Az innerváció összeköti a szerveket, szöveteket és testrészeket a idegrendszer, lehetővé téve a komplexet kölcsönhatások a testen belül. Az elektromos és biokémiai ingerek az idegsejteken és az idegrostokon keresztül terjednek. Az idegszerkezetek károsodása motoros diszfunkciókat, inszenzációkat és akár életveszélyes következményeket is eredményezhet.
Mi a beidegzés?
Az orvostudományban az innerváció az idegszövet funkcionális ellátó hálózata. A szerveket, valamint a testrészeket vagy szövettípusokat, például az izomszöveteket idegsejtek és idegrostok idegzik be. Az orvostudományban az innerváció az idegszövet funkcionális ellátó hálózata. A szerveket, valamint a testrészeket vagy szövettípusokat, például az izomszöveteket idegsejtek és idegrostok idegzik be. Az idegsejtek (neuronok) felelősek az ingerek észleléséért és az idegi impulzusok feldolgozásáért. Az idegrostok az idegsejtek meghosszabbításai. Axonoknak is nevezik, beleértve a szomszédos hüvelyszerkezeteket is, és elektromos gerjesztést vezetnek el a idegsejt test. Az axonok, hüvelyük és neuronjaik általi beidegzés végül biztosítja az összes testi folyamat működését. A szomatikus beidegződést a neurológusok szenzoros és motoros beidegzésnek nevezik. A vegetatív beidegzés létfontosságú, és szimpatikus és parasimpatikus beidegzésre oszlik.
Funkció és feladat
Az innerváció érzékeny, autonóm és motoros funkciókat lát el a testben. Az érzékszervi idegrostok kapcsolódnak a receptorokhoz. Ezek a receptorok regisztrálják az érzéseket. Példa erre a bőr rétegek, amelyek regisztrálják az érintést és a nyomást. A nociceptorok érzékelik fájdalom ingerek és a bőr felelősek a hőmérséklet érzékeléséért. Az ezekhez az érzékszervi receptorokhoz kapcsolódó idegrostok afferensen, azaz a központi felé továbbítják az gerjesztéseket idegrendszer. Ez az átvitel általában vetítés útján történik, és biztosítja, hogy egy inger eléri a agy és végső soron a gondolkodó tudat. Az érzékszervi beidegzés csoportján belül néha érzékszervi beidegzésről beszélünk, amikor a szem, a fül és a garat érzékszerveire utalunk. Beidegzése belső szervekmásrészt viszceroszenzoros beidegzésnek is nevezik. Ezek az idegrostok továbbítják az érzéseket a belső szervek a központi felé idegrendszer. A legtöbb esetben azonban ezeket az idegsejteket és axonokat az autonóm idegrendszer részeként tartják számon, mivel az élet nem lenne lehetséges gerjesztés nélkül. Az autonóm idegrendszer parasimpatikus, szimpatikus és enterális beidegzésből áll. Ezek az idegkapcsolatok szabályozzák az emésztést, a légzést, a mirigy működését és a szív izom. ellentétben a szív az izom, a vázizmok nem kapcsolódnak autonóm idegrendszerhez. Motorral beidegzik őket idegek. Vagyis a gerjesztés az úgynevezett motorvéglemezen keresztül jut tovább az egyes izomrostjaikhoz. Ily módon a központi idegrendszer által adott parancs ösztönzi a vázizmok összehúzódását. Ebben az esetben az ingerek tehát nem a központi idegrendszerbe, hanem a központi idegrendszerből kerülnek át. A motorral kapcsolatban idegek a vázizmok közül az orvosok ezért efferens beidegzésről is beszélnek. Azonban afferens idegrostok is befutnak az egyes izmokba, regisztrálva az izmok aktuális tónusát és továbbítva azokat a központi idegrendszerbe. Az idegrendszeren belül a cselekvési potenciálok közvetítése biokémiai vagy bioelektromos. A biokémiai transzmisszióban úgynevezett neurotranszmittereket alkalmaznak. Ezek a neurotranszmitterek biokémiai hírvivők. Egyik titkolja őket idegsejt és más idegsejtek felismerik. Ily módon még azok az idegsejtek is kommunikálhatnak, amelyek nincsenek közvetlenül egymás mellett. Az idegrendszerben az elektromos átvitel viszont a sejtmembránokból töltött töltött sószemcsék segítségével történik. A sejtek membránpotenciálja a sejt külső és belső környezete közötti különbségből adódik. Ezt a különbséget a membrán érzékeli, és elektromos feszültségként van jelen. Ily módon kompenzáló áram jön létre, amely az elektromos jelátvitel magját képezi. Összességében a szervezet észlelése, mozgása és belső folyamata nem lenne lehetséges beidegzés nélkül.
Betegségek és betegségek
Az idegrendszerben az idegsejtek különféle folyamatok miatt elpusztulhatnak. Az egyik leggyakoribb ok a hiánya vér folyam. Például a szív, vér az áramlás megszakad, ami lehetővé teszi az idegszövet károsodását. Gyakran ebben az esetben a beidegzése agy érintett. Az idegsejtek ezen sejtpusztulása a agy különböző tüneteket okozhat. Ez befolyásolhatja a motor funkcióit és az észlelést is. Az idegszövet anyagcserezavarai diszfunkciókat vagy ingertranszmissziót is kiválthatnak. Ilyen anyagcserezavarok esetén a toxinok gyakran felhalmozódnak az agyban. Az idegrendszer gyulladásai ugyanannyi kárt okozhatnak. Ilyen jelenségek fordulnak elő például a sclerosis multiplex, amelyben a immunrendszer tévesen ismeri fel a test saját sejtjeit idegenként, és megtámadja a központi idegrendszer szöveteit. Az idegrendszeri károsodás leggyakoribb korai tünetei a következők: íz zavartság, mozgászavarok vagy érzékszervi zavarok, például zsibbadás és bizsergés. A mal érzetek jelen lehetnek például diabétesz formájában polyneuropathia, amelyben hiánya vér az áramlás felelős a károkért. Fertőző betegségek mint például Lyme-kór vagy a degeneratív betegségek az idegrendszer károsodásával is társulhatnak. Bizonyos körülmények között még olyan mechanikai sérülések is, mint pl traumás agyi sérülés befolyásolhatja az idegrendszert. Súlyos esetekben idegek balesetben szakítják meg. Ez zsibbadást vagy motoros károsodást is eredményezhet. Továbbá, idegkárosodás a gerincben különösen veszélyes. Megtörténhet, hogy elszakadt az ideg nő ki, neuromát képezve, amely jelentős fájdalom. Ma a megszakadt idegek újra csatlakozhatnak. Ez a folyamat azonban rendkívül hosszadalmas, mivel az idegrostok nő naponta csak egy milliméter. A terápiás siker tehát csak lényegesen hosszabb idő után következik be, mint például a csonttörések gyógyulásakor ill sebek.
