Az elme az emberi lény azon képessége, hogy elemzően gondolkodjon, tudatosan érzékelje és megítélje környezetét. Az elme is mindig társul az észhez.
Mi az elme?
Az elme az emberi lény azon képessége, hogy elemzően gondolkodjon, tudatosan érzékelje és megítélje környezetét. Az ókortól kezdve a filozófusok foglalkoznak az elme témájával. Az elméjű emberek képesek analitikusan gondolkodni, tudatosan érzékelni a környezetüket, és megítélni, osztályozni és racionális döntéseket hozni. Az elme szorosan kapcsolódik az ész fogalmához is. Kr. E. Negyedik században Arisztotelész a megértést „a fogalmi és érvelő gondolkodás képességeként” határozta meg. Az Immanuel Kanttal folytatott modern filozófia Verstandot a „koncepció kialakításának képességeként” határozza meg. Orvosi és pszichológiai értelemben az elme az az ember gondolkodó ereje, aki képes intelligenciáját a természetes impulzus fölé helyezni. Az elemző gondolkodás és a megértés képessége révén ismeri a fogalmak és szavak jelentését, és erős fantáziával rendelkezik.
Funkció és feladat
Az elme kifejezés kapcsolódik a Homo Sapiens kifejezéshez is, amely „racionális emberi lényt” jelent. Az elmét gyakran állítják szembe az ésszel, mert a fejlett elméjű emberek általában ésszerűen reagálnak és ésszerű döntéseket hoznak. Az elme jelentése: „megértés, fogalmak kialakítása, következtetések levonása, megítélés és gondolkodás”. Az embereknek józan eszük van, ha képesek megragadni az oksági összefüggéseket, és logikusan, komplex módon gondolkodni. Ennek a folyamatnak az előfeltétele az „ok-okozati elv” felismerése, a folyamatok logikus megragadása és dialektikus megvalósítása. Az elme további pillére az értelem, a rugalmasság és a kreativitás. Intelligens emberek képesek befogadni és megítélni a mentális és érzéki tartalmakat. Ide tartozik az ész, mint a megismerés magasabb képessége, amely nem egyetlen kontextus megismerésére, hanem több összefüggésre utal. A logika a következményelvűség doktrínája, ahol a tiszta logika magában foglalja a „fogalom, ítélet és következtetés” doktrínáját, míg az alkalmazott logika a „meghatározás, bizonyítás és módszer” doktrínája. Továbbá létezik a reaktív elme, amely egy inger-válasz alapon alapul. Az elme ezen részét nem tudatosan irányítják, hanem irányított választ ad egy adott ingerre. A reaktív elme nincs a tudat felett parancsoló emberi lény akarati irányítása alatt. Az elme azonban nem része az emberi lénynek, amely egyedül cselekszik, hanem szorosan kapcsolódik a testhez és a lélekhez. Az emberi ügynökséget azonban nemcsak az elme, hanem az érzelmek is irányítják, mert csak így lehet racionális gondolkodás útján bonyolult döntéseket hozni intuitív tapasztalati ismeretek alapján. Az elme és így az értelem a homloklebenyben található. Amikor egy személy racionálisan gondolkodik egy problémán, mérlegeli az előnyeit és hátrányait, és ennek alapján döntésre jut, akkor használja a frontális kérget, amelyet prefrontális kéregnek neveznek. A frontális kéreg és a limbikus rendszer bizonyítja, hogy az elme, az értelem és az érzelmek milyen szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A limbikus rendszer felelős az érzelmek irányításáért. A múltban, agy a kutatás azt feltételezte, hogy az emberek mindig ésszerűen hozzák meg döntéseiket a költségek és haszon elvének megfelelően, és igyekeznek a lehető legnagyobb profitot elérni maguknak. A legújabb kutatások azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a prefrontális kéreg emberi elmére gyakorolt hatását túlértékelték. Ma már egyértelmű, hogy az emberek érzelmek alapján is hoznak döntéseket anélkül, hogy a valószínűségekre és az előnyökre gondolnának. Az affektív cselekedetek erős érzelmi állapoton alapulnak, és nem ésszerűen és ésszerűen hajtják végre őket. A limbikus rendszer az agy átveszi ezeket a döntéseket az érzések, a fiziológiai jelek és a helyzet kontextusának összehangolása alapján. A limbikus rendszer központi területe az amygdala. Felismeri az emberek számára hátrányos helyzeteket, például veszélyhelyzeteket, és megvédi őket a rossz döntések meghozatalától. Ebben a helyzetben az emberek gyakran hoznak olyan döntéseket, amelyeket nem a racionális elme irányít, hanem az érzelmek és befolyásolják a cselekedeteket. Az amygdala tartalmazza a jutalmazási rendszert is. A mag felhalmozódik egy olyan helyzetben, amelyet az emberek pozitívnak érzékelnek, míg az insularis kéreg beindul, ha egy helyzetet negatívnak érzékelnek. Így a agy kever, amikor az emberek valamit tisztességtelennek és hátrányosnak érzékelnek.
Betegségek és kényelmetlenség
Számos betegség kapcsolódik az elméhez is. Azok a betegségek, amelyek leginkább befolyásolják az analitikus gondolkodás, a koncepciók kialakításának, az ítéletek meghozatalának és a döntések meghozatalának képességét demencia és a Alzheimer-kór betegség, amely időskor sok embert érint. Az érintett embereknek van emlékezet problémák; agyuk már nem képes befogadni, feldolgozni és tárolni az információkat. Ez az agybetegség nemcsak kíséri emlékezet rendellenességek, de általában viselkedési rendellenességek is. A betegek már nem képesek önállóan ellátni fontos, mindennapi feladatokat, és más emberek segítségétől függenek. Gyakran ápolási esetekké válnak. Egyéb betegségek, amelyek befolyásolhatják az elmét, azok depresszió, neurózisok, észlelési és rögeszmés-kényszeres rendellenességek. Az érintett személyek korlátozottak lehetnek racionális és érzelmi gondolkodásmódjukban addig a pontig, hogy mindennapi életük jelentős módon és orvosi szempontból korlátozott terápia feltétlenül szükséges a normalitás helyreállításához vagy legalább a tünetek enyhítéséhez.
