Nem ok nélkül viseli a pokoli gabona becenevét. A középkorban még mindig gyógynövényként értékelték, a conrade-t ma már csak az Egyesült Államokban használják homeopátia. Miután a gyomnövényként elterjedt a mezőkön, a növényt mérgező hatása miatt szinte kiirtották, és ma már megőrzésre érdemes mezei vadon termő gyógynövényként védett.
A kukoricacukor előfordulása és termesztése
Nemrégiben, az 1960-as években, egy féltett mérgező gyom volt, amelyet szinte mindenhol találtak a mezőkön és az utak mentén, de manapság ritkán találkoznak vele, és a veszélyeztetett fajok vörös listáján szerepel. A kukorica kagyló (lat. Agrostemma githago), más néven mezei kagyló, kukorica kagyló vagy kukorica rózsa, a Caryophyllaceae családba (szegfűszeg család) tartozik és rokonságban áll a szegfűszeggel. Eredetileg a mediterrán térségből származott, és Közép-Európában, sőt Amerikában is elterjedt a gabonanövények kísérőjeként. Még az 1960-as években még mindig szinte mindenhol megtalálható volt a mezőkön és az utak mentén, mint féltett mérgező gyom, de manapság ritkán találkoznak vele, és a veszélyeztetett fajok vörös listáján szerepel. A akár 90 cm magasra növő lágyszárú növény júniustól augusztusig fejleszti rózsaszínű és lilás virágait. Kiemelkednek a gabonatáblákról, napos lepkék beporozzák őket. A fekete magok petesejtes kapszulagyümölcsökben képződnek, és szétszóródásuk nagyban függ az embertől - gyakran felszabadulnak, amikor a környező gabonát cséplik. Az egynyári növényt egy méter mélységig a talajban horgonyozza le orsó alakú gyökérgyökér. Szereti nitrogén-dús, száraz talaj.
Hatás és alkalmazás
Már Hildegard von Bingen is megemlíti könyveiben, hogy „Rade”, bár nem lehetett egyértelműen tisztázni, hogy ez a Taumellolch-ot, vagy valójában a Kornrade-t jelenti. Hildegard von Bingen a gyógynövényt élelmiszer-alkalmatlannak minősíti (ma már tudjuk, hogy mérgező), de a szalonnával együtt használja a bőr kiütések. A népi gyógyászatban az Agrostemma githago-t főleg arra használták bőr betegségek, gyomorhurut féregfertőzés. A növényről azt hitték, hogy vérzéscsillapító, vízhajtó, vízhajtó és köptető tulajdonságait. Köhögésre, megfázásra, cseppre, még ellen is használták rák és a malária, és a hashajtó. Belefőtt ecet, a-ként használták szájvíz ellen fogfájás, sőt érzéstelenítőként a műtét előtt. A növény fő hatóanyagai szaponinok mint például a fajspecifikus githagin vagy githagenin, az agrostin fehérje, aminosavak, zsíros olaj, valamint különféle keserű és cserzőanyagok. Az Agrostemma githago erősen mérgező; akár három-öt gramm magmennyiség is veszélyes mérgezési tüneteket okozhat. Ezek a nyálkahártya irritációjától a száj és a torkát hányinger, hányás, görcsök, fejfájás álmosság, sőt légzési bénulás és keringés sokk. Különösen a középkorban voltak ismételt esetek tömeg mérgezés olyan szennyezett gabonától, amelyben a kukorica az aratás közben a kakas keveredett. Ezért nem csoda, hogy a növényt szántóföldi gyomként féltették, és következetesen küzdöttek ellene. Mérgező hatása és az ezzel járó kockázat miatt a kukorica kagyló gyógynövényként való alkalmazása egyre inkább felhagyott, és a 18. század végére gyakorlatilag megszűnt szerepe. Ma már csak itt használják homeopátia. Ez utóbbi a növény gyógynövényéből és magjaiból állít elő gyógymódot, amelyet főleg ellene használnak gyomorhurut. A kukoricacukor gyógynövényéből készített kenőcsöt a népi gyógyászatban még mindig előfordulják fekélyek és tályogok kezelésére.
Fontosság az egészség, a kezelés és a megelőzés szempontjából.
Már a kelták mitológiájában a csinos mezei virágnak különleges jelentése volt. Llew istennek szentelték, és egyike volt annak a kilenc vadvirágnak, amelyből Blodeuwedd menyasszonyát alkotta. A generikus a „mező, mező” (agros) és a „koszorú” (stemma) görög szavakból az „Agrostemma” elnevezés. Valójában a kukoricakagylóból korábban koszorúkat szőttek, amelyek varázslatos hatást gyakoroltak a közhiedelemben. A fa törzse köré szőtték, hogy megakadályozzák az éretlen gyümölcs leesését a fáról. Akik kukoricakakoszorú koszorút viseltek a fejükön, állítólag képesek voltak felismerni embertársaik gonosz szándékait. A szükségesség a találmány anyja. Éhínség idején a kukoricacukor leveleit először beáztatták víz néhány napig, majd főzték és zöldségként fogyasztották. A méreg nagy részét az elkészítés módja elpusztította, de ennek a sürgősségi ételnek az elfogyasztása továbbra sem volt maradék kockázat nélkül. Klasszikus homeopátia a növény érett, szárított magjaiból gyógymódot állít elő, amelyet Agrostemma githago HAB34 néven használnak, elsősorban gyomorhurut és bénulásra. A homeopátiás gyógyszerkép a következő tüneteket írja le az Agrostemma githago esetében: égő szenzáció a gyomor, a nyelőcső és a torok, valamint a has alsó részén a végbélnyílás; hányinger keserűvel hányás; károsodott motoros készségek; szédülés, fejfájásés nehézségeket egyenes testtartásban maradni; égő szenzáció a alsó állkapocs a koronáig fej. A kukoricacsillag leveleinek összegyűjtése a nyári hónapokban, a kora ősz folyamán, a magokat pedig ősszel gyűjti össze. Több éven át fokozott erőfeszítéseket tettek az üzem védett területeken történő helyreállítására. A vetőmag-kereskedelemben dísznövényként is kapható. Igénytelen és könnyen gondozható, minden házikertben szép alakot vág. Növényvédelem szempontjából a kukorica kagyló mérge érdekes a kártevők elleni védekezés eszközeként. A vonatkozó tanulmányok megvizsgálják annak potenciális alkalmazását a szántóföldi kártevők, például a répa ciszta fonálféreg ellen.
