Diagnózis | Kiáramlás a hüvelyből

Diagnózis

A diagnózis felállításakor az orvos először áttekintést kap az uralkodó tünetekről, ha kérdéseket tesz fel a betegnek. Megbeszélik az ürítés mértékét, jellegét és kezdetét. Általános szabályként az esetleges kísérő panaszok, mint pl égő, viszketés vagy megváltozott szag az intim területről kérdezik.

A megadott válaszoktól függően további, részletesebb kérdésekre lehet szükség. Ezt egy nőgyógyászati ​​vizsgálat követi. Itt először a külső nemi szerveket vizsgálják és vizsgálják látható változások szempontjából.

A hüvely és a méhnyak olyan eszközök segítségével tekinthető meg, mint a specula, és ha szükséges, úgynevezett colposcope-on keresztül. Ha a beteg barnás vagy vöröses váladékozásról és a méhnyak kimutatták, szövetmintát lehet venni, és lehetőleg megvizsgálják méhnyakrák. A vizsgálat során a mennyiség, a konzisztencia és a szag a hüvelyben lévő nyálkahártya vizsgálható.

Szükség esetén mintát lehet venni, amelyet laboratóriumi orvoslás és mikroszkópia segítségével tovább vizsgálnak. Ily módon a lehetséges kórokozók kimutathatók. A hüvelyi pH-érték meghatározása bizonyos esetekben szintén hasznos lehet.

Kezelés

Nem minden mentesítés igényel terápiát. Például fokozott szekrécióképződés közben terhesség normálisnak tekintik, és általában nem kezelik. A megváltozott vagy fokozott váladékozás, mint egy betegség tünete, terápiája a betegség okától függ.

Antibiotikumok a külső vagy belső reproduktív szervek bakteriális gyulladására alkalmazzák. Az alkalmazott hatóanyag a kontrollálandó kórokozótól függ, amelyet előzetesen meg kell határozni az optimális eredmények elérése érdekében. A kísérő tünetektől függően más gyógyszerek is alkalmazhatók, például magas hőmérséklet esetén lázcsillapítók.

Ha a megváltozott váladék tünete a élesztőgomba betegség, gombaölő szerek, ún antimikotikumok, használt. Mint antibiotikumok, ezeket külső gyulladás esetén kúpok formájában, krémként vagy mindkettő kombinációjaként adhatjuk be. Ha azonban emelkedő gyulladásról van szó, akkor például petefészkek, ezt általában orálisan vagy intravénásan alkalmazott gyógyszerekkel kell kezelni.

Hüvelyi fertőzések esetén szükség lehet a partner kezelésére is annak érdekében, hogy megelőzzék a későbbi nemi aktus során történő újrafertőzéseket. Az antibiotikum-kezelés után a tejsav-kúra hasznos lehet a hüvelyflóra helyreállításához. Abban az esetben polipok vagy myoma esetén eltávolításuk csökkentheti a váladékozást. Ha a kiáramlás diagnosztikája során rosszindulatú daganatos betegségeket fedeztek fel, azokat műtéttel kezelik, kemoterápiás kezelés és / vagy sugárzás, a daganat típusától és rák színpad. - hüvelyi mycosis kezelése

  • A méhnyakrák tünetei