Diagnózis
A diagnózis első jelzését a beteg leírt tünetei adják meg. Ezen tünetek alapján általában fel lehet állítani az első feltételezett diagnózist. Ezen felül egy röntgen a bordaketrec és esetleg a nyaki gerinc is készül. Ezen röntgen, a tünetekért felelős csontos szerkezet, például egy nyaki borda, megtalálható vagy kizárható.
Mivel a idegek a kar is érintett lehet mellkasi kimeneti szindróma, az idegvezetési sebesség mérése megerősítheti vagy kizárhatja a károsodást. Az idegvezetési sebességet elsősorban a ulnar ideg (ulnáris ideg) és a medián ideg (központi ideg). Ezen kívül van néhány kézi teszt, amely fontos információkat nyújthat a diagnózis felállításához Thoracic kimeneti szindróma.
Ezenkívül más képalkotó technikák is felhasználhatók az összehúzódások és a lehetséges okok azonosítására. A diagnózis keretein belül mellkasi kimeneti szindróma, vannak olyan tesztvizsgálatok, amelyek a tüneteket vagy a tünetek súlyosbodását okozhatják. Itt alkalmazzák többek között az úgynevezett Adson-tesztet.
A beteg megfordítja az övét fej az érintett kar irányában mozgásáig vagy fájdalom határ. Ugyanakkor a radiális impulzus érezhető a csukló. Kóros szűkület esetén ez a pulzus a teszt során jelentősen gyengül.
Egy másik teszt az úgynevezett Roos-teszt, amelynek során a beteg szögben emeli fel a karját, azaz felteszi a kezét, és megpróbálja becsukni mindkét öklét. Ez a teszt provokálhat, vagy akár fokozódhat is fájdalom. Az MRI szintén fontos szerepet játszik a mellkasi outlet szindróma diagnosztizálásában.
Itt is, mint a Röntgen diagnosztika, az esetleges csontelváltozások bemutathatók. Ezenkívül az MRI felfedheti a lágyrész változásokat, amelyek szűkületeket okozhatnak. Hajók és érrendszeri változások, például dilatáció vagy szűkület is kimutathatóak.
Ezt az eljárást ezután MR-nek nevezik angiográfia. Gadolinumot tartalmazó kontrasztanyagot használunk itt. Normál" angiográfia emellett alkalmazható az érrendszeri változások vizualizálására a mellkasi outlet szindróma összefüggésében.
Ebben az esetben egy katétert az ágyékban lévő érrendszeri hozzáférésen keresztül helyeznek a subclavia irányába ütőér a kívánt terület vizualizálása érdekében. Szemben az MR-vel angiográfia, jód-tartalmú kontrasztanyagot használnak a „normál” angiográfiában. Egy másik különbség a sugárterhelés mértéke.
A szokásos angiográfiát röntgensugár segítségével végezzük. Az MRI segítségével végzett angiográfia viszont mágneses teret használ a képek előállításához. Az angiográfiás vizsgálat során az érintett kar „provokatív helyzetbe” kerül, annak érdekében, hogy kiváltsa a hajók.
