Bevezetés
Carpalis alagút szindróma a carpalis területen lévő ideg összehúzódása okozza. Ez a szűkület oda vezethet fájdalom és az érzékenység elvesztése. Ennek megfelelően a terápia főleg arra irányul, hogy ennek az idegnek ismét nagyobb teret nyújtson, és enyhítse a tüneteket. Okától függően carpalis alagút szindróma, a terápia változó.
Konzervatív terápia
Ha a tüneteket a csukló, a választott terápia az érintett ízület megkímélése. Ha azonban a megterhelés hosszabb ideig folytatódik, például a munkahelyen, szükség lehet további segítségnyújtási intézkedésekre vagy a szakma megváltoztatására. Ha a tünetek enyhék, és nincsenek jelentős hatással a kéz működésére és mozgékonyságára, a terápia pusztán abból állhat, hogy az éjszaka folyamán a kezét szétszórják.
Ez a csukló sín, és célja a lehető legjobb biztosítása vér vérkeringés, mivel a legtöbb embernek éjszaka hajlik a csuklója, ezért a kéz keringése csökken. A semleges kéz helyzetben történő rögzítésen kívül ez csukló a sín enyhe nyomást gyakorol, amely ellensúlyozza a gyulladást. Fájdalom enyhülést érhetünk el gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyszerek szedésével.
A nem szteroid reumás gyógyszerek (NSAID-ok) megfelelnek ezeknek a követelményeknek, és valószínűleg az ortopédiában a leggyakrabban felírt gyógyszerek, és nem csak a reumatikus betegségek számára vannak fenntartva, mivel a név elhiteti vele. Megbízhatóan működnek egy bizonyos szintig fájdalom. Az 1. választott termékek a carpalis alagút szindróma olyan NSAID-ok, mint pl Diclofenac (Voltaren®), Ibuprofen (Imbun®), indometacin (Amuno®), Naproxen (Proxen®) vagy Piroxicam (Felden®).
Az NSAID-ok fő előnye a hagyományosokkal szemben fájdalomcsillapítók mint például az acetilszalicilsav (Aszpirin®) vagy paracetamol (Benuron®) erős gyulladáscsökkentő hatásuk. Nyugtatóan hatnak a fájdalom kialakulásának helyén. A gyulladásos szövet megduzzadhat, és valószínűleg a carpalis alagút nyomásának csökkenéséhez vezethet.
Mint minden gyógyszer, az NSAID-k is mellékhatásokkal járnak. A fő probléma az NSAID-ok káros hatása a gyomor és a belek, különösen a hosszú távú terápiában. Fájdalom a has felső részén, hányinger, hasmenés sőt a vérzés kialakulása gyomor és bélfekély lehet az eredmény.
Ezért tanácsos lehet kombinálni a nem szteroid gyulladáscsökkentők bevitelét az a gyomor védekezés előkészítése. Az NSAID-k külső kenőcsök vagy gélek formájában is kaphatók (Voltaren Emulgel®, Ibutop Creme®). Külsőleg alkalmazva szinte nincsenek mellékhatások, de a hatékonyság is lényegesen alacsonyabb.
Helyi allergiás reakciókat ritkán észlelnek. Ha a gyulladás kifejezettebb, további kortizon beadható. Helyi beszivárgások a kortizon készítmény (15 mg metilprednizolon) a carpalis alagútba történő injekcióval lehetséges, de magában foglalja az idegkárosodás kockázatát (legfeljebb 3 injekció).
Kortizon gyulladáscsökkentő hatása van, és állítólag megnyugtatja a túlérzékenyeket medián ideg. Ígéretes lehet az orális kortizon terápia tabletta formájában. Prednizolon 20 mg reggel 2 hétig, majd 10 mg további 2 hétig ajánlott.
A terápia mindkét formáját azonban csak viszonylag rövid ideig szabad alkalmazni, mivel a kortizon hosszú távú terápiában súlyos mellékhatásokkal jár. Állítólag a B-vitamin stabilizáló és nyugtató hatással van a idegek, ezért gyakrabban írják fel idegkárosodás bármiféle. Mivel szinte nincsenek mellékhatások, kísérlet akkor is elvégezhető, ha a carpalis alagút szindrómára gyakorolt pozitív hatást tudományosan nem lehet bizonyítani.
Lehetőség van a tünetek enyhítésére is a ultrahang hullámok. A fent említett terápiás lehetőségek mind a konzervatív terápia csoportjába tartoznak, amely alkalmas a betegség enyhe vagy közepes fokú előrehaladására. Ha az ujjak bizsergése vagy a kéz funkcionális károsodása tovább tart, és a fent említett intézkedések már nem javítják őket, fontolóra lehet venni a műtéti terápiát.
Az ínszalag (Ligamentum carpi transversum vagy carpalis szalag) fel van osztva, amely a carpalis alagutat tetőként korlátozza a tetejére annak érdekében, hogy több hely jusson a befogott ideg számára. Az ilyen típusú műtétet általában kéz vagy idegsebész végzi, és alatt végezzük helyi érzéstelenítés. Ezért járóbeteg alapon is elvégezhető. Előrehaladott korú vagy meglévő terhesség nem jelentenek ellenjavallatot, mivel ezzel a kisebb műtéttel együtt kevés komplikációval kell számolni.
Két műtéti eljárás áll rendelkezésre: nyílt és endoszkópos vagy zárt műtét. Nyílt műtét során a sebész bemetszést végez a alsókar a csukló szintjén. Ez biztosítja a carpalis szalag optimális láthatóságát, az alapját idegek és a carpalis alagút többi szerkezete.
Először átvágja az ínszalagot, és eltávolítja a felesleges szöveteket magában a carpalis alagútban, hogy több helyet biztosítson az ideg számára. Ezt a típusú műtétet akkor választják, ha a csukló anatómiája eltér a normától, ha ugyanazon a helyen végzett ismételt műveletről van szó, vagy ha a csukló működése már erősen korlátozott. A vérzés, a fertőzés és a duzzanat általános kockázatai mellett, amelyek bármely műtétnél jelen vannak, a nyílt műtétnél bizonyos egyéb szövődmények is előfordulhatnak.
Például egy ideg megsérülhet, ami zsibbadáshoz vezethet az érintett ujjakban. Nagyon ritka esetekben nagyon fájdalmas, folyamatos lágyrész-duzzanat is előfordulhat a csont meszesedésével. E betegség összefüggésében, nevezetesen Sudeck-kór, ízületi merevség is előfordulhat.
Ezenkívül a heg nagyon érzékenyen reagálhat az érintésre vagy megerőltetésre több hétig, és a legrosszabb esetben megfertőződik. Az endoszkópos műtét során a sebész egy nagyon kis bőrmetszést hajt végre a csuklón, amelyen átadja műszereit és ott műteti. Az ilyen típusú műtét előnye természetesen az, hogy a tényleges metszés kisebb, ezért kevesebb kellemetlenséget okoz.
Ezenkívül a kezet az endoszkópos műtét után hamarabb lehet újra betölteni, mint a nyílt műtétnél. Végül azonban mindkét műtéti eljárás eredménye egyenértékűnek tekinthető. Az endoszkópos eljárás lehetséges veszélyei az idegkárosodás kissé megnövekedett kockázata, mivel a szerkezetek kilátása a hagyományos eljáráshoz képest csökkent.
Ha a műtét során nehézségek merülnek fel, szükség lehet nyílt műtétre való áttérésre is. Említést érdemel az úgynevezett snap ujj, a leggyakoribb késői szövődmény mindkét műtéti eljárásban. Ez akkor fordulhat elő, ha a ínhüvely megsérül vagy elakadt a művelet során.
Ebben az esetben az egyes ujjak megpattannak vagy nagyon fájdalmasak lehetnek. Ezt azonban általában egy másik művelettel orvosolni lehet helyi érzéstelenítés. A regresszió zsibbadás a kézben a műtét után néha több hétig is eltarthat.
Különösen azoknál a betegeknél fordul elő, akiknél már a műtét előtt a carpalis alagút szindróma miatt súlyos funkcióvesztés esett át. Az érintés érzése azonban előbb-utóbb, esetleg egy új művelet után, visszatér. Kivételes esetekben azonban a zsibbadás egy életen át tarthat, különösen azoknál a betegeknél, akiket nagyon későn kezeltek.
Közvetlenül a művelet után a vakolat A gipszet általában egy napig tartó mozgásképtelenné teszik. A duzzanat elkerülhető a kar felemelésével. Gyakori fájdalomcsillapítók használható a fájdalom ellen.
Fontos azonban, hogy ujj a gyakorlatokat a műtétet követő első 24 órán belül el kell kezdeni. A bőrmetszés varratait az eljárás után körülbelül tizenegy nappal eltávolítják, és addig szárazon kell tartani. Műanyag zacskó a alsókar alkalmas erre a célra például zuhanyozáskor.
Fontos az is, hogy ez alatt az idő alatt ne emeljünk nehéz dolgokat az érintett karral, és ne támasszuk meg sehol. Mindkét típusú műtét után azonban fontos a lehető legkorábban elkezdeni a csukló és az ujjak gyakorlatait, hogy a lehető legnagyobb mértékben elősegítsék a mobilitást. Különösen a nyújtás a karok és a csukló nagyon pozitív hatással van a gyógyulási folyamatra, annak ellenére, hogy ez röviddel a műtét után fájdalmat okozhat.
Az egész eljárást XNUMX-XNUMX hét alatt kell elvégezni. Ezt követően a kezét a műtét előtt használt módon kell és kell használni. Ha azonban a kezét túlságosan gondozzák ebben az időszakban, további komplikációk léphetnek fel, például duzzanat vagy fokozott fájdalom.
A munkaképtelenség időtartama attól függ, milyen mértékben kell használni a karot a munkahelyen. Egy ilyen művelet után azonban a munkát általában három-négy hétig szüneteltetni kell, és nem szabad sportolni. A foglalkoztatás típusától függően azonban alacsony stressz esetén a munkába való visszatérés korábban lehetséges, és később, mint később négy hét súlyos stressz esetén.
