A krioabláció olyan technológiára utal, amely a hideg inger bizonyos megváltoztatására szív izomsejtek, így azok már nem tudnak elektromos ingert produkálni vagy továbbítani. A technika a hőalapú rádiófrekvenciás abláció alternatívája, és az utóbbihoz hasonlóan minimálisan invazív módszert jelent a szívizomsejtek ablációjára a jobb vagy bal pitvar visszatérő kezelésére pitvarfibrilláció.
Mi az a krioabláció?
A krioabláció a hideg kezelésére alkalmazott technika szívritmus zavar, különösen visszatérő pitvarfibrilláció. Alternatívája a rádiófrekvenciás ablációnak, amelyben a sejtek meghatározott területei a jobb vagy bal pitvar hővel megsemmisítik szívkatéterezés. Ez egy minimálisan invazív eljárás is, amely a szívkatéter hogy előrehaladott a jobb pitvar megfelelő ereken keresztül, általában az ágyékban kezdődik. A bal pitvar keresztül érhető el szúrás a pitvari septum. Az aritmia kialakulásáért felelős sejtterületeket a krioablációs katéter hegyén keresztül előhűtjük, majd mínusz 75 Celsius-fok alatti hőmérsékleten tartósan elektromosan inaktiváljuk. Ezt követően sem elektromos impulzusokat nem tudnak létrehozni, sem továbbítani. A sejtek csak elektrofizikai tulajdonságaikban változnak, vagyis nem pusztulnak el teljesen. A krioabláció nagyrészt fájdalommentes. A krioballon katéterrel végzett abláció a krioablációs katéter alkalmazásával végzett abláció változatának tekinthető. A technikát a bal pitvarban lévő pulmonalis vénák elektromos izolálására használják, amelyek nagy szerepet játszanak a kiújulásban pitvarfibrilláció koordinálatlan elektromos impulzusok továbbításával.
Funkció, hatás és célok
A jóindulatú és rosszindulatú daganatok célzott megsemmisítése mellett a krioabláció fő alkalmazási területe a visszatérő pitvarfibrilláció kezelése. Az eljárás a rádiófrekvenciás abláció alternatívájaként hajtható végre. Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a pitvarfibrillációt elsősorban a bal pitvarba nyíló tüdővénák izomsejtjei okozzák. Ezért a krioabláció egyik fő célja a pulmonalis vénák elektromos izolálása a bal pitvarból, hogy a pitvarokból származó koordinálatlan elektromos jelek tovább ne kerülhessenek tovább. A krioablációs katétert a jobb pitvar egy megfelelőn keresztül ér, és a pitvari septum kilyukasztása után a bal pitvarba helyezhető a tüdővénák csomópontjai közelében. Először az ablálandó szövetet előhűtik, és az eljárást végző orvos elektrofiziológiailag ellenőrizheti, hogy a később tervezett abláció célorientált lenne-e, és nincsenek-e nem szándékos mellékhatások vagy szövődmények. Ez fordítva azt jelenti, hogy a krioabláció az elektromos ellenőrzés után leállítható, és az előhűtött sejtek helyreállnak és működőképesek maradnak. Így a krioabláció további biztonságot nyújt, mivel a hatás ellenőrizhető még a tényleges visszafordíthatatlan abláció előtt. Ez különösen fontos, ha a szövet közelében van AV csomópont a jobb pitvar le kell törölni. Maga az abláció rendkívüliből áll hideg a katéter hegyéből a környező szívizomsejtekbe továbbított inger. Az így kezelt sejtek visszafordíthatatlanul elveszítik képességüket arra, hogy maguk generálják vagy továbbítsák az elektromos impulzusokat. A krioablációs katéter használható a bal és a jobb pitvarban is. A krioablációs katéter alternatívájaként a krioballon katétert elektromos tüdő ér csak elszigeteltség. A krioballon katéter elülső végén egy apró léggömb tölthető gáznemű hűtőfolyadékkal. A szomszédos szövet kiirtására szolgáló tényleges hideg ingert a hűtőfolyadék elpárologtatása hozza létre. A katétert úgy helyezik el, hogy az apró léggömb egymás után a lehető legteljesebben bezárja a bal tüdő négy tüdővénájának bejáratait, hogy a környező szívizomsejteket inaktiválva érje el a vénákat. A kezelés során még mindig ellenőrizhető, hogy a pulmonalis vénák izolálása sikeres volt-e. A krioballon eljárás valamivel egyszerűbb és biztonságosabb használni, mint a krioablációs katéterrel végzett abláció, így a technikát olyan kórházak is alkalmazhatják, amelyek nem rendelkeznek differenciált szívközpont. A krioabláció működésének elvét nyíltan alkalmazták szív műtét évtizedekig. Csak a minimálisan invazív módszerek viszonylag újak.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A pitvarfibrilláció kezelésére szolgáló krioabláció után az egyik fő probléma a szívritmus zavar, amelyet rendszerint egyszer-kétszer újratisztítással lehet megoldani. De akkor is a siker aránya csak 70-80 százalék. A siker kétéves időszaknak tekinthető, amelyben nem következett be ismétlődő pitvarfibrilláció. Krioballon kezelés után a négy tüdővénából csak egy vagy kettő csatlakoztatható újra elektromosan, ami figyelembe vehető, ha szükségessé válik az újbóli abláció. A szívizomsejtek ablációjának kockázata a AV csomópont A csomópont működésképtelenné válik a krioablációval lényegesen alacsonyabb, mint a rádiófrekvenciás ablációval, mert a szöveti terület előzetes lehűlése után a funkcionális tesztelés lehetősége nagymértékben kiküszöböli ezt a kockázatot. Ritka szövődmény az a kialakulása vér vérrög (trombus) a katéteren, amely elmozdulhat, és szélsőséges esetekben a ütés. A probléma minimalizálása érdekében a beteget koagulációs gátlás alá kell helyezni az eljárás előtt. A pulmonalis vénák elektromos izolálása során nagyon ritkán fordulhatnak elő fertőzések. Ha szúrás a pitvari szeptum szükséges, a szúrás helyén vérzést jelentettek nagyon ritkán.
