A belgyógyászat az orvostudomány különlegessége, amely a belső szervek, funkcióik és lehetséges betegségek. A belgyógyász szakorvosát belgyógyásznak hívják, és gyakorolja a betegségek diagnosztizálását, kezelését és nyomon követését. Ha lehetséges, a prevenció, bizonyos klinikai képek kialakulásának megakadályozása érdekében, szintén az ő körébe tartozik.
Mi a belgyógyászat?
A belgyógyászat az orvostudomány különlegessége, amely a belső szervek, funkcióik és lehetséges betegségek. A belgyógyász gyakorolja a betegségek diagnosztizálását, kezelését és nyomon követését. A belgyógyászattal kezelt szervek közé tartozik a tüdő, szív, máj, vesék, emésztőrendszer és a lép Az vér, hajók valamint a kötõ és tartó szövetek is ide tartoznak. Ennek eredményeként a belgyógyászat felelősségi körébe tartozik azok a klinikai képek, amelyek közvetlenül érintik ezeket vagy más szerveket vagy azok funkcióit. A szervekkel közvetlenül összefüggő részterületek például a nephrológia, kardiológia, tüdőgyulladás stb. Olyan területek, mint pl endokrinológia, immunológia, diabetológia és mások a szervi funkciók körébe tartoznak. A feladatok ezen széles skálája átfedéseket eredményez más szakterületekkel, mint például a neurológia vagy a laboratóriumi orvoslás. Eredetileg a műtét nem volt a belgyógyászat egyik feladata, de újabb (főleg minimálisan invazív) diagnosztikai módszerekkel vannak olyan beavatkozások, amelyeket legalábbis „diagnosztikai műtétnek” nevezhetünk. Ide tartoznak az endoszkópiák, amelyeket a szervek vizuális vizsgálatára és a szövetmintavételre végeznek. Ebben az eljárásban két csövet helyeznek be kis bemetszéseken keresztül a bőr. Az egyik olyan kamerát tartalmaz, amelynek a nézete átkerül a képernyőre, a másikban pedig általában apró eljárásokhoz vagy szövetek eltávolításához használt vágóeszközök találhatók. Típusától függően endoszkópia, Általános érzéstelenítés szükség lehet, például laparoszkópia. Németországban a belgyógyász továbbképzése legalább öt évet vesz igénybe. A belgyógyász szakorvos választhat olyan fókuszt, amely egy évvel meghosszabbítja a képzési időt. Ezenkívül különféle további képesítések lehetségesek, például a függőség vagy a trópusi orvoslás területén.
Funkció, hatás és célok
A belgyógyászati diagnosztikai eljárások között szerepel az anamnézis, amelyben az orvos arra kéri a beteget, hogy a lehető legpontosabban írja le panaszait. A páciens megtekintése, tapintása, koppintása és hallgatása, valamint a funkcionális tesztelés a szokásos nagy részét alkotja fizikális vizsgálat és IPAAF-sémának nevezik őket: Ellenőrzés, tapintás, ütőhangok, auszkultáció, funkcionális tesztelés. Ellenőrzése vér nyomás és pulzus, valamint láz mérésre is szükség lehet. Ezenkívül a szívaktivitás egy an segítségével mérhető elektrokardiogram, a formájában is hosszú távú EKG. Ultrahang vizsgálatok, endoszkópiák, tüdő a funkcionális tesztek, valamint a katéteres vizsgálatok, a laboratóriumi vizsgálatok és a biopsziák szintén a belgyógyászat diagnosztikai eljárásainak részét képezik. Miután a belgyógyász diagnózist felállított, a beteg számára a legmegfelelőbb kezelési módot javasolja. Ez gyakran gyógyszeres formában jelentkezik, például felírható antibiotikumok mert hólyag or vese fertőzések vagy hormonpótlás az endokrinológiai leletek érdekében. A kezelés azonban történhet gyógyszerek nélkül is, például ha a beteg életmódbeli szokásai már megváltozhatnak vezet a sikerhez (változás a diéta, feladás dohányzás vagy hasonló). Ugyanakkor a belgyógyász diagnózisa is megtörténhet vezet más szakorvosokhoz történő beutaláshoz, ha olyan kezelési módszerekre van szükség, amelyekre nem rendelkezik képesítéssel. Ez a helyzet például akkor, amikor műtétre van szükség. Beutalót is lehet tenni egy általános belgyógyász és egy speciális szakterületű belgyógyász számára, ha a megállapítások bonyolultaknak bizonyulnak. A belgyógyász egy másik feladatot lát a megelőzésben. Azon betegek esetében, akiknek az alkata, viselkedése vagy genetikai beállítottsága nagyobb kockázatot jelent egy adott betegségre nézve, a belgyógyász tanácsokkal szolgálhat a betegség kialakulásának megelőzésében vagy késleltetésében. Például olyan emberek, akik egyértelműen túlsúly és kinek vér szőlőcukor szintek a határsávban vannak intézkedések megelőzésére cukorbetegség. A belgyógyásznak meg kell fontolnia a támogató készítmények beadását is, mint pl vitamin kiegészítők. Ez különösen a legyengült vagy idős betegeknél játszik szerepet, és akkor is szóba jöhet, ha a hiánytünetek még nem jelentkeznek, de félni kell tőlük.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A belgyógyászat minden létfontosságú szervre kiterjed, és így gyakran találkozik nagyon súlyos vagy élesen életveszélyes leletekkel, mint például ortopédek, bőrgyógyászok és más orvosok. Továbbá, belső szervek gyakran közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz, ezért fontos a pontos diagnózis a panaszok okának minél gyorsabb és pontosabb meghatározása érdekében. Elhúzódó esetben gyulladás vagy rosszindulatú elváltozások a szövetben, a diagnózis felállításához a lehető legrövidebb idő akár életmentő is lehet - minél tovább tart a diagnózis felállítása, annál rosszabbak lehetnek a leletek. Ugyanakkor előfordulhatnak olyan betegségminták, amelyek lassúak, alig észrevehetők, vagy homályos tüneteket okoznak a beteg számára. Mivel a legtöbb szerv a mellkas és a has és szorosan egymás mellett, panaszok, mint pl fájdalom lehet, hogy nincs azonnal helyesen lokalizálva. Így mind a súlyosabb, mind a sokkal ártalmatlanabb kezdeti gyanú fennállhat, mint ami később igaznak bizonyul. Ezért a lehető legalaposabb diagnózisra van szükség még kevésbé intenzív panaszok esetén is. Még olyan nagyon súlyos betegségek is, mint pl rák egy ideig nem, vagy csak nagyon enyhe panaszokat okozhat. Ugyanez vonatkozik a hormonális diszfunkciókra is. Gyakran diffúz panaszokban nyilvánulnak meg, mint például általános rossz közérzet, szédülés vagy gyengeség és így magas követelményeket támaszt a kezelőorvos szakmai kompetenciájával szemben. Itt egy jó belgyógyász hosszú szenvedési utat menthet meg a betegtől, ha gyorsan diagnosztizálják.
