A cinchonafa mindkét faja eredetileg endemikus az Andokban (Kolumbia és Peru északi része), de a túlzott kiaknázás miatt ott kihalás fenyegeti őket. A fát régóta termesztik Délkelet-Ázsiában, Dél-Afrikában és Dél-Amerikában. A gyógyszer elsősorban Indonéziából, Indiából, Srí Lankáról és Afrikából érkező behozatalból származik.
Leginkább a 10-12 éves fák szárított szárát és gallyakéregét használják gyógyszergyártáshoz.
Cinchona fa: jellemző jellemzők
A cinchonafa olyan erdei fa, amely 20 m magasra nő, és ellipszis alakú, osztatlan, legfeljebb 30 cm hosszú levelekkel rendelkezik. A feltűnő virágok legfeljebb 2 cm hosszúak és világos rózsaszínűek.
A cinchona kérget nemcsak a Cinchona pubescens (gyógyszer: vörös cinchona kéreg), hanem a Cinchona officinalis (gyógyszer: gyári kéreg vagy sárga cinchona kéreg) is nyeri. Manapság a termesztett fák többsége vegetatív módon szaporított kereszt a két fajból.
Kéreg, mint gyógyszer
A gyógyszer alkotórészei a kéregdarabok, amelyek vastagsága körülbelül 2-6 mm és csőgömbük gyenge. Kívülről a kéregdarabokat gyakran zuzmók borítják, színük szürke vagy szürke-barna. A belseje viszont inkább vörösesbarna színű, hosszában finoman csíkos és szálas.
A cinchona kéreg viszonylag halvány, kissé sajátos szagot áraszt. A íz cinchona kéreg nagyon keserű.
