Bruxizmus (fogak csiszolása)

Bruxizmus - köznyelven fogcsikorgatás - (szinonimák: fogak összeszorítása; ICD-10-GM F45.8: egyéb szomatoform rendellenességek; az alvásbruxizmust az ICD-10-GM G47.8-hoz is hozzárendelik: Egyéb alvászavarok) (Görög brygmus) meghatározása ismétlődő rágóizom az állkapocs összeszorításával jellemzett tevékenység és fogcsikorgatás és / vagy az alsó állcsont megfeszítése vagy elmozdítása. A mozgássorozatok általában öntudatlanul fordulnak elő, a legtöbb esetben éjszaka.

A következő formákat különböztetjük meg:

  • Alvásbruxizmus (SB) - a panaszok alvás közben jelentkeznek; 90% -ban fázisosak (ritmikusak) vagy kombináltak tonic-hangsúlyos (nem ritmikus / ritmikus).
  • Waking bruxism (WB) - az ébrenlét során panaszok jelentkeznek; ismételt vagy tartós fogkontaktus és / vagy az állcsont feszítése vagy elmozdulása fogkontaktus nélkül (tonikus / nem ritmikus)

Az egyik forma nem zárja ki a másikat.

Ezenkívül a bruxizmus ok alapján felosztható elsődlegesre (idiopátiás / nincs nyilvánvaló ok) és másodlagosra (ennek következtében) (lásd alább „Osztályozás”).

Nemi arány: Egyes vizsgálatokban a nőket, másokban a férfiakat sújtják gyakrabban.

Gyakorisági csúcs: A betegség előfordulhat az első fogak kitörésével és időskorig. Főleg az élet 2. és 3. évtizede között fordul elő.

Gyermekeknél a bruxizmus 3 éves korig a normális fejlődés része, mivel a fogak még nem találták meg a helyüket a fogazat. A fogorvosok ezt a fázist „fogak összeszorításának” nevezik. Így alakul ki a felső és az alsó állkapocs helyes harapása. A bruxizmus a fogváltás során is megismétlődhet, és nem okoz aggodalmat. Ha gyerekek beszél alvásukban, sokat nyáladzanak, vagy másképp nyugtalanul alszanak (világítanak világítanak, nyitva van az ajtó), ezek a pszichológiai jelek a fogcsikorgatás okai.

Az alvási bruxizmus prevalenciája gyermekeknél 2.5-56.5%, felnőtteknél 12.8% ± 3.1%. A gyermekek adatainak nagy eltérései az alkalmazott diagnózis különböző módszereiből fakadnak. Az ébren lévő bruxizmus prevalenciája felnőtteknél 22.1-31% között mozog. Összességében a prevalencia csökken az életkor növekedésével. Ha a feltétel abban nyilvánul meg gyermekkor, nagy a kockázata annak, hogy felnőttként szenvedjen az állapottól.

Etetés és előrejelzés: Sok beteg nincs tudatában a bruxizmusnak, különösen, ha egyedül alszik. Az ébren lévő bruxizmus esetében nem ritka, hogy a munkakolléga hívja fel a figyelmet a fogcsikorgatás/ megnyomásával. Gyakran a fogorvos látja a legvalószínűbben a bruxizmus bizonyítékait. A korai diagnózis döntő fontosságú, mivel a tanfolyam megfelelő intézkedésekkel pozitívan befolyásolható. De nem csak a fogakat érinti (pl. Kopás (a fogak elvesztése) fogszerkezet), pulpititis (a fogideg gyulladása), hanem a temporomandibularis ízület, a rágóizmok, a parodontium (fogtámasztó készülék) és még a nyak az izmok érintettek lehetnek. A betegnek átfogó tájékoztatást kell adni a klinikai képről, hogy önmegfigyeléssel megtalálja az okot. Így csökkentheti az őrlés és a préselés gyakoriságát. Ideális esetben az okozó tényezőket kiküszöbölhetjük az életmód megváltoztatásával. Ha ez nem sikerül, a hangsúly a fogak és a helyreállítások védelmére, a bruxizmus aktivitásának csökkentésére és a megkönnyebbülésre irányul fájdalom.