Otolitok: felépítése, működése és betegségei

Az otolitok kicsik szemcsék szilárd anyagból, amelyek felelősek a gyorsulás és a gravitáció érzékeléséért minden organizmusban. Általában ezekből állnak kalcium karbonát vagy keményítő. Emlősökben, beleértve az embereket is, a kalcit szemcsék a belső fülben helyezkednek el és szabályozzák egyensúly.

Mik az otolitok?

Az otolitok felelősek az értelemért egyensúly emlősöknél. A belső fülben helyezkednek el a vestibularis szervben ( egyensúly), és lehetővé teszi a gyorsulás és a gravitáció érzékelését. Az otolitok a statolitok közé tartoznak, amelyek minden élőlényben megtalálhatók és ellenőrzik a szervezet helyzetét. Emlősökben az egyensúly, a halaknál pedig a hallás érzetét szolgálják. Szűkebb értelemben az emlősöknél otoconiának is nevezik őket. Az otokónia szervetlen biológiai anyagok, amelyek kalcium karbonát, amely ebben az esetben kalcit formájában van. Ezek a kalcitszemcsék az érzékszervi sejtek szőrzetéhez kapcsolódnak, ahol jelzik a föld közepének irányát. Ezzel lehetővé teszik a húzó-, nyomó- és nyíróerők érzékelését. A reflex így az egyensúlyi szervek váltják ki a szervezetet abban, hogy fenntartsa normális helyzetét az űrben. A gerincteleneknél a statolitok szabadon mozoghatnak, elfoglalják a tér legalacsonyabb pontját, és ezáltal irritálják az abban a pontban elhelyezkedő érzékszerveket.

Anatómia és felépítés

Emlősökben, beleértve az embereket is, a méh és a sacculus kalcit kristályok otolitjait tartalmazza, amelyeket egy gélszerű mátrix tartalmaz. A vestibularis szerv (egyensúlyi szerv) részeként az utriculus és a sacculus a belső fülben lévő membrános labirintus két kiegyenlítője. A folyamatok haj sejtek (stereocilia) tapadnak ezekhez a gélcsomókhoz. Ebben a folyamatban az otolitok relatív mozgásai átkerülnek a szőrszálakba, és szenzoros ingereket okoznak. Az egyensúlyi szervben (vestibularis szerv) az érzékszervi sejtek felett található esszenciális nemcelluláris komponenseket otoconiának nevezzük. Be vannak ágyazva egy gélszerűbe tömeg szerves anyagból. A gél egy fehérjemátrixot képvisel. Itt az otolitok 95% -os kémiai módosításból állnak kalcium karbonát (kalcit) és 5 százalék glikoproteinek és kalciumkötő fehérjék. A nanoszkópon egy mozaikszerkezet felismerhető az emberi otolitokban (otoconia). Ezért őket mozaik által vezérelt nanokompozitként is jellemzik. Az otoconia belső szerkezete az kötet sűrű és nanostrukturálisan rendezett egy súlyzó formájában, míg a külső szerkezet kevésbé rendezettnek tűnik.

Funkció és feladatok

Az otolitoknak az a funkciójuk, hogy egyensúlyban tartsák a szervezetet. Ennek során a kalcit szemcsék a gélmátrixba ágyazva olyan mechanikai erők vannak kitéve, mint a gravitáció, a nyíró- és húzóerők, valamint a nyomóerők. Ezen erők hatására a folyadék az ívelt csatornákban (a vestibularis szerv szakaszai) mozog. Innentől kezdve a mozgási ingerek a kalcit granulátumokon keresztül az érzékelő csillókig jutnak. Az érzékelő csillók továbbítják az ingert a vestibularis szerv érzékelő sejtjeihez. A vestibularis szerv kiváltja reflex amelyek visszaadják a testet a szokásos helyzetbe. A kalcitgranulátumok mozgását a tömeg amikor a sebesség felgyorsul vagy lassul. Ez a gyorsuló vagy lassító mozgás az orientáció elvesztését és ezáltal az egyensúly és az otolitok szerve nélkül történő egyensúly elvesztését eredményezné. A belső fülben lévő otolitok így biztosítják összehangolás a bonyolult mozgások és a test állhatatossága.

Betegségek

Az otolithokhoz társuló tipikus betegség jóindulatú paroxizmális pozicionális szédülés (BPLS). Ez egy nagyon kellemetlen, de mégis ártalmatlan formája szédülés. A „jóindulatú” szó jóindulatú. A „paroxizmális” kifejezés rohamszerűséget jelöl feltétel. Így a szédülés hirtelen jelentkezik. A kalcitkövek leválása és az árkádokba való elmozdulásuk okozza. Az árkádokban az otolitok megfelelő oda-vissza mozognak fej mozdulatok. Az e mozgás által okozott szívás irritálja az íves receptorokat. Ezek aztán mozgásjeleket küldenek a agy. Mivel azonban más érzékszervekből nincsenek mozgásjelek, ellentmondásos jelzőhelyzet áll elő. A agy úgy dolgozza fel ezt a szituációs helyzetet szédülés. A mozgások már nincsenek összehangolva. A vertigo támadás bizonyos mozgások során következik be, például a fej, fel vagy le, vagy fekve. A fonás vertigo támadások általában csak körülbelül 30 másodpercig tart. Néhány beteg szenved hányinger és a hányás ugyanabban az időben. Ha az okot nem ismerik fel és pozicionális szédülés nem kezelik, néhány szenvedőnél kialakul bizonyos mozgások elkerülő viselkedése. Sok esetben a rohamsorozat spontán véget ér. Ekkor a kalcit granulátum kitisztult az árkádokból. Az otolitok leválásának okai általában nem ismertek. Mivel pozicionális szédülés különösen idősebb embereknél fordul elő, degeneratív folyamatok gyanúja merül fel. A balesetek és a traumák azonban a kalcit granulátum leválását is okozhatják. Azt sem tudni, hogy a nők miért szenvednek pozicionális vertigo-ban gyakrabban, mint a férfiak. A jóindulatú paroxizmális pozicionális vertigo diagnosztizálásához az orvos az úgynevezett Dix-Hallpike pozicionális tesztet alkalmazza a betegre. Ez magában foglalja a vertigo támadást kiváltó speciális mozgások végrehajtását a betegen. A szédüléses roham mellett a nystagmus (szem remegés) szintén előfordul. Ha a nystagmus nem fordul elő, a szédülésnek más okai vannak. A pozicionális vertigo nem kezelhető gyógyszeres kezeléssel. A kezelés kizárólag helyzeti gyakorlatokon keresztül történik. Ebben a folyamatban rohamot provokálnak. A gyakorlatokat addig végezzük, amíg a kalcit granulátumok ki nem ürülnek az árkádokból. A pozicionális szédülés rendkívül kellemetlen, de ártalmatlan is feltétel ami gyakran eltűnik magától. Az otolitok újbóli leválása miatt azonban újra és újra megismétlődhet.