Az embriogenetikus delaminálás annak a folyamatnak felel meg, amelyben a blastula sejtjei levágják a leendő endoderma sejtjeit a blastocoelbe. A delaminálás a gasztruláció egyik lépése, és összefügg a sziklevél képződésével. Az embriogenezissel összefüggésben a delaminációt meg kell különböztetni a delaminálástól a patofiziológia összefüggésében.
Mi az elhatárolás?
A delaminálás a gasztruláció egyik lépése, és ez az embriogenezis fontos fázisa. Az embriogenezis természetes folyamat, amelynek célja gyermek fejlődését. Körülbelül nyolc hétig tart, és a tojás megtermékenyítésével kezdődik a sperma. Az embriogenezis vége áttér a fetogenezis kezdetére. A gastruláció az embriogenezis fontos fázisa, és emberben, valamint minden más többsejtű állatban is előfordul. A blastula a gastruláció során megfordul. Ennek során három sziklevél képződik. A gastrulation több lépésből áll. Továbbá behatolás, az involution, az ingression és az epiboly, a delaminálás a folyamat elengedhetetlen része. Szó szerint lefordítva a latin „elhatárolás” kifejezés valami olyasmit jelent, mint „rétegenként elszakadás”. Ez egy olyan fojtásra utal, amelyben a blastula sejtjei a leendő endoderma sejtjeit a blastocoelbe fojtják. Ez a folyamat az ingressziót követi, amely a leendő endoderma sejtjeinek bevándorlása. A leválasztás után epiboly következik be, amellyel a gasztruláció véget ér. Noha az egész folyamat, beleértve a delaminálást is, elvileg minden négysejtű organizmusban hasonló, az egyes folyamatok fajonként kisebb-nagyobb mértékben eltérhetnek.
Funkció és feladat
Mindegyik delaminálás során két egymásra helyezett sejtréteg képződik. A kiindulási anyag egyetlen sejtréteg. Az egyetlen réteg átalakulása egymásra helyezett rétegekké történhet akár a sejtosztódással, a rétegsíkkal párhuzamosan, akár egyetlen sejt elvándorlásával. Ez utóbbi a gasztrulációnál. A delaminálás kifejezés különböző folyamatokat tükrözhet különböző kontextusokban. Az embriogenezis kontextusában mindig a sejtek elvándorlására utal, amelyet fojtással érnek el. Az emlősöknél az embrionális delamináció következménye egy sziklevél, más néven endoderma kialakulása. Az entoderma a három csíraréteg belső részének felel meg, és főleg a későbbi gyomor-bél traktus szövetét tartalmazza. Sok emlős esetében az emésztőmirigyek olyan részei, mint pl máj és hasnyálmirigy, légutak alkatrészek, pajzsmirigy részek, vizelet hólyag szövet és a húgycső szövet is kialakul az entoderm szövetéből differenciálódási folyamatok révén. Az endoderma, hasonlóan a másik két sziklevelhez, egy szövethalmaz, amely a kezdeti sejtosztódással a megtermékenyítés után a zigóta multipotens sejtjeiből fejlődik ki. Végül az embriogenezis során a multipotens sejtek egyre több multipotenciát veszítenek, és egyre szűkebb specializációra tesznek szert, amíg megfelelnek a szervspecifikus szöveteknek. A delaminálás hozzájárul ezekhez a folyamatokhoz. Az embrionális csomópont alsó oldalán a delaminálódás számos emlős számára előidézi az endodermát, amely a trofoblaszt mentén növekszik az ellenkező pólusig. Ekkor embriószerűen kialakul az elsődleges sárgás tasak. A delaminálódás után a kétrétegű csíravizlé az ektoderma külső oldalán áll, beleértve a trofoblasztokat is. A belső oldalon azonban endodermából áll. Egyes állatoknál a hasi kötél szövetei többek között a neuroektoderma delaminálásával jönnek létre. A madárban embrió, a hipoblaszt delaminálódási folyamatok révén is kialakul. Arthur Hertig korán összehasonlította az emberi embrionális fejlődés delaminálódási folyamatait a szappanbuborék felosztásával. A delaminálás a trofoblasztból származó burok mezoblaszt sejtjeit eredményezi, amelyek a membránnal burkolt sárgás tasak külső falához kapcsolódnak. Az embernél legismertebb delaminálási folyamat sorrendje genetika fojtogatás. A Blastula sejtek ezáltal a jövő endoderma sejteket a Blastocoelbe fojtják.
Betegségek és rendellenességek
Az ember korai fejlődése embrió magában foglalja az első két hetet. Ebben az időszakban a csíra nagyrészt áthatolhatatlan a káros hatások szempontjából. A deformációk és a kromoszóma-rendellenességek észrevétlenül okozhatnak magzatelhajtás ez idő alatt. Két héttel az emberi petesejt megtermékenyítése után kialakul a primitív csík. Különösen a későbbi gasztruláció során a embrió rendkívül érzékeny a káros hatásokra. Például a delaminálódási folyamatokat megzavarhatja a káros anyagok hatása. Az ilyen zavar következményei lehetnek vetélések. Ez akkor fordul elő, amikor a születendő gyermek a fejlődési hibák miatt kezdettől fogva életképtelen. A delamináció kifejezést viszont a patofiziológiában használják különböző kóros folyamatokhoz és különböző klinikai képekkel összefüggésben. Például, Marfan-szindróma tüneteivel társul szív-és érrendszer. Az egyik leggyakoribb tünet az aorta falainak elhatárolódása, amely a ütőér. A patofiziológiában történő delaminálódásra is lehet hivatkozni csontok, inakés ízületek, így a különféle klinikai képek kapcsán beszélhetünk a térdízület, például. A patofiziológiában használt ilyen kifejezést tehát egyértelműen meg kell különböztetni a kifejezés embrionális fejlődéssel összefüggő használatától. Ez például azt jelenti, hogy Marfan-szindróma hogy a klinikai képet nem az embrionális fejlődési rendellenességek értelemben vett delaminációs rendellenességek okozzák.
