Az elágazásszerű és sokszorosra elágazó citoplazmatikus folyamatok a idegsejt (neuron), amelyen keresztül információt fogadnak és az impulzusokat továbbítják a testbe, szaknyelvben dendritként emlegetik. Ez arra szolgál, hogy elektromos ingereket fogadjon és továbbítsa azokat a sejt testébe (soma) idegsejt.
Mi az a dendrit?
Az orvostudományban ez a terület a szövettan, citológia, idegtudomány és fiziológia. A szinonima protoplazmatikus folyamat. A dendritek az ingerek elsődleges receptoraként szolgálnak. A dendriteken belüli akciós potenciálok mindkét irányba haladhatnak. Ha egy idegsejt depolarizált, az elektromos gerjesztési állapot nem terjed kizárólag a axon (idegsejt-folyamat, tengelyhenger, neuraxon is), de retrográdként is akciós potenciál a dendritekben. Ez a visszacsatolás néven ismert folyamat megváltoztatja a protoplazmatikus folyamatok vételi követelményeit, és befolyásolja a később érkező szinaptikus jelet. A visszacsatolás markánsabb kapcsolathoz vezet a két neuron között. Ha az impulzust a szinaptikus jel előtt indítják, ez a mechanizmus gyengíti az idegi kapcsolatot. Ez a folyamat fontos a neuronális plaszticitás szempontjából.
Anatómia és felépítés
A dendrit kifejezés a görög nyelvből származik, és „fa-szerű”. Ez a kifejezés nyomot ad a dendritek anatómiájára és szerkezetére erősen elágazó citoplazmatikus vetületek formájában, amelyek az idegsejtek sejttestéből (perikaryon) származnak. Az idegsejt átlagosan 1–12 dendritből áll, amelyek többségének sima felülete van. Vannak azonban olyan idegsejtek is, amelyek protoplazmatikus folyamatának tüskés vagy gerinces folyamatai vannak. Gyakran ezek bemeneti régiókként működnek a szinaptikusan továbbított információk rögzítéséhez, amelyet ezt követően a perikaryonban kiértékelnek, és összegeznek, valamint továbbítanak a többi idegsejtbe a axon. Ez az ingerovábbítás azonban csak potenciális túllépés esetén fordul elő, az ingertúlterhelés megelőzése érdekében. A neuraxont lipidekben gazdag sejtek veszik körül, amelyek elektromosan elszigetelik a környezetet. Ezeket a sejteket Schwann-sejteknek is nevezik, amelyek lipidekben gazdag mielinből állnak. Ezeket rendszeres szakaszokban Ranvier zsinórgyűrűi szakítják meg. Gerjesztés folyik át a axon a feszültségkülönbség továbbítja a szigetelt Ranvier fűzős gyűrűin keresztül az egyes fűzött gyűrűkön. A dendro-dendritikus érintkezés révén elektromos jelek is továbbíthatók egyik dendritből a másikba. A dendro-axonikus kontaktus továbbítja a jeleket a dendritből az axonba, a dendro-szomatikus kontaktus pedig továbbítja a jeleket a dendritből a perikaryonba. A dendritek anatómiája rövidebb és elágazóbb, mint az axonoké. Eredetük széles körben kialakult, az egyes ágakkal elvékonyodik, míg az idegsejt-folyamatok teljes hosszukban állandó átmérővel rendelkeznek. Az elágazási minta az idegsejt típusától függ. Következésképpen az egyes idegsejtek elágazása annyira változatos lehet, hogy a dendriteket és az axonokat nem lehet könnyen megkülönböztetni. A fénymikroszkóp alatt neurofibrillák láthatók a dendritek és a Nissl rögök plazmájában az első ágig. Az elektronmikroszkóp segítségével aktinszálak, mikrotubulusok, riboszómák, endoplazmatikus retikulum (fehérjeszintézis) és esetleg Golgi-készülékek láthatók. Az axonok viszont endoplazmatikus retikulum és Golgi-készülékek nélkül fordulnak elő. A dendritek kinövése a sejttestből (dendritogenezis) gyakran axogenezis után következik be. Az orvosok hat különböző idegsejt-típust különböztetnek meg: piramissejt, Purkinje sejt, amakrin sejt, csillagképes sejt, szemcsesejt és a gerinc elsődleges szenzoros neuronja. idegdúc.
Funkció és feladatok
A dendritek fő feladata az ingerek fogadása és továbbítása a sejttestekbe. Az elektromos gerjesztés kialakulását a szaknyelvben afferensnek nevezik, mivel ez mindig az idegsejt irányában történik. Teljesen lehetséges azonban, hogy a dendriteken belüli átvitel egy másik irányban is folytatódik. Ez a fordított irányú irányítás akkor következik be, amikor akciós potenciál az axiális hengerben képződik, amely visszacsatolási hurok formájában oszlik el visszafelé az egyes dendritekhez. Ez a mechanizmus a szinapszist és az erre a helyre továbbított jeleket befolyásolja, és a két érintett idegsejt szorosan összekapcsolódik. Ez a folyamat fontos az „idegsejtek plaszticitása” szempontjából, ami azt a tényt tükrözi, hogy az idegsejtek alkalmazkodni tudnak és átalakulhatnak, attól függően, hogy milyen gyakran használják őket. Az idegsejtek kifinomult hálózatként és információhordozóként szolgálnak. Ez az információcsere a szinapszisok kémiai hírvivők (neurotranszmitterek) alapján preszinaptikus terminálgombokkal. Ezek továbbítják az információt az idegsejtekhez. Száma szinapszisok fontosabb szerepet játszik, mint az idegsejtek száma. Az összes neuron azonban nem egyforma, mert az idegsejtek működésükben különböznek egymástól. Azáltal, hogy az idegsejteket ingernek teszik ki, például érintésre vagy a íz szenzáció, akkor gerjesztési állapot lép fel, amely továbbítja a kapott információt.
Betegségek
Minden nap nagyszámú ingernek vagyunk kitéve. Ezeket az ingereket át kell adni a agy. Az ember agy a „vezérlőközpont” mindenki számára automatikusan futás szenzoros érzékelés folyamatai (látás, hallás, szag, íz), valamint független és észlelési folyamatok, például a test célirányos mozgása. Az ingerek továbbításának feladatát a testben található sejtek (idegsejtek) látják el. Az ember agy önmagában billió idegsejtje van, és végtelen mennyiségű információt képes tárolni az egyes idegsejtek közötti kapcsolatok rekombinálásával. E tökéletesen működő idegsejt-hálózat nélkül, amely naponta kiszűri a kívülről bejövő ingerek túlterhelését, az emberek aligha tudnának élni a túl sok érzékszervi benyomás miatt, mivel nem lennének képesek feldolgozni őket. Például reagálunk egy érintésre. A dendritek ennek az érintésnek az ingerét széles körben elágazó ágrendszeren keresztül kapják meg, és továbbítják az idegsejtek sejttestébe (soma). A somán található az axonhegy, amely beolvad az axonhengerbe. A dendritek által kapott gerjesztési állapotok felhalmozódnak az axon domboldalon. Ezeket azonban csak potenciális túllépés esetén továbbítják az inger túlterhelésének megakadályozása érdekében. A dendritek olyan szűrőként működnek, amelyek lehetővé teszik az érzékek rendezett érzékelését az érzékszervi túlterhelés kényelmetlensége nélkül. Ha ez a „szűrőrendszer” nem működne megfelelően, akkor a dendriteken keresztül továbbított jelek feldolgozása után nem tudnánk érzékelni a fent említett érintést és reagálni a környezetünkre.
Tipikus és gyakori idegi rendellenességek
- Idegfájdalom
- Ideggyulladás
- polyneuropathia
- Epilepszia
