Diagnózis | Csalás

Diagnózis

Az imbolygás diagnózisában szédülés, a kiváltó tényezőkre, az időtartamra, az erősségre stb. vonatkozó részletes anamnézis fontos szerepet játszik. A fóbiás diagnózis csalás tipikuson alapul kórtörténet valamint a fizikai és neurológiai rendellenességek hiánya.

A további vizsgálatok az egyéb okok kizárását szolgálják. Ide tartozik többek között a látó- és hallószervek ellenőrzése, a tájékozódási vizsgálat Frenzel-szel szemüveg (szemüveg, amely megakadályozza a szem „fókuszálását”), hogy kizárjon egy ún nystagmus és a külső öblítése hallójárat a fül mellett, orr torokorvos, hogy ellenőrizze a vestibularis rendszer működését. Nem egyértelmű esetekben olyan képalkotó eljárások, mint pl ultrahang vagy CT-t (számítógépes tomográfia) és MRT-t (mágneses rezonancia képalkotás) használnak.

Téri tömegek, például egy akusztikus neuroma, ily módon felismerhető. Az úgynevezett cervicogén szindróma diagnosztizálásában nincs specifikus vizsgálat. Az összes többi betegség határozott kizárása után fontolóra lehet venni a cervicalis gerinc szindrómát. Izom esetén feszültségek, az érintettek gyakran egy görbe miatt tűnnek ki fej helyzetbe.

Egy rutinvizsgálat során szemész, látászavarok, általános betegségek és maga a szem betegségei is kimutathatók. A teljes vizsgálat során nemcsak a látás, hanem a szemfenék is vér hajók és a az intraokuláris nyomás ellenőrzik. Az éves ellenőrzések megelőző funkciót töltenek be bizonyos betegségek jelenlétében.

Gyakorisági eloszlását

Szédülés viszonylag gyakori, 15% -os, a vertigo minden típusához képest. Fóbikus szédülés a populáció leggyakoribb vertigo típusa, a vestibularis neuronitissel és a jóindulatú paroxizmával együtt pozicionális szédülés.

Tünetek

Az imbolygó vertigo tipikus tünete a rohamokban jelentkező pánikszerű eséstől való félelem. Az érintett személyek általában nem esnek el, hanem az állva és járva bizonytalanságok miatt panaszkodnak. Gyakran jelentenek szédülést.

Kívülről nézve úgy tűnik, hogy nincs rendellenesség. Ezenkívül vegetatív tünetek, például szívdobogás, izzadás és enyhe remegés (remegés) társulhat a szédülés tüneteivel. Hányás és a hányinger nem jellemzőek a fóbiára csalás.

Alkoholral és fizikai aktivitással kombinálva a tünetek javulnak. Fejfájás néha kísérő tünet. Ha az oka a nyaki gerinc szindróma, fejfájás és kombinációban szédülés fordulhat elő.

Ha súlyos fejfájás fordul elő először, akkor minden esetben kizárni kell az agyi vérzést. Ha viszont a tüneteket kifejezett szédülés kíséri, ez a vestibularisra utalhat migrén. Továbbá, fejfájás kinetózisok kontextusában is előfordulnak.

Az imbolygó szédülés vizuális rendellenességekkel járhat. Az érintettek elmosódottnak érzékelik a környezetüket, csíkokat látnak vagy fényvillanást látnak. Hányinger és a hányás a vertigo tipikus tünetei, amely a tengeri betegség összefüggésében jelentkezik, utazási betegség vagy légi utazás.

Szédülésben szenvedő betegeknél szédülés fekve általában nem figyelik meg. Ebben az esetben a jóindulatú paroxizmális pozicionális szédülés nagyobb valószínűséggel van jelen, ami gyakran társul ezekhez a tünetekhez. Aként ki kell zárni megkülönböztető diagnózis.

A szédülésben szenvedő betegek gyakran panaszkodnak a járás bizonytalansága miatt. Ennek oka a helyiség elégtelen tájolása. A agy állandó visszajelzést kap az izmoktól, vizuális ingerektől és az egyensúly szerve a test helyzetéről és tájolásáról.

Ha az egyik alkatrész hiányzik, akkor a többi rendszer képes lehet kompenzálni ezt a tengelykapcsolót. Például továbbra is lehetséges, hogy csukott szemmel függőlegesen tartsa magát szédülés nélkül. Ha azonban betegséggel kapcsolatos folyamat zajlik le, akkor lehetséges, hogy a egyensúly a szervezet saját információs rendszerei már nem működnek.

A agy akkor már nem kap elegendő, sőt esetleg hibás visszajelzést a test testtartásáról, ami szédülés érzéséhez vezethet. A járásbizonytalanság terápiája a kiváltó októl függ. Ezek sokoldalúak lehetnek.

A járási rendellenességek gyakori oka a neurológiai betegségek. Mint fent említettük, bizonyos izmok feszültsége szintén okozhat ilyen egyensúlyhiányt. Ezt célzottan lehet ellensúlyozni kikapcsolódás feladatok.

A fül-orr-gégész szakorvos által végzett orvosi vizsgálat szintén hasznos információkkal szolgálhat, mivel a szerv szervének betegsége lehet egyensúly in a belső fül. Ha a gyaloglás bizonytalansága csak kissé kifejezett, az is segíthet, hogy tudatosan koncentráljunk bizonyos tárgyak rögzítésére a szobában járás közben. Ez elősegíti a vizuális információs rendszert. Ha ez nem lehetséges, szemészeti vizsgálatot kell végezni. Itt megtalálja a fő cikk járási rendellenességét