A BK vírus egy polivírus. Ezek egy meztelen vírusrészecskék egy csoportját írják le, amelynek DNS-genomja van. A vírus az egész világon megtalálható, és szinte mindenki megfertõzõdött a vírussal, mivel az általában továbbterjed gyermekkor és egész életen át fennmarad. A vírus a polyomavirus nephropathia vagy PVN kórokozója.
Mi a BK vírus?
A BK vírus (röviden HPyV-1) olyan vírus, amely az egész világon megtalálható. A Polyomaviridae családba és a Polyomavirus nemzetségbe tartozik. Az 1. humán polivírus a BK vírus szinonimája. A kórokozó valószínűleg a gyermekkor majd utólag belép a vese vagy központi idegrendszer (CNS), ahol végül az egész életen át fennmarad. Tartóssága alatt a vírus képes szaporodni. Ez azonban csak akkor fordul elő, ha az emberi test gyengeségében szenved immunrendszer, ahogy ez a helyzet AIDS vagy terhesség. Ezért nevezik a BK vírust opportunista kórokozónak is. A BK vírus csupasz vírusrészecske, ami azt jelenti, hogy nincs körülvéve lipid burokkal. Ezért a kórokozó sokkal stabilabb és ellenállóbb a különféle környezeti hatásokkal szemben, mint vírusok lipid boríték veszi körül. A vírus által hordozott genom egy kettős szálú DNS. A kórokozót először 1971-ben találták meg egy beteg vizeletében, akinek a vese transzplantáció. A kezdőbetűi a BK voltak, ezért nevezték el a vírust róla.
Előfordulás, eloszlás és jellemzők
A BK vírus az egész világon megtalálható. A világ lakosságának körülbelül 75 százaléka hordozza a vírust. Nyilvánvaló, hogy a kórokozó átterjed gyermekkor vizelettel történő kenetfertőzés révén, cseppfertőzés, vagy szennyezett ivással víz és az életben kitartó marad az emberekben. Ha a szervezet fertőzött, a vírus átterjed a vese vagy központi idegrendszer. Első fertőzéskor a vírus általi fertőzés tünetek nélkül elmúlik egészséges embereknél. Ha azonban az emberi immunrendszer gyengül, a kórokozó újra aktiválódhat és szaporodhat. A vírusreplikációt is gyakran figyelik meg terápia val vel immunszupresszív szerek után vesetranszplantáció. A BK nephropathia kb. 5% -ában fordul elő veseátültetés körülbelül 8–13 hónappal azután átültetés. Szaporodás esetén fokozott a fertőzés kockázata is, mivel a kórokozó ezután egyre inkább a vizelettel ürül. A BK vírus nem tartalmaz lipid burkot, ami ellenállóbbá teszi a vírust a különféle környezeti hatásokkal szemben. Például a fertőtlenítés önmagában nem elegendő a vírusfertőzés megelőzéséhez. Különleges fertőtlenítőszerek szükségesek erre a célra. A BK vírus kettős szálú DNS-sel rendelkezik. Csak néhány vírusok borítatlan DNS-vírusok. Ide tartoznak az adenovírusok, a humán papillomavírus és a humán orvoslás szempontjából releváns második polivírus, a JC vírus. A DNS két szakaszra osztható. Az egyik szakasz tartalmazza a nem kódoló részt, amely szabályozza a vírusrészecskék kontrollrégióját, replikációját és szintézisét. A másik szakasz a DNS kódoló részét tartalmazza. Ez tartalmazza a vírust fehérjék, mint például a virális kapszid fehérjék VP1, VP2, VP3 és egy úgynevezett agnoprotein. A vírusgenomot ikozaéderes kapszid veszi körül. Ez egy fehérjeburkolat, amely a vírus alakját képezi, valamint megvédi a vírust. A kapszid az úgynevezett kapszomerekből áll, amelyek viszont a kapszidból állnak fehérjék VP1, VP2 vagy VP3.
Betegségek és rendellenességek
A BK vírus elsősorban az úgynevezett polyomavirus nephropathiáért felelős. Ez egy vesebetegség, amely után gyakrabban fordul elő vesetranszplantáció. A vírus szinte mindenkiben jelen van, a fertőzési arány csaknem 75 százalék. Megmarad a vese hámsejtjeiben és szaporodik, ha gyengül a immunrendszer. Ezt a gyengülést elsősorban terápiás immunszuppresszió okozza takrolimusz vagy mikofenolsav, amelyeket általában a kezelés után használnak vesetranszplantáció. Ebben a folyamatban a hámsejtek károsodnak és elvesznek. A kórokozó egyre inkább kiválasztódik a vizelettel, amely más embereket is megfertőzhet a vírussal. Gyulladásos reakció is előfordul, amelyet csökkent szervműködés kísérhet. A polyoma-asszociált nephropathia (PVN) tehát tubulointerstitialis nephritisként jelentkezik, azaz gyulladás a vese. A PVN kezdetén, amely a betegek 5 százalékában fordul elő vese után átültetés, kezdetben nincsenek tünetek. Ha azonban a vér vizsgálják, megemelkedett szintje kreatinin látható, ami a vesefunkció. Bizonyos esetekben a húgyvezeték bekövetkezik, aminek következtében vizelet-visszatartás. Bár ritka, gyulladás a vizelet hólyag még mindig előfordulhat. Egyéb nem specifikus tünetek a következők: láz, kiütés és ízületi fájdalomés hátfájás. A legrosszabb esetben a graft kilökődése következik be.
