Diagnózis
A betegek általában szenvednek fájdalom mozgástól függetlenül, amelyek - ha a bursae-ok is gyulladást mutatnak - pihenéskor és éjszaka is előfordulhatnak. Ha a tubercle majus és az egyéb vizsgálati pontok területén az elülső ízületre nyomást gyakorolunk, úgynevezett nyomás fájdalom bekövetkezik. A kar ellenállás elleni emelése szintén fáj, ha 60 és 120 ° közötti tartományban emeljük.
Ezt úgynevezett „fájdalmas ívnek” vagy „fájdalmas ívnek” nevezik. Ezen kívül vannak más funkcionális tesztek, amelyek kifejezetten megcsípik a rotátorköpeny valami alatt acromion. Fájdalom injekcióval csökkenthető a helyi érzéstelenítő alatt a acromion.
Abban az esetben, ha a kar még mindig nem emelhető fel annak ellenére, hogy fájdalommentes vagy csökkent a fájdalma, károsodjon a rotátorköpeny területet kell figyelembe venni. Annak érdekében, hogy megbecsülhessük a betegség pontos mértékét, a vállízület segítségével értékelhető Röntgen ellenőrzés. Az alakja acromion és a fej of felkarcsont vagy a kalcium esetleges meszesedése rotátorköpenyfel kell mérni, amelyek különösen a kopást jelzik. Lehetséges egy ultrahang vizsgálat vagy mágneses rezonancia képalkotás. Lehetséges értékelni a feltétel a forgó mandzsetta és a bursa mérete mellékhatások nélkül egy ultrahang vizsgálat.
Tanulmányok
A fizikális vizsgálat, a vizsgáztató néha fájdalmat okozhat, ha nyomást gyakorol az elülső ízületre. Az ellenállás elleni kísérlet az oldal fölé emelésével fájdalmat is okoz. Ha az oldalsó karemelés mozgási sugara (emberrablás) félkörként képzelik el, a fájdalom általában 60-120 ° között van. Különösen ezen a területen a supraspinatus ín a fent említett szűkületben helyezkedik el, és ezt a jelenséget „fájdalmas ívnek” nevezik.
A diagnózis igazolása érdekében impingement szindróma, úgynevezett kikapcsolási teszt is elvégezhető. Ez magában foglalja a helyi érzéstelenítő a vállmagasság alatt. Ha ezután sem lehetséges a kar felemelése, a forgó mandzsetta megsérülhetett.
Szonográfiát, röntgensugarakat és mágneses rezonancia képalkotást (Marnet rezonancia képalkotás) használnak műszeres vizsgálatokként, ha impingement szindróma gyanúsítják. Az ín átvizsgálható meszesedés szempontjából, mérhető a bursa mérete és felmérhető a rotátor mandzsetta. A röntgensugarak felhasználhatók a csontos szerkezetek helyzetének és konfigurációjának felmérésére, valamint az acromion és a humeral közötti távolság mérésére. fej (acromio-humeralis távolság), ami egy an jelenlétét jelzi impingement szindróma ha kevesebb, mint 10 mm.
Ezenkívül az ín meszesedő területei láthatók a Röntgen. A mágneses rezonancia képalkotás információt nyújt a vállízület, különösen azokban az esetekben, amikor a diagnózis nem világos. Az impingement teszt Hawkins szerint egy ortopédiai teszt, amely jelezheti vagy cáfolhatja az impingement szindrómát.
A tesztet főleg akkor alkalmazzák, ha ortopédiai betegség gyanúja merül fel a vállízület vagy a területén a felkar. A Hawkins-tesztet úgy végezzük, hogy a páciens álljon vagy üljön a vizsgáztató előtt, és a megfelelő kar lógjon a test mellett. A vizsgáztató egyik kezével megragadja a beteg könyökét és a csukló a másikkal.
Először a kar a vállízületnél 90 fokkal hajlik, majd a kar a a könyökízület. Ezután a beteg feszített helyzetben tartja a karját maga előtt. Ezután a vizsgáztató a beteg karjához hasonló szélvédőtörlőt mozgat felfelé és lefelé, a vállízületben passzív forgatást végezve 130-145 fokkal.
Ez a mozgáskombináció növekvő szűkületet eredményez a vállízület területén. Ha ezt az ízületet már impingens szindróma szűkíti, a páciens jelenteni fogja a tüneteket. Különösen az inga mozgásának végén a Hawkins által jelzett fájdalom pozitív, és erősen jelzi az impingement szindrómát.
A Hawkins-tesztet negatívnak nevezzük, ha a fent leírt mozgásszekvenciák következtében nem jelentkezik mozgásfájdalom. Ha a Hawkins-teszt negatív, akkor az impingement szindróma szinte lehetetlen. Nagyon ritka esetekben a teszt negatív lehet az impingement szindróma jelenléte ellenére.
Különösen az enyhe lefolyások vagy a nagyon korai stádiumok okozzák a Hawkins-teszt negatív eredményét, bár a vállízület kóros szűkülete következett be. A Hawkins-teszt az egyik legfontosabb intézkedés az impingement szindróma diagnosztizálásában, olyan képalkotó eljárásokkal együtt, mint pl ultrahang vagy röntgen. A teszt gyorsan elvégezhető, nem kerül semmibe, és magas diagnosztikai fokozatot ad a törzshöz képest. Ha a betegek anatómiailag nagy terekkel rendelkeznek a vállízület területén, akkor a Hawkins-teszt is negatív lehet, ha egy ütközés van az edzésen. Ezzel szemben ebben az esetben a pozitív Hawkins-jel már előrehaladott impingement-szindrómát jelez.
A sorozat összes cikke:
