A belső fülben lévő három párosított félkör alakú csatorna, amely mechanoreceptorokkal van felszerelve, az egyensúly szerveihez tartoznak, és közel egymásra merőlegesek, és egy háromdimenziós térben egy félköríves csatornát biztosítanak a három fő forgásirány mindegyikéhez. Az ívesek érzékenyek a forgási gyorsulásokra, de nem egyenletes forgásokra. Tele vannak endolimfával, amely a tehetetlenségi elvnek köszönhetően a forgási gyorsulás során elkezd mozogni, és meghajlítja a kis érzékszálakat, amelyek megfelelő elektromos jelet juttatnak a vestibulocochleáris idegbe.
Melyek az ívelt csatornák?
A belső fül petrous csontjában elhelyezkedő három íves csatorna a sacculus és utriculus két otolit szervével együtt alkotja a páros vestibularis vagy egyensúlyi készüléket. A félkör alakú csatornák működési elve a félkör alakú csatornákban elhelyezkedő endolimfa tehetetlenségén alapul. Forgásgyorsulás során, amelyet a gyors forgása is okozhat fej, az ívelt csatorna endolimfája, amely a forgási síkban helyezkedik el, pillanatnyilag szünetel. Az ampullában, az ívelt csatorna alsó megvastagodásában van egy mechanoreceptor, amelynek érzékelő szőrszálai vannak, amelyek az endolimfa mozgása által hajlítottak, és megfelelő jelet adnak a vestibulocochleáris idegnek. A forgó mozgás leállítását gyorsulásként, de ellentétes irányú gyorsulásként is érzékeljük. Hatáselvük miatt az ívesek rendkívül gyorsan reagálnak a forgási gyorsulásokra. Hátrány, hogy az endolimfa minden gyorsulás után rövid ideig „forog”, mielőtt ismét a kezdő helyzetbe kerülne. Az ülepítési szakaszban, amely például egy pirouette után akár egy másodpercig is eltarthat, szubjektíven gyorsulás érezhető, bár objektíven egyik sem létezik.
Anatómia és felépítés
A bal és jobb belső fülben lévő membrános labirintusban lévő kis csőszerű árkádok mind az átriumból (előcsarnokból) származnak, amellyel a lineáris gyorsulások érzékszervi detektálására szolgáló két otolit szerv is kapcsolódik. A félkör alakú csatornák mindegyikének megvastagodása, a crista ampullaris van az egyik végén, közvetlenül az előcsarnok felett, amelyben a receptorsejt vége található. A crista ampullaris fölött egy kis kapszula, a kupola ível, amely zselével van kitöltve és amelybe a mechanoreceptor érzékszálai kinyúlnak. A tetején ülő kupolával ellátott crista gyakorlatilag bezárja a boltívet a helyszínen. Mivel az összes vestibularis szervet kitöltő endolimfa a rotációs gyorsulás során fellépő tehetetlensége miatt egy pillanatra mozog az ívelt csatorna falaihoz képest, „magával ragadja” a kupolát, az érzékszálak hajlanak és elektromos potenciált generálnak, amelyet továbbítanak a vestibulocochleáris ideg. Az egész membrános labirintust perilimfa veszi körül, amelyet a vestibularis szervekben lévő endolimfától megkülönböztet az elektrolit-arányának megfordítása. Az endolimfa magas kálium és alacsonyan van nátrium, míg a perilymph, amely megegyezik az extracellulárisal nyirok a test többi szövetének alacsony káliumtartalma és magas nátrium.
Funkció és feladatok
Az ívelt csatornák legfontosabb feladata és funkciója a test fenntartása egyensúly az otolit szervekkel „együttműködve” a proprioceptor rendszer, amelyet proprioceptor rendszernek is neveznek, és a szem, valamint bizonyos szemek kiváltása reflex. Az egyik fontos reflex a vestibulo-okuláris reflex (VOR), amely lehetővé teszi a test számára, hogy szilárdan rögzítse a tárgyat, még nagyon gyors fej mozdulatok. A vestibularis szervek közvetlenül kapcsolódnak a szemizmokhoz, és a gyorsulás irányával szemben akaratlanul korrigáló szemmozgást váltanak ki, amely sokkal gyorsabb lehet, mint az önkéntes szemmozgások. A VOR további előnye, hogy erőteljesen szem előtt tudja tartani az álló környezetet olyan összetett mozgások alatt is, mint például futás és ugrál. A hatás némileg összehasonlítható a mozgó platformokon használt giroszabályozott kamerával. Az árkádokból érkező gyorsítási üzenetek nagyon gyorsak, sokkal gyorsabbak, mint a központi látás, mert sokkal kevesebb „feldolgozási teljesítményt” kell biztosítaniuk a agy a vestibularis üzenetekhez, mint a központi látáshoz. Több érzékelő rendszer kölcsönhatása a mozgáshoz összehangolás előnye, hogy az egyik érzékelő képes kompenzálni egy másik meghibásodását, legalábbis egy bizonyos ideig. Így a látásérzék elvesztése ellenére egyenesen állhatunk és teljes sötétségben is járhatunk. Sajnos a forgásgyorsulás minden egyes leállása után az ívesek röviden hamis üzeneteket közölnek, mert az endolimfa a tehetetlenség miatt kissé elmarad, így az érzékelő szőrszálak rövid ideig elterelődnek és „rossz” gyorsulási benyomásokról számolnak be. Ha abban a pillanatban jó kilátás nyílik a környezetre vagy a referencia felületekre, a agy a vizuális benyomásokat „helyesnek” fogadja el, és kevesebb mint 100 milliszekundumon belül elnyomja a „hamis” mozgásmegjelenítéseket.
Betegségek
Az árkádokkal kapcsolatos leggyakoribb panaszok ún szédülés, ami nagyon kellemetlen lehet és különféle okokból adódhat. Szédülés vezető tünetként - a neurológiában is - olyan tünetekként értjük, mint a mozgás téves észlelése. A szédülés kísérheti fejfájás és a hányinger nak nek hányás. Az összes vertigo tünet okainak gyakoriságában jóindulatú perifériás paroxizmális pozicionális szédülés (BPPV) körülbelül 17% -kal vezeti a frekvencia listát. Ez egy jóindulatú feltétel, de megelőzheti traumatikus agy sérülés vagy gyulladás az vestibularis ideg. A BPPV-t az okozza, hogy egy vagy több kalcitkristály leválik a két otolit szerv egyikéről, és azok a hátsó ívbe szállítják. Ez azért lehetséges, mert az endolimfa összekapcsolódik. Bár a tünetek súlyosak lehetnek, a probléma megfelelő testhelyzetekkel megoldható, mert ez lehetővé teszi a kristály számára szemcsék hogy természetesen elhagyja az árkádot. A vertigo néhány egyéb oka mellett, például a neurotoxinok, alkohol és egyéb méreganyagok, Meniere betegsége a tünetek viszonylag gyakori oka, körülbelül 10% -ot tesz ki. Meniere betegsége a belső fülben lévő endolimfa túlnyomásának köszönhető. A szédülés súlyos rohamait általában kíséri fülzúgás és a kialakulása halláskárosodás.
