Diszociatív identitászavar, más néven többszörös személyiségzavar, leírja a feltétel amelyben különböző személyiségek vagy részleges identitások irányítják az ember viselkedését.
Mi a disszociatív identitászavar?
A disszociatív identitászavar jellemzője, hogy az illető nincs tisztában saját különböző személyiségével, mivel általában az egyik személyiség nincs tisztában a másik identitással vagy identitásokkal. Emiatt előfordulhat, hogy a személy ideiglenesen nem emlékszik bizonyos személyes dolgokra vagy cselekedetekre. Ezek a cselekedetek egy másik személyiséghez kapcsolódnak, és abban a pillanatban csak a tudatalattiban vannak jelen. A disszociatív identitászavar nem azonos a skizofrénia, amelynek ugyanolyan tünetei lehetnek. A többszörös klinikai képe személyiségzavar a pszichiáterek már a 19. század végén leírták, de csak az 1970-es években ismerték el külön betegségként.
Okok
Többszörös személyiségzavar nem abból ered alkohol visszaélés vagy drogfogyasztás, de gyakran súlyos, traumatikus tapasztalatoknak köszönhető gyermekkor. Ebben az esetben a disszociáció, vagy a személy különféle alszemélyiségekre bontása védőmechanizmus agy hogy kezelje a traumatikus eseményeket. Az ezeket a traumatikus eseményeket átélő személy több személyiségre oszlik. Csak egy személyiség élte meg a szörnyűséget, amelyet kitörölnek az emlékekből és eltemetik a tudatalattiban, amíg egy másik személyiség irányítja az illető cselekedeteit. Gyermekkor a szexuális bántalmazást, a fizikai erőszakot, az elhanyagolást és más traumatikus eseményeket tekintik a többszörös személyiségzavar fő okainak, amely a nőket sokkal gyakrabban érinti, mint a férfiakat. A fenyegetések által megfélemlített és gyakran tehetetlenül kitett gyermekek az eseményeket saját személyükre különféle személyiségekre osztják: egy személyiség, aki átéli a szörnyűséget, és egy vagy több más, aki irányítja a szokásos mindennapi élet cselekedeteit, és nincsenek tisztában a szörnyű eseményekkel. Így a traumatikus élményeket és visszaéléseket csak egy személyiség érzékeli, aki felismeretlenül él a tudatalattiban a normális mindennapi életben, és nem engedi, hogy a traumatikus élmény a tudat felszínére kerüljön.
Tünetek, panaszok és jelek
Ebben a rendellenességben az érintettek súlyos pszichológiai panaszoktól és zavaroktól szenvednek. Ezek jelentősen bonyolíthatják és korlátozhatják a mindennapi életet, és más társadalmi kényelmetlenségeket is eredményezhetnek más emberekkel szemben is. Legrosszabb esetben ez is vezet öngyilkossági gondolatokra vagy további öngyilkosságra. Mindenekelőtt az érintettek személyiségzavarot mutatnak. Vannak világosak emlékezet hiányosságok és az is depresszió. A betegek már nem emlékeznek egyszerű eseményekre, ezért életükben rendkívül korlátozottak. Ez is vezet egy szorongási zavar, ami nagyon negatív hatással lehet a más emberekkel való kapcsolatra. Az érintettek gyakran megszakítják a kapcsolatot más emberekkel, és agressziótól vagy erős ingerültségtől szenvednek. Étkezési rendellenességek is előfordulhatnak, ha a betegséget nem kezelik megfelelően. Ez súlyvesztéshez és különféle hiánytünetekhez vezet a betegben. Gyakran az érintettek is szenvednek depresszió. Bizonyos esetekben a betegség fóbiákkal vagy különféle kényszerekkel jár. Azt, hogy ez a várható élettartam csökkenéséhez vezet-e, általában nem lehet megjósolni. Az állandó pszichológiai panaszok azonban mindig nagyon negatív hatással vannak a betegre Egészség feltétel.
Tanfolyam
A disszociatív identitászavarra legalább két különálló személyiség jellemző, amelyek felváltva irányítják az illető cselekedeteit. A fő személyiséget fogadónak nevezik, míg a többi vagy más személyiséget megváltoztatónak nevezik (olyan eseteket dokumentáltak, amelyekben akár 100 különböző személyiség kombinálható egy személyben). A fő tünet az emlékezet olyan személyes kérdésekről szól, amelyek nem tulajdoníthatók más mentális betegségeknek, mint pl demencia.A fő személyiség nem emlékszik a többi személyiség cselekedeteire és tapasztalataira, és fordítva. Például előfordulhat, hogy az illető nem emlékszik arra, hogyan került egy adott helyre, vagy nem ismeri fel az embereket személyes környezetéből. A különböző személyiségek különböző nevekkel rendelkeznek, és gyakran ellentétes preferenciákkal különböznek a többi személyiségtől. A másodlagos tünetek közé tartozik fejfájás, agresszió önmagával szemben, depresszió, étkezési rendellenességek, kényszeres viselkedés, furcsa hangok a fej (általában a többi személyiségé), sőt öngyilkossági kísérletek is.
Szövődmények
Egyes disszociatív identitászavarral küzdő egyének elkerülik az orvosi segítséget, hacsak nem feltétlenül szükséges. Ez az elkerülés gyakran traumából fakad - de ennek oka lehet a szégyenérzet, az alacsony önértékelés vagy a tapasztalt elhanyagolás is. Ennek eredményeként az orvosi szövődmények olyan fizikai betegségek esetén is lehetségesek, amelyek valóban könnyen kezelhetők lennének. A disszociatív identitászavarral küzdő más személyek azonban kényelmet és megnyugvást keresnek az orvosi kezelésben és ellátásban. E betegek egy része hajlamos túlzásokra, önmaguk kiváltására (például önkárosító magatartással), vagy szimulálják a tényleges tüneteket. Az utólagos vizsgálat és kezelés ezáltal növeli a kezelési hibák és mellékhatások valószínűségét - például a nem létező tünetek gyógyszere. Disszociatív identitászavar esetén azonban egyes szomatikus tünetek is csoportosulhatnak. Ezek különféle típusú fájdalom. Hasi fájdalom és a fejfájás különösen gyakoriak. A légzési problémák és a neurológiai panaszok többszörös személyiségzavar szövődményeként is megjelenhetnek. Ezenkívül a disszociáció más formái, valamint egyéb pszichológiai rendellenességek is lehetségesek. Ezenkívül a szövődményeket kiválthatja pszichoterápia. Különösen a traumaterápia a személyiségrészek integrálásában pedig gyakran átmeneti, hatalmas pszichés teher terheli az érintettet. Ezért különösen fontos a stabil környezet és a bizalommal való jó kapcsolat a terapeutával.
Mikor kell orvoshoz menni?
Amint az ember viselkedésében és személyiségében észrevehető változások nyilvánvalóvá válnak, orvoshoz kell fordulni. A többszörös személyiségzavar gyakran más mentális betegségekkel együtt fordul elő. A túlzott mértékű identitászavar is előfordulhat alkohol vagy drogfogyasztás, súlyos sorscsapás, traumák után gyermekkor vagy a után agy sérülés. Bárki, aki észreveszi ezeket a tényezőket önmagában vagy egy másik személyben, forduljon orvoshoz vagy terapeutához. Ha az illetően nem lehet segíteni, a hatóságok rendelhetnek klinikára történő elhelyezést is. A cselekvés megkezdése előtt azonban átfogó orvosi és pszichológiai értékelésre van szükség. Ezt legkésőbb akkor kell megtenni, amikor az érintett személy irracionális cselekedeteket hajt végre, és ezáltal veszélyt jelent önmagára és másokra. Tünetek, például alvási és étkezési rendellenességek, alkoholizmus, a depressziót és a viselkedési rendellenességeket azonnal tisztázni kell. Ha az érintett személy öngyilkossági gondolatokat fejez ki, terapeutához kell irányítani, vagy disszociatív identitászavar esetén a legközelebbi szakrendelésre kell vinni.
Kezelés és terápia
Terápia mert a disszociatív identitászavar magában foglalja a gyógyszeres kezelést nyugtatók és a antidepresszánsok<p></p> pszichoterápia, azzal a céllal, hogy a különböző személyiségeket közelebb hozza a fő személyiséghez, vagy összeolvasztják vele. Ban ben traumaterápia, a többszörös személyiségzavaros betegek megtanulják gyermekkoruktól kezdve pszichológiailag feldolgozni a traumatikus tapasztalatokat a disszociatív identitászavar okainak kiküszöbölése érdekében. Többszörös személyiségzavar terápia több évbe telhet, és több szakaszból áll. Az első szakasz a mindennapi élet stabilizálására összpontosít. A következő szakasz az egyes személyiségek vagy részidentitások összehangolására összpontosít, és a trauma pszichológiai kezelésével zárul.
Kitekintés és előrejelzés
A disszociatív identitászavar prognózisát a legtöbb beteg számára kedvezőtlennek tartják. Gyakran krónikus a betegség lefolyása, ami lehetetlenné teszi a gyógyulást. Meg kell találni és kezelni kell a betegség kiváltó okait. Traumás tapasztalatok esetén ez több évig is eltarthat. A betegség tünetei a kezelés során visszafejlődhetnek, az alapbetegségtől függetlenül. Ennek ellenére gyakran nem lehet állandóan gyógyítani a rendellenességet. A visszaesés bármikor lehetséges. Sok beteg több héttől évig tartó egyedi fázisokat tapasztal a tünetektől. Amint azonban kiváltó esemény történik, vagy elfojtott élmények kerülnek előtérbe, a tünetek újra megjelennek. A tünetek intenzitása gyakran eltér az ismételt kitöréssel. Sok beteg esetében a tünetek nem enyhülnek. A kezelési cél ezekben az esetekben a tünetek integrálása a mindennapi életbe a közérzet javulásának elérése érdekében. A prognózis romlik, amint más mentális betegségek egyidejűleg jelentkeznek. Ha affektív rendellenességeket, étkezési rendellenességeket, személyiségzavarokat vagy függőségi rendellenességeket azonosítanak, a megkönnyebbülés és a gyógyítás több évig terjed. Bizonyos esetekben a rendellenességek egész életen át fennmaradnak. Ha a disszociatív identitászavar sokáig észrevétlen marad, a gyógyulás esélye jelentősen romlik.
Megelőzés
Nincsenek megelőzőek intézkedések hogy elkerüljék a többszörös személyiségzavar kialakulását, mert a kiváltók súlyos traumatikus tapasztalatok. Ennek biztosításához azonban hozzájárulhat az érintett környezetének tudatosítása terápia akkor kezdődik, amikor a tünetek először megjelennek, hogy megakadályozzák a többszörös személyiségzavar megnyilvánulását és krónikus előrehaladását.
Mit tehetsz te magad
Disszociatív identitászavar esetén a megkülönböztethető identitások átveszik az egyén irányítását. Ezt a mentális rendellenességet általában jelentős kíséri emlékezet elévül, és szociális helyzetbe is manőverezi az érintett személyt kölcsönhatások amelyeket rendszerint kínosnak, sőt megalázónak tartanak, sőt gyakran akadályozzák a szakma gyakorlását. Azoknak az embereknek, akik magukban észlelik a többszörös személyiségzavar első jeleit, azonnal szakemberhez kell fordulniuk. Először a háziorvos fordulhat. Ha a rendellenességet azonnal kezelik, jó esély van a gyógyulásra, még akkor is, ha a terápia általában több évig tart. Ha nem kezelik, a disszociatív identitászavar krónikussá válhat. Ezért az önsegítés felé fontos lépés a tünetek helyes értelmezése és a szakember gyors segítségének igénylése. Gyakran a családtagok és barátok észreveszik a mentális betegségek jóval azelőtt, hogy a beteg tudomást szerezne róla. Ebben az esetben az érintett személyt érzékenyen, de következetesen szembe kell néznie a rendellenességgel. A cél a kezelés gyors megkezdése kell, hogy legyen. A többszörös személyiségzavarban szenvedő betegek számára a legjobb, ha gyakorlott traumaterapeutát keresnek. A megfelelő szakképzettséggel rendelkező szakemberekről az Orvostanács ad tájékoztatást.
