Diagnózis
A nagyobb trochanterikus régió gyanított gyulladásának diagnózisát több szakaszra osztják. A tünetek leírása az orvos-beteg konzultáció során (anamnézis) kezdeti jelzést adhat az alapbetegségről. A nagyobb trochanter gyulladásának további diagnosztizálását képalkotó technikák (pl Röntgen és mágneses rezonancia képalkotás).
Terápia
A nagyobb trochanter gyulladása, amelyet a inak, általában kezelhető fájdalom- enyhítő és gyulladáscsökkentő gyógyszerek (pl ibuprofen). Ezenkívül a fizioterápia és a fizikai intézkedések hosszú távon segíthetnek a tünetek enyhítésében. Ha azonban az íngyulladás különösen hangsúlyos, gyakran meg kell kezdeni a műtéti kezelést.
Ha a bursae károsodása a nagyobb trochanter gyulladásáért felelős, akkor a megfelelő terápia megkezdése előtt meg kell határozni a pontos okot. Alapvető bakteriális fertőzés esetén az antibiotikum-kezelés megkezdhető a felelős kórokozó meghatározása után. Az érintett betegek többsége nagyon jól reagál erre a terápiás intézkedésre, és viszonylag rövid idő után nincsenek tünetei.
Túlterhelés okozta nyáktömlőgyulladásmásrészt gyakran hosszabb ideig nyugtatni kell. A gyulladásos folyamatok csak akkor csillapodhatnak és indulhat meg a gyógyulás, ha az ízület már nincs stressz alatt. Ritka esetekben mind az antibiotikus kezelés, mind a csípőizület sikertelenek.
Ezután meg kell fontolni a nagyobb trochanterikus régió gyulladásának sebészeti kezelését az érintett betegeknél. Fájdalom a csípőben nem ritka. A degeneratív folyamatok mellett elsősorban a helytelen és túlzott megterhelés és kisebb sérülések okozzák és elősegítik a gyulladásos folyamatokat a nagyobb trochanterikus régióban.
Míg a gyulladás akut fázisaiban a hangsúly a csípő védelmére és a gyulladáscsökkentő és fájdalom- a gyógyszerek enyhítése, pl ibuprofen és a diclofenac, gyengéd nyújtás gyakorlatok elősegíthetik a gyógyulást, ha az akut fájdalom alábbhagy. Ez különösen fontos a futók számára, mivel különösen gyakran érinti őket az íngyulladás és nyáktömlőgyulladás ebben a körzetben. Itt különösen fontos a csípőizmok megfelelő nyújtása. Ez minimalizálja a helytelen vagy túlterhelés kockázatát.
Az alábbiakban bemutatunk néhány gyakorlatot, amelyek alkalmasak nyújtás a csípő és könnyen elvégezhető a mindennapi életben. Ezek azonban nem helyettesítik a hivatásos orvost vagy gyógytornászt. Akut gyulladás és erős fájdalom esetén a gyakorlatokat csak szakszerű utasítások szerint szabad elvégezni, hogy elkerüljük a helytelen mozdulatsor okozta károkat.
Példa gyakorlatok a csípő nyújtására:
- Nyújtás a farizmok: Ennek a gyakorlatnak a kiinduló helyzete a fekvő helyzet. Most húzza jobbra a hajlítottat láb hoz mellkas. Jobb kezével megfogja a jobb térdét.
A bal kéz megfogja a jobb borjút. Most húzza a láb bal vállig, amíg nyújtó ingert nem érez. Ne nyúljon, ha erős fájdalmat érez!
Győződjön meg arról, hogy a térd terheletlen marad. Tartsa ezt a helyzetet legalább 30 másodpercig. Ezután váltson oldalt.
- Változatok a csípőhajlítók nyújtásához: Az első gyakorlathoz helyezze magát szilárd állványba.
Most húzza az egyik sarkát a feneke felé. Ügyeljen arra, hogy a sarok ne érjen a fenékhez. Fogja meg a sarkát egyenlő oldalú kezével, és tartsa meg a pozíciót.
Ha stabilan áll, tolja előre a medencéjét, amíg meg nem érzi a nyújtó ingert. A has erősen megfeszült. Tartsa a helyzetet 30 másodpercig, majd cseréljen oldalt.
A második gyakorlathoz álljon széles lépésben. Győződjön meg arról, hogy a háta egyenes és a törzse szilárd. Ezután támassza alá magát mindkét kezével az elején láb.
Kerülje az üreges hátat! Most nyomja újra a medencét előre, amíg nem érez egy nyújtó ingert. Maradjon ebben a helyzetben még 30 másodpercig. Most váltson oldalt.
