Diagnostics
A mentális rendellenességek diagnosztizálása két pilléren nyugszik: Nehéz lehet egyedi tüneteket rendelni specifikus klinikai képekhez, nem utolsósorban az egyes mentális rendellenességek közötti átfedések miatt. Fontos „eszköz” a tünetminták hozzárendelésében és összegzésében ezért a Világ úgynevezett „osztályozási kézikönyvei” Egészség Szervezet és az Amerikai Pszichiátriai Társaság (ICD vagy DSM). Ezek meghatározzák az adott mentális rendellenesség diagnosztizálásának kritériumait, például a rendellenesség típusát és időtartamát vagy más tünetekkel való kombinációt.
Egy ilyen osztályozás objektiválja a diagnózist és segít megkülönböztetni a differenciáldiagnózisokat.
- Az eredetileg elvégzett, lelkiismeretes szomatikus (= fizikai) vizsgálat és kihallgatás arra szolgál, hogy kizárják a testi betegségeket, mint a mentális rendellenesség alapját. Vér A tesztek információkat szolgáltatnak például az alapvető anyagcserezavarokról, míg a képalkotó diagnosztika (számítógépes vagy mágneses rezonancia tomográfia) fertőzéseket vagy zsugorodó folyamatokat tár fel a agy.
- A diagnosztika másik lényeges eleme a pszichiátriai anamnézis (a beteg gyűjtése kórtörténet hangsúlyozva a beteg pszichéjét). Ez magában foglalja a beteg élettörténetének kiterjedt megkérdezését, a jellemvonásokkal, attitűdökkel és érzésekkel kapcsolatos kérdéseket, valamint a páciens viselkedésének megfigyelését beszélgetés során, hogy személyiségét a lehető legteljesebben megragadja. Az ilyen típusú anamnézist nagyon körültekintően kell elvégezni, sok időbe telik, és néha nagy terhet jelenthet mind a vizsgáztató, mind a beteg számára.
Terápia
Ha a mentális rendellenesség fizikai betegségen alapul, ennek a betegségnek a terápiája általában meghatározó, és máris sikerhez vezethet. A nem fizikai pszichológiai rendellenességek terápiájában különféle pszichoterápiás és gyógyszeres terápiás módszereket alkalmaznak önmagukban vagy kombinációban. Melyik pszichoterápiás módszert (pl. Pszichoanalízis, viselkedési vagy gestalt terápia) választják, a kezelendő rendellenesség típusától és nem utolsó sorban a terapeuta tapasztalatától és képesítésétől függ.
A mentális rendellenességek gyógykezeléséhez nagyszámú specifikus és rendkívül hatékony hatóanyag áll rendelkezésre, amelyek többnyire enyhítik az adott rendellenesség tüneteit azáltal, hogy befolyásolják a hírvivő anyagot. egyensúly a agy. Sajnos ezeknek a gyógyszereknek gyakran vannak olyan jelentős mellékhatásai, mint az álmosság, az érzés hiánya vagy a súlygyarapodás, ezért a gyógyszeres terápia nagy következetességet követel a betegektől, és tapasztalt terapeutáknak mindenképpen ellenőrizniük kell őket. A tünetek súlyosságától függően a pszichoszociális támogatás segíthet a betegeknek a mindennapi életben való megbirkózásban.
