Megkülönböztető diagnózis
Mint a ADHD és más területeken az „ADHD” diagnosztizálásának problémája abban rejlik, hogy egy állítólagosan „kis” problémát közvetlenül egy központi tanulás probléma. Ez azt jelenti, hogy gyermekek vagy felnőttek is „egyszerűen” szenvedhetnek a a koncentráció hiánya. Ez nem mindig így van ADHD.
Különböző viselkedési problémák vannak a gyermekeknél is. Nem utolsósorban emiatt a tünetek differenciáldiagnosztikai megkülönböztetése szükséges. A különféle diagnosztikai felmérések alapján már egyértelmű, hogy egyes területek kifejezetten megpróbálnak kizárni más betegségeket.
Például az orvos megpróbálja kizárni a neurológiai betegségeket megkülönböztető diagnózis különféle anyagcsere-rendellenességek, látási és / vagy hallási rendellenességek különféle belső és neurológiai vizsgálata révén, és különösen a kimerültség fennálló állapotainak tulajdonítandó tényleges okot. A differenciáldiagnosztikai rendellenességek közé tartozik többek között a mély pszichés károsodások kizárása, mint pl Tourette-szindróma, depresszió, szorongási rendellenességek, mánia, kényszerek (tic), autizmus, Asperger-szindróma és bipoláris rendellenességek (= mániás-depressziós rendellenességek). Csak ritkán szenvednek a gyerekek ezen kívül egy másik betegségben ADHD.
A kognitív területen csökkent intelligencia, részleges teljesítményzavarok, mint pl diszlexia or diszkalkulia ki kell zárni, valamint tehetség vagy részleges a koncentráció hiánya. Különösen, ha a megkülönböztető diagnózis már definiálják, ki kell zárni a mély fejlődési rendellenességeket, az affektív rendellenességeket és a tüneteket erősítő otthoni környezetet. Megkülönböztető diagnózis tartalmaznia kell mély fejlõdési rendellenességeket, affektív rendellenességeket és a tüneteket erõsítõ otthoni környezetet is.
Összegzésként
Az ADHD-ban szenvedő gyermekek és felnőttek nehezen tudnak koncentrálni, a figyelemelterelés óriási. Az is észrevehető, hogy a megkezdett munka gyakran nem fejeződik be. Pontosan ez az a pont, ahol egyértelművé válnak a problémák, amelyeknek különösen az ADHD-s gyermek kerülhet ki az iskolában.
Még akkor is, ha az intelligencia a normál, néha átlag feletti tartományban van, az érintettek nem vagy csak nagy nehezen képesek kompenzálni a koncentráció hiánya. Nem ritka, hogy az ADHD-ban szenvedő gyermekek és felnőttek olvasási, helyesírási vagy számtani gyengeséggel is rendelkeznek. Az ADHD és a részleges teljesítményhiányok kombinációja (diszlexia or diszkalkulia) nem zárható ki.
Az érintettek megsegítése érdekében az ADHD terápiáját meg kell célozni. Különösen a gyermekkor, a gyermekek szemrehányása és sértése semmit sem változtat. A szülőknek és a tanároknak türelemre és mindenekelőtt (ön) kontrollra van szükségük. A következetes oktatási tevékenység, az elfogadott szabályok felállítása és betartása a legfontosabb az ADHD-s gyermekek számára.
