A csigolya elzáródása a hátszúrás leggyakoribb kiváltója fájdalom és a legtöbb hátprobléma oka. Különösen a nyugati világban, vissza fájdalom nagyon gyakori és tipikus tünet, amelynek intenzitását a túl kevés mozgás, a hosszú ideig tartó ülések és a pihenés fokozza. Az úgynevezett kiropraktikai gyakorlatban a csigolya elzáródás kifejezést a csigolya subluxációjára is használják.
Ebben az esetben a csigolyákat extrém helyzetben rögzítik a stabilizáló hátizmok görcsölésével, de nem teljesen „elmozdulnak”. A gerincoszlop mozgásának gyulladás vagy daganatok által okozott korlátozása értelemszerűen nem tekinthető gerincelzáródásnak, de fontos megkülönböztető diagnózis. Bár a csigolya elzáródása általában nagyon súlyos fájdalom, a csigolya elzáródása általában ártalmatlan jelenség.
A tünetek kezelés nélkül is néhány nap múlva eltűnnek. Az orvoshoz csak akkor kell fordulni, ha a tünetek továbbra is fennállnak, vagy súlyos betegség gyanúja merül fel. A gerincoszlop elképzelhető mozgó láncként, amely lineárisan elrendezett egyedi elemekből áll, amelyek stabilizáló struktúrákon keresztül kapcsolódnak egymáshoz.
Az elemeket az egyes csigolyák mutatják be, amelyeket kicsi köt össze egymással ízületek (facet ízületek) és szalagok rögzítik. A ízületek a szalagok pedig lehetővé teszik a gerinc mobilitását. Az egyes csigolyák között vannak az intervertebrális lemezek, amelyek a sokk elnyeli a funkciót és megakadályozza a csigolyák közötti közvetlen érintkezést, valamint csökkenti az aktivitás okozta erőket.
A legtöbb esetben ezek a kis csigolya elzáródásai ízületek, amelyek az egyikről továbbítják a mozgásokat gerinces test a következőhöz. Attól függően, hogy a gerincoszlop melyik területét érinti - legyen ez akár nyaki, mellkasi vagy ágyéki -, a csigolya elzáródásának különféle okait figyelembe lehet venni. A legtöbb esetben a csigolya elzáródásának kiváltói gyors, rángatózó mozgások, esetleg forgatással kombinálva.
Ez bekövetkezhet a sporttevékenységek során, de a mindennapi életben is, egy szerencsétlen mozgás, esetleg hideg huzattal kombinálva, lövészfájdalmakhoz vezethet. Még egy kényelmetlen mozdulat vagy az éjszakai fekvés is a kis mélyen ülő izmok görcsösségéhez vezethet, amelyek felelősek a kis csigolyaízületek finom irányításáért, és ezáltal gerincelzáródást váltanak ki. Sok esetben szerepet játszik az izom túlterheléséből, a szélnek vagy hidegnek kitett egyoldalú izomfeszültség, valamint a helytelen vagy kímélő testtartás.
Az izom egyensúlyhiánya miatt a csigolya elmozdul, a csigolya „elmozdul” és új helyzetébe akad. Nagyon gyakran a csigolya elzáródása stresszhelyzetekkel jár. A mindennapi életben vagy a munkahelyi stressz a hátizmok akaratlan feszültségéhez vezethet, amely főleg a nyaki gerinc területén jelentkezik.
A hosszú egyoldalú testtartások elmozduló csigolyákhoz is vezethetnek. Például rossz alvási helyzet vagy a vállak egyoldalú lehajlása hosszú ülési időszakokban. A stabilizáló struktúrák gyengülése csigolya elzáródáshoz vezethet.
Például a szalagok túlfeszítése destabilizációhoz vezethet a csigolyák tapadásának hiánya miatt, így azok már nincsenek a megfelelő helyzetben rögzítve; a csigolya szó szerint „elmozdul” az ízülettől. Degeneratív változások a gerincoszlopban, például korongkopás vagy csigolyaízület arthrosis, csigolya elzáródáshoz is vezethet. Ebben a folyamatban a csigolyatestek egymással szemben elmozdulnak, és megszabadulnak normális szerkezetüktől, ami a ízületi kapszula.
Ez súlyos fájdalmat okoz és korlátozza a gerinc mozgékonyságát. A csigolya elzáródásának másik oka a balesetek. Különösen a balesetek ostorszíj sérülések elmozduló csigolyákhoz vezethetnek.
