Előnyök
Ultrahang a diagnózis egyik leggyakrabban alkalmazott eljárása és ellenőrzés az orvostudomány betegségei. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a szonográfiának számos előnye van a többi módszerhez képest: nagyon gyors és sok gyakorlat nélkül is jól elvégezhető, ultrahang gép megtalálható minden kórházban és szinte minden orvosi rendelőben. Vannak még kicsi is ultrahang könnyen szállítható eszközök, így szükség esetén akár közvetlenül a beteg ágyánál is elvégezhető az ultrahangvizsgálat. Maga a vizsgálat a páciens számára fájdalommentes és minden kockázat nélkül, ellentétben más képalkotó eljárásokkal (mint pl Röntgen vagy számítógépes tomográfia), ahol a test néha nem elhanyagolható mennyiségű sugárzásnak van kitéve. Ezenkívül a szonográfia ma már meglehetősen olcsó.
Kockázatok
A jelenlegi ismeretek szerint az orvosi szonográfia mentes a mellékhatásoktól és a kockázatoktól. Még akkor is, ha az laikusok számára az ultrahangképek értelmezése nehéznek tűnik, számos betegség detektálható ultrahanggal. A szonográfia nagyon jól alkalmazható a szabad folyadékok (pl. Baker-ciszta) kimutatására, de olyan szövetszerkezetek, mint az izmok és inak szintén jól értékelhető (rotátorköpeny, Achilles-ín).
A vizsgálati módszer nagy előnye a dinamikus vizsgálat lehetősége. Az összes többi képalkotó módszerrel (Röntgen, MRI, komputertomográfia), mozgás közben lehet vizsgálni, és csak mozgás közben jelentkező betegségeket vizualizálni. Az ultrahangvizsgálat mérési eredményeinek bemutatására különböző módszerek léteznek.
Divatnak hívják őket, ami az angol módszer vagy eljárás szóból származik. Az első alkalmazási forma az úgynevezett A-mód volt, amely ma már szinte elavult, és csak az otorinolaryngology-ban használják bizonyos kérdésekre (például hogy vannak-e szekréció a orrmelléküregek). Az „A” az A-módban az amplitúdó-modulációt jelenti. A visszaverődött visszhangot a szonda fogadja, és ábrán ábrázolja, amelyben az X tengely a behatolási mélységet, az Y tengely pedig a visszhang erőt mutatja.
Ez azt jelenti, hogy minél feljebb van a mérési görbe, annál echogénebb a szövet a megadott mélységben. A leggyakrabban használt mód a B-mód (a „B” a Fényerő-modulációt jelenti). Ezzel a megjelenítési módszerrel a visszhang intenzitása különböző fényerő-szintekkel jelenik meg.
A pixel egyedi szürke értéke tehát az adott helyzetben a visszhang amplitúdóját képviseli. A B-módban további különbséget teszünk az M-mód és a 2D-valós idejű mód között. 2D valós idejű módban kétdimenziós kép készül az ultrahangmonitoron, amely egyedi vonalakból áll (mindegyik vonalat egy kibocsátott és újból vett sugár generálja).
Minden, ami ezen a képen feketének tűnik, folyékony (többé-kevésbé) folyékony, míg a levegő, a csont és kalcium fehér színnel jelennek meg. Egyes szövetek jobb értékelése érdekében néha hasznos speciális kontrasztanyagokat használni (ezt a módszert főleg a hasi terület ultrahangjára használják). Bizonyos kifejezéseket használnak a szonogram leírására: A képernyőn látható kép alakja a használt szondától függ.
Az alkalmazott szondától és a behatolási mélységtől függően ez a módszer másodpercenként akár száznál is több kétdimenziós képet képes előállítani. Az M-mód (néha TM módnak is nevezik: (idő) mozgás) magas impulzusismétlődési frekvenciát használ (1000 és 5000 Hz között). Ebben az üzemmódban az X tengely egy idő tengely, az Y tengely pedig a vett jelek amplitúdóját mutatja.
Ez lehetővé teszi a szervmozgások egydimenziós ábrázolását. A még értelmesebb információk megszerzése érdekében ezt a módszert gyakran a 2D valós idejű üzemmóddal párosítják. Az M-módot különösen gyakran használják echokardiográfia, mivel lehetővé teszi az egyén számára szív szelepeket és a szívizmok egyes területeit külön-külön vizsgálni.
Ez a módszer a magzat szívritmuszavarainak kimutatására is használható. A 21. század eleje óta többdimenziós echográfiák is rendelkezésre állnak: a 3D ultrahang térbeli állóképet készít. A rögzített adatokat egy számítógép beviszi egy 3D mátrixba, és létrehoz egy képet, amelyet a vizsgáztató különböző szögekből megtekinthet.
A 4D ultrahang (más néven élő 3D ultrahang) háromdimenziós ábrázolás valós időben, ami azt jelenti, hogy az időbeli dimenzió hozzáadódik a három térdimenzióhoz. Ennek a módszernek a segítségével az orvos képes vizualizálni a mozgásokat (például egy születendő gyermek vagy szív) gyakorlatilag videó formájában.
- Az anechogén jelentése visszhangmentes
- A hipoechogén alacsony visszhangot jelent,
- Az izoökogén jelentése echo-ekvivalens és
- A hiperechogén jelentése echorikus.
