Okok
Egy meglévő csonttöredék egyéni terápiája nagyban változik. Elvileg ez az érintett struktúráktól és a töredék méretétől függ. Általában meg lehet különböztetni a műtéti és a konzervatív terápiát.
A konzervatív terápia általában magában foglalja a fájdalomcsillapítók és az érintett csont stabilizálása. Az, hogy a stabilizáció milyen erős legyen, a töredék és az érintett testrész méretétől függ. Bones amelyek mindennapi nehéz stressznek vannak kitéve, általában erős stabilizációt kell biztosítani.
A külső stabilizáció a vakolat öntött vagy sínt viselt. A vakolat a gipszet gyakran alkalmazzák, különösen, ha a csont a csontfoszlány. Másrészt a csontszilánkot műtéttel kezelik.
Erre akkor lehet szükség, ha a csontszilánk kedvezőtlen helyzetben van, és önmagában nem nőne újra a csont többi részével, vagy ha a szilánk nagyon nagy. Ha van egy károsodása fontos hajók or idegek, műtét is javallt. A szilánk helyétől és méretétől függően különböző műtéti technikák jöhetnek szóba.
Nagyon apró töredékek esetén egyszerű eltávolítás lehet megfelelő, míg a nagyobb csontdarabok általában visszacsatlakoznak a csonthoz. A kezelőorvos akkor tudja a legjobban felmérni az egyéni terápiát, ha az érintett terület átfogó diagnózisát felállították. Az elkészített képek alapján fel lehet mérni a súlyosságot és a károsodott struktúrákat, és ezekkel az információkkal egyedi terápiás tervet lehet készíteni, amely általában a sérülés fájdalommentes gyógyulásához vezet.
A csontszilánkok általában külső erővel történő nagyobb sérülés esetén fordulnak elő. A csontszilánk mellett ezért gyakran más sérülésekre is koncentrálunk. Ezért átfogó diagnosztikára van szükség az érintett személy egyéni helyzetének áttekintéséhez.
A diagnózis általában orvos-beteg konzultációval kezdődik. Súlyosabb sérülések esetén ez természetesen rövidebb, és ha az érintett nincs eszméleténél, akkor előfordulhat, hogy egy rokonnal vagy más jelenlévő személlyel folytatott beszélgetéssel kell felváltani. Ezt követi a fizikális vizsgálat.
Ha egy teljes csont törés jelen van, gyakran diagnosztizálható a fizikális vizsgálat. Azonban egy csont törés általában nem tapintható meg, ezért súlyos sérülések után képalkotó berendezéseket használnak. A diagnózis felállítása mellett ezek segítenek egy megfelelő terápiás terv kidolgozásában is az érintett személy számára.
A sérülés helyétől és mértékétől függően különböző diagnosztikai eszközöket használnak. A csontsérülések szokásos eljárása az Röntgen. A sérülés mértékének felmérése érdekében ezt általában két lépésben hajtják végre.
Ha a képeket egy Röntgen nem elegendőek, vagy ha a sérülés súlyos, és a fej, általában számítógépes tomográfiát végeznek. Ebben az esetben mind csontok A test minden síkban megmutatható Röntgen technológia. Annak érdekében, hogy értékelni lehessen a lágyrészeket, mint pl idegek és a hajók, mágneses rezonancia képalkotást kell végezni. Erre különösen a csontszilánkok esetén lehet szükség, például a szilánkok által okozott egyéb szerkezetek károsodásának észlelésére.
