Az ujjak anatómiailag nagyon könnyen megsérthetik testünk struktúráit. Ujj a törések az egyik leggyakoribb traumás esemény az ügyeleten. Megérteni ujj törések, segít megérteni a kéz alapvető anatómiáját.
A kéz három részre oszlik: Csukló, tenyér és ujjak. Az ujjakat leggyakrabban a kézsérülések érintik. Mindegyik három csontrészből áll: Phalanx proximalis, media és distalis.
Csak a hüvelykujjnak van csak két falangja. Mindezek csontok összefüggésben lehet a ujj törés. A szerkezeteket szalagok és többrétegű izomzat köti össze.
Ezen védőszerkezetek ellenére az ujjak törése ismételten előfordul Németországban. Ujjatöréseknél különbséget tesznek a proximális (a metacarpophalangealis ízület mögött lévő csont), a mediális (középső falangok) és a distalis (a köröm alatti csont) ujjatörések között. A disztális törés gyakoribb sportsérülés és az összes kéztörés majdnem felét okozza. A középső ujj általában érintett, és az okok gyakran traumás mozgások, például csavarodás vagy túlfeszítés és zúzódások. A falanx törései állandóan ki vannak téve a kéz sok izomzatának erőinek, ezért nagyon hajlamosak a csavarodásra vagy rövidülésre, és nem fiziológiai szögekben nyúlhatnak ki.
Az ujj törésének okai
Az okok törés a falanx egy része rendkívül változó. Sok mindennapi mozgás megköveteli az ujjaink aktivitását. A falang sérüléseit általában sporttevékenységek, munka- vagy közlekedési balesetek vagy egyéb traumatikus események okozzák. A falanx törésének oka túlzott lehet nyújtás, csavarás, összenyomás vagy közvetlen ütés az ujjára.
Diagnózis
Általános szabály, hogy ha phalanx-törés gyanúja merül fel, an Röntgen szükség esetén a diagnózis megerősítésére kerül sor. A Röntgen kép lehetővé teszi a törés típusának azonosítását és a terápia egyedi esetekhez való igazítását. Mivel különböző típusú törések léteznek, amelyek mindegyike különböző kezelési lehetőségekhez kapcsolódik, ujjátörés esetén feltétlenül szükséges a kezelőorvos pontos diagnózisa.
Mivel a csontok az ujjak viszonylag kicsiek, előfordulhat, hogy több röntgenfelvételt kell készíteni annak megállapítására, hogy pontosan van-e törés, és ha igen, melyik. Az összehasonlítás érdekében szükség lehet arra is, hogy röntgen a kéz, amelyet nem érint. A számítógépes tomográfiát (CT) általában csak nagyon összetett csonttörések esetén végezzük.
A számítógépes tomográfia segítségével fel lehet mérni azokat a töréseket, amelyeket nem lehet megbízhatóan diagnosztizálni röntgenvizsgálaton. Ennek a technikának az a hátránya, amelyet nem szabad lebecsülni, az a vizsgált személy jelentősen magasabb sugárterhelése. A mágneses rezonancia képalkotás (MRI; nucleus spin tomográfia) segítségével diagnosztizálni lehet azokat a csonttöréseket, amelyek nem láthatók egy rendes röntgenfelvételen. Ez a technika a szomszédosak értékelésére is hasznos vér hajók és a porcogó szerkezetek, ami szintén nem lehetséges röntgenképen. Ha az ujjatörés diagnózisát nem diagnosztikai módszerrel állítják fel, akkor az is lehet zúzódás az ujját.
