek. Mivel az oxigén sokkal kevésbé oldódik vízben, mint a szén-dioxid, a testnek speciális oxigénszállítóra, a vörösvérsejtekre (vörösvértesteket).
Mivel az alveolusokban bizonyos mennyiségű szén-dioxid marad, a tüdőből távozó vér is mérhető mennyiséget tartalmaz. A szén-dioxid nagy része szénsav formájában oldódik fel. A szénsavnak fontos feladata a vér pH-jának („vérsav”) szabályozása.
