Diagnózis
A felkar diagnózisa törés egyénileg kell alkalmazkodni a helyzethez. Súlyos balesetek esetén például a törés of a felkar csak kisebb szerepet játszik, és először életveszélyes sérüléseket kell diagnosztizálni és kezelni. Törései a felkar, amelyek a csonttöredékek jelentős elmozdulásával járnak, általában tekintet-diagnózist jelentenek, mivel a felkar helytelen elhelyezkedése elkerülhetetlenül felkarra utal törés.
Ugyanez vonatkozik a nyitott törésekre is, ahol az egyes csonttöredékek kiemelkednek a bőrből. Kevésbé nyilvánvaló esetén felkarcsont törések, az anamnézis a diagnózis kezdetén elsődleges fontosságú. Ebben az esetben az észlelt tünetek és a baleset lefolyása különösen fontos a diagnózis szempontjából.
A baleset lefolyása felhasználható az erő mértékének és irányának becslésére, valamint a csont és a környező lágyrész terhelésének jelzésére. A kórtörténet jellemzően a fizikális vizsgálat az érintett személyét, különös tekintettel a sérült felkar tüneteire. Képalkotó módszereket alkalmaznak a felkar törésének jelenlétének meghatározására és a törés típusának felmérésére. A sérülés típusától, a felszerelés rendelkezésre állásától és a beteg egyéni tényezőitől függően, röntgen gépeket, számítógépes tomográfokat és mágneses rezonancia tomográfokat használnak. A bőr alatti vérzés szintén könnyen láthatóvá tehető egy ultrahang gépen.
Prognózis
A felkar törése utáni egyéni prognózis döntően függ a sérülés súlyosságától, a törés típusától és az érintett személy egyéni tényezőitől. Bones olyan szövetek, amelyek csak nagyon lassan gyógyulnak meg. Ezért, bár a prognózis általában jó, a gyógyulási folyamat viszonylag hosszú ideig tart.
A felkar törése utáni terápia célja korlátlan, fájdalom-mentes mozgása a felkar a könyökben és vállízület. Különösen, ha egyszerű törésről van szó, a fragmentumok elmozdulása nélkül, a prognózis konzervatív terápia mellett is nagyon jónak tekinthető. Ha a sérülést műtéti úton kezelik, további kockázati tényezők társulnak a művelethez, amelyek összességében ronthatják a prognózist.
Ide tartoznak a felkar műtét közbeni sérülései és a szükséges érzéstelenítés kockázata. A nyílt humerális töréseknek rosszabb prognózisa is van. Különösen a fertőzés kockázata lényegesen nagyobb nyitott törés esetén, mint zárt esetén felkarcsont törés. Ha az egyes csontdarabok erősen elmozdulnak, fennáll a környező lágy szövetek sérülésének veszélye is, mint pl hajók or idegek. Ezeknek a szerkezeteknek a károsodása jelentősen korlátozhatja a kezelés sikerét, és így ronthatja a törés prognózisát.
A sorozat összes cikke:
