Az ember szemfogai és metszőfogai fogazat elülső fogaknak nevezzük. Ha a maxilláris elülső fogak fogtengelyének hajlása tükrös szimmetrikus középvonallal rendelkezik, akkor esztétikus és harmonikus fogászati megjelenés érhető el. A szaknyelv egy elülső fogvezetőről beszél, amikor a szemfogak és a metszőfogak vezetőként szolgálnak a harapás blokkolása során.
Mi az elülső fogvezetés?
A technikai szakzsargon az elülső fog vezetésére utal, amikor tépőfog és a metszőfogak vezetőként szolgálnak a harapás blokkolása során. Mivel a szemfogak és a metszőfogak az elülső fogakhoz tartoznak, elülső és tépőfog az útmutatást gyakran felcserélhető módon használják. A tökéletes fogászati megjelenés érdekében különösen az elülső fogaknak egyenletesen kell elhelyezkedniük, és egészséges fehér, sárgás színűeknek kell lenniük. A száj, fogak és gumik meg kell egyeznie az arcával és harmonizálnia kell a személy megjelenésével. Az elülső régió felső és alsó fogsorának első hat fogát elülső fogaknak nevezzük. A hátsó fogakkal ellentétben nincs okklúziós felületük. Az elülső régió kifejezés az elülső fogakra utal fogazat és az elülső régió. Ez magában foglalja a beszéd közben látható elülső fogakat. Jól működő elülső ill tépőfog és az egészséges rágási funkció az egészséges fogkészlet legfontosabb előfeltétele.
Funkció és feladat
Az elülső fogvezetés dinamikus okklúzió. Ez az elülső fogak közötti okklúziós felületeknél fordul elő alsó állkapocs és az elülső fogak a felső állkapocs. Az orvosi definíció okklúzió jelentése: „mindkét állkapcsa fogai közötti érintkezés”. Az elülső vezetés egyéb fogalmai a metszőfog és a metszőfog vezetése. Amikor az alsó állkapocs mozog, csak a felső és az alsó állkapocs szemfogain és metszőfogain van érintkezés. A fogorvosok incizális vezetésről beszélnek, amikor az alsó elülső fogak elcsúsznak a felső elülső fogak palatális (szájpad oldali) fogfelületein. Az „incizális” kifejezés helyzeti vagy irányjelzést jelöl. A fogászat a fogak felületi megjelölésére utal. Az metszéspont a mesiális (a. Része) fogazat a fogíve közepe felé néz) érintkezési pont, ahol a mandibula középen elhelyezkedő metszőfogainak vágóélei érintkeznek. Az elülső fogvezetés a szemfogak és a metszőfogak antagonista érintkezése az alsó állcsont mozgása során. A rágás során a felső és az alsó állkapocs fogsorai röviden összeérnek, hogy ledarálják a bevitt ételt. A szinergista (az agonista támasztó izma), az agonista (az antagonista által gátolt izom) és az antagonista (ellentétes izom) kölcsönhatásuk révén komplex mozgásokat hajtanak végre. A metszőfog irányításakor az alsó metszők vágóélei száj felé csúsznak a felületek mentén. A felső metszőfogak esetében van egy nyitó mozgás a alsó állkapocs. Az előremozdulások a harapási nyomást az elülső fogakon, az oldalirányú mozgásokat pedig a szemfogakon továbbítják. Ez a szemfog útmutatás szemlélteti, mennyire fontosak a szemfogak. An okklúzió akkor létezik, ha a felső és az alsó állkapocs fogsorai között lezárás vagy érintkezés van. Az okklúziós felület képezi az okklúziós felületet, amely érintkezik az ellentétes állkapocsfogával.
Betegségek és panaszok
Rendellenességek jelentkezhetnek az elülső és a kutyavezetésben. A myoarthropathia akkor jelentkezik, amikor a rágóizmok és a temporomandibularis okklúziós vagy harapási rendellenessége van ízületek. Az arthropathia akkor fordul elő, amikor a temporomandibularis ízületben rendellenesség van, a myopathia pedig akkor, ha a rágóizmok rendellenességei vannak. A klasszikus interdiszciplináris tényezők mellett a fogászat ezeket az okklúziós rendellenességeket „okklúziós interferenciáknak” nevezi, amelyek mind központilag, mind excentrikusan fordulnak elő, és kiválthatják a fiziológiailag ideális temporomandibularis ízület helyzetének diszlokációját. A fogászat ezekre a rendellenességekre utal, amelyek az egyes fogak rossz elzáródásából származnak, mint craniomandibularis diszfunkció (CMD). A temporomandibularis ízület bonyolult, háromdimenziós mozgásrendszere zavarok esetén különféle panaszokat eredményezhet, amelyek nem korlátozódnak pusztán az állkapocs területére. Az emberi rágóeszköz csak akkor működik interferencia nélkül, ha harmonikus összehangolás a temporomandibularis ízület szerkezete és a fogak között. Az elülső fogak esetében az alsó és a felső állkapocs összefonódása optimális, a temporomandibularis ízületek központilag vannak elhelyezve, és a rágóizmok pihenő helyzetben ellazulnak. Ha ennek az optimális összképnek zavarai vannak, megnövekedett rágóizomzat, kopott és rövidített fogak kopott vágóélekkel az elülső régióban és hiányzó kutyahegyek vezet egyértelmű megállapításra, amely a későbbiek alapját képezi terápia. Cél a rendellenességektől mentes elzáródás elérése optimális harapási pozícióval. A rendellenesség okai lehetnek hibás fogak is implantátumok és a fogsor mint például a koronák és hidak (interdiszciplináris rendellenességek). Nem okklúziós rendellenességek, mint pl feszültség, ortopédiai problémák, test rosszullétei és traumái is vezet az állkapocs területén jelentkező panaszokra. Ezek a rendellenességek képezik az izomzat nem fiziológiai aktivációjának és feszültségének alapját, és CMD-ként is értékeljük őket (craniomandibularis diszfunkció). A kölcsönhatások az interdiszciplináris és az okklúziós terület fontos szerepet játszik az etiológiában. A funkcionális diagnosztika révén először egy rövid megállapítást végeznek szűrővizsgálat formájában egy vizsgálati űrlap segítségével. Ha a jelenléte craniomandibularis diszfunkció megerősítést nyer, klinikai funkcionális elemzést végeznek. Ez a funkcionális állapot kiegészíthető képalkotással, műszeres vagy konzil vizsgálattal. A cél a problémamentes elzáródás és a megfelelően működő elülső vagy szemfog helyreállítása. Utána terápia, például egy okklúziós sín, az elülső és a hátsó fogak semleges eloszlást mutatnak a centrális kondiláris helyzetnek megfelelően (ízületi folyamat), és harmonikusan osztódnak a csontvázhoz bázisok. Az egyensúlyi sín egyenletes harapási blokkot biztosít az elülső és a csúcsvezető minden támogatási területén. Lehetővé teszi az egyenletes és mérsékelt érintkezést anélkül, hogy az érintett fogak mozgásterét hagyná. Az alsó állkapocs összes kiránduló mozgásával az antagonisták (szemben álló fog, szemben álló állkapocs) kizárása (elzáródás elvesztése, érintkezés elvesztése) spontán indul meg. A hiányzó antagonisták okkluzív interferenciáját és megnyúlását (meghosszabbítását) megakadályozzák, és a harmonizációt és kikapcsolódás az elzáródás és az izomzat. Új állkapocs mozgási mintákat programoznak be, és kiküszöbölik a mandibuláris kényszereket és a parafunkciókat. A fiziológiás kondiláris helyzetet beállítják és rögzítik.
