Béta-blokkoló

Szinonimák tágabb értelemben

• Béta-receptor blokkolók
• Béta-adrenoreceptor blokkoló
• Β blokkoló

Meghatározás

A béta-blokkolókat elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek terápiájában alkalmazzák, de vannak más alkalmazási területek is. Ez a gyógyszercsoport blokkolja a messenger anyagok dokkolását az úgynevezett béta receptorokhoz, amelyek a szív, tüdő, izmok, hasnyálmirigy, vese, vér érfalak és zsírszövet. Így megakadályozzák a hírvivő anyagok hatását.

A béta receptorokat megtámadó és hatást kiváltó messenger anyagok a hormonok adrenalin és noradrenalin, amelyeket katekolamniának hívnak, és a stresszt közvetítő (szimpatikus) idegrendszer. A béta-receptorok aktiválása eredményeként bekövetkező folyamatok például a szívverés növekedése, gyors pulzus, a hajók, belégzéskor a tüdő kitágulása vagy az izmok energiatárolóiból származó cukor biztosítása. A béta-blokkolók segítségével ezek a folyamatok befolyásolhatók, amelyek terápiás célokra felhasználhatók.

Általános hatás

A béta-blokkolók blokkolják a szervezet különböző sejtjein és szervein elhelyezkedő specifikus receptorokat. Általában tabletták formájában veszik fel, és a gyomor-bél traktuson keresztül jutnak be a véráramba. A testen keresztül eloszlanak a vér és kibontakoztatják hatásukat az úgynevezett béta receptorokon.

A receptorok a cellákban dokkoló anyagokat dokkolnak. A lock-and-key elv szerint csak bizonyos anyagok kötődhetnek a speciális receptorokhoz. A béta-receptorok blokkolásával a béta-blokkolók általában gátolják a stressz hatását hormonok adrenalin és noradrenalin, amelyek normálisan ezeken a receptorokon keresztül közvetítik hatásukat.

Ennek eredményeként a szív arány és vér például a nyomás csökken. A tüdőben a gyógyszerek a hörgők szűkületéhez vezetnek. Mivel a szervezetben különböző típusú béta receptorok vannak (különösen a béta-1 és a béta-2), megkülönböztetünk szelén béta blokkolókat, amelyek csak az egyik altípusra hatnak, és a nem szelektíveket, amelyek kötődhetnek a béta-1 és béta-2.

A béta-blokkolók hatnak a szív különböző helyeken egyszerre. Először is a szívfrekvencia és ezáltal a pulzus lecsökken, ami különösen hasznos a túl ritmás szívritmuszavarok esetén. Továbbá a béta-blokkolók csökkentik azt az erőt, amellyel a szív dobog.

Ez a szívizom energia- és oxigénfogyasztását is csökkenti. Ez különösen fontos szívkoszorúér-betegség és szívroham esetén. Ezek a szívre gyakorolt ​​hatások is alacsonyabbak vérnyomás, így a béta-blokkolók kezelhetők magas vérnyomás. A béta-blokkolók azonban pozitív hatással lehetnek a szívpumpa gyengesége esetén is (szívelégtelenség), mivel ezek gazdaságosabbá teszik a szív munkáját.