Diagnózis
A diagnosztikai eljárás függ a elhalás. Ha ez egy külső elhaláspéldául a bőr nekrózisát, az orvos alaposabb vizsgálat után diagnosztizálhatja. Ezenkívül kenetet végeznek a sebről annak megállapítására, hogy vannak-e kórokozók a elhalás.
Ha azonban a nekrózis belső, például csont vagy szerv nekrózis, képalkotásra van szükség. Ezt általában MRI-vel (mágneses rezonancia képalkotás) vagy CT-vel (számítógépes tomográfia) végezzük. Az első benyomás és a feltételezett diagnózis szintén elvégezhető ultrahang az érintett terület.
Specifikusabb azonban a bonyolultabb képalkotás. Nekrózisok esetében az orvostudomány általában nem osztályozza őket stádium szerint. A megkülönböztetést általában a nekrózis típusa és helye szerint különböztetjük meg.
Például egy nyomási fekély négy különböző szakaszra oszlik (az EPUAP szerint). Nagy szerepet játszik a seb mélysége és bizonyos struktúrák bevonása. Wagner és Armstrong szerint a necrososok a diabéteszes makroangiopathia („cukorbeteg láb„) Szintén különböző szakaszokra vannak felosztva, ahol például egy meglévő fertőzés is szerepet játszik itt.
A csont nekrózisát hét szakaszra osztják az ARCO osztályozás szerint. Különösen a diagnosztikai kritériumokat veszik figyelembe. A nekrózis a sejthalált olyan káros hatásokra, mint toxinok, fertőzések vagy alultápláltságra adott reakcióként írja le.
Ez egyetlen sejtet vagy egész sejtcsoportot érinthet. A nekrózisokat úgynevezett „koagulációs nekrózisokra” (koagulációs nekrózis) és „kollikációs nekrózisokra” (cseppfolyósítási nekrózis) osztják. Koagulációs nekrózis előfordulhat fehérjében gazdag szövetekben, ahol denaturáció (a szerkezet roncsolása) a fehérjék bekövetkezik.
Üszkösödés a koagulációs nekrózis speciális formáját írja le. Ez azt jelenti, hogy a nekrózis egyfajta esernyő kifejezés a különféle nekrotikus folyamatokra. A üszkösödés ismét száraz és nedves gangrénára oszlik.
Míg egy száraz Üszkösödés nagyon elsüllyedt és kiszáradt, ezért „mumifikáltnak” vagy bőrszerűnek is nevezik, a nedves gangrén kissé cseppfolyós, fényes, gennyes és rossz szagú. Ennek oka a bevándorlás és a szaporodás baktériumok, amelyek anyagcseretermékeik révén cseppfolyósítják a gangrént. Egy másik speciális forma az ún gázkályha, amelyben a Gangrene Clostridiával (clostridium perfringens) történő fertőzése gáznemű bakteriális toxinok képződéséhez vezet.
